Sziasztok! :) Íme a 49. rész is :) Tudom, hogy sokat késtem, de volt egy kis gubanc net ügyben :S Mobil netünk van, és valamiért bekrepált... De most már minden oké... :) Jó olvasást! ;)
A rohadt életbe! Elfelejtettem bezárni a hátsóajtót. Most mit csináljak? Elakartam rohanni, de a lábaim, mintha belegyökereztek volna a padlóba. Nem tudtam megmozdulni. Csak álltam ott és vártam, hogy mikor fogok meghalni. Egyszer csak két kapucnis alak tűnt fel előttem. Az arcukat nem láttam, mert a fejüket mélyen a kapucniba temették. Minden porcikám remegett, és azt hittem, hogy ott helyben fogok elájulni. Egyszer csak megszólalt az egyik.
- Szóval....hogy döntöttél? -női hang volt. Egy ismerős női hang.
- Kik vagytok ti? -kérdeztem, mire ők összenéztek, elvigyorodtak, majd a kapucnijuk után nyúltak, és levették azt. Hogy őszinte legyek nem nagyon lepődtem meg, hisz az a két ember állt előttem, akik a legeslegjobban utálnak ezen a földön. Vanessa és Loretta.-Mi a francot kerestek itt? -kérdeztem ingerülten, miközben a nappali felé kezdtem hátrálni.
- Csak jöttünk látogatóba.-mondta Vanessa, közben pedig egy gonosz, sötét vigyor terült el az arcán.
- Olyan régen beszélgettünk már drága barátnőm! -Loretta.
- Ti küldtétek az sms-t?
- Még szép.-vigyorgott tovább Vanessa.
- Szóval válassz! Ha most azonnal összeszeded a holmidat, és elhúzol ebből a házból, valamint Zayn és a srácok életéből, Akkor nem esik bajod. De ha úgy döntesz, hogy itt maradsz, nekünk úgy is jó. Csak az már neked lesz kellemetlen.-vigyorgott Loretta is, miközben a pulcsija alól előhúzott egy hosszúpengéjű konyhakést.
- Mire jó ez nektek? -néztem az éles tárgyra.
- Sosem kedveltünk.-vonta meg vállát Loretta.
- Nem.-féltem, de azért szívemből vigyorogtam az arcukba.-Nektek nem ez a bajotok. Nektek az fáj, hogy én jóban vagyok a fiúkkal, és engem szeretnek, nem úgy, mint titeket.
- Hallgass! -förmedt rám Vanessa.
- Sőt! Nektek az a legrosszabb, hogy én megkaptam azt az embert, akit ti már nem fogtok.
- Fogd be a pofád! -állt mögém Vanessa, és hátrafogta a kezeimet, hogy ne bírjak megmozdulni.
- Neked az fáj, hogy hiába próbálkoztál be Zaynnél, hiába próbáltál szétszedni minket, nem jött össze.-néztem hátra Vanessára.-Te is hasonlóképp vagy ezzel.-Néztem Lorettára.-Egyszerűen féltékenyek vagytok. Nem bírjátok elviselni, hogy engem választott.-gúnyosan felnevettem.
- Lore, csinálj már vele valamit!!! -kiabált Vanessa a másiknak.
- Ide figyelj! -lépett közelebb hozzám Loretta.-Zayn, és a srácok mostmár a mijeink lesznek. Vagy így, vagy úgy, de te eltűnsz a képből.
- Szeretnéd, mi? -vigyorogtam.
- Szakítasz Zaynnel, vagy sem? -emelte az arcomhoz a kést Loretta.
- Akkor inkább nyírjatok ki! -mondtam dühösen, miközben mélyen Loretta szemébe néztem.
- Hát jó. Utolsó kívánság?
- Csak egy.... DÖGÖLJETEK MEG!!! -sziszegtem a fogaim közt, és legördült egy könnycsepp az arcomon, mert tudtam, hogy most már nekem fog bajom esni.
- Csak utánad.-kacsintott rám Loretta, majd már csak egy döfést éreztem a jobb oldalamban.
A fájdalomtól felordítottam. Aztán a hasamba döfte a kést. Akkor már nagyon sírtam. Tudtam, hogy nekem itt a vég. Most már sosem fogom látni a szeretteimet. Nem fogom látni anyut és aput, akik mindig óvtak minden rossztól, és vigyáztak rám. Nem fogom többet látni az én idióta bátyámat, akit olyan nagyon szeretek. Igaz, hogy sokat veszekedtünk/verekedtünk kisgyerekként, de ennek ellenére szeretjük egymást. Aztán ott van Cher is, akit szintén nagyon megszerettem. Na meg ott van Kathy... Sajnálom, hogy itt kell őt hagynom. Ovis korunk óta legjobb barátnők vagyunk. Nagyon fog hiányozni. A fiúk is hiányozni fognak. Louis, amikor kiabált, hogy "Szeretlek Répaaaa!", meg a sok hülyeség, amit együtt csináltunk. Sosem fogom elfelejteni, amikor kifestette magát... Na meg Niall "Éhes vagyok! Van valami kaja?" beszólásai. Imádom a srácot. Kis bélpoklos, de így is nagyon jól néz ki. Aztán a Liammel való beszélgetések. Ő mindig helyre tudott hozni, ha valami bajom volt. Remélem, hogy sokáig együtt lesz Kathyvel. Na meg Harry is nagyon fog hiányozni a fürtjeivel, meg a kis perverzségével. De így imádom. Igaz, hogy vele voltak félreértések, de ennek ellenére nagyon jól kijöttünk egymással, és őt is nagyon szeretem. Na és ott van Zayn....Őt nagyon nehéz lesz itt hagyni. De nem tehetek mást. Szeretem, és csak védeni próbálom. Ő életem értelme. Nagyon szeretem. Még az életemnél is jobban. Ez most pont "jól" jött ki. Elvégre az életem adom érte.
Már a földön feküdtem, amikor Lorettáék elmentek. Nagyon fájt a hasam környéke. Lenéztem, és láttam, hogy minden az én véremben úszik, és hogy négy seb tátong a hasamnál. Egyik a jobb oldalamon, kettő a hasamnál, és még egy a baloldalamon. Nagyon megrémültem. Éreztem, hogy az életerőm egyreinkább elillan tőlem.
Előhúztam a zsebemből a telefonomat, majd tárcsázni kezdtem Zaynt.
- Kicsim! Ugye nincs bajod? Paul hívott, hogy dugóba keveredett, de mi már mindjárt otthon vagyunk.-lihegte. Mintha szaladt volna.
- Zayn.....-sírtam.-Szeretlek!
- Sandra mi történt? -kérdezte ijedten.
- Itt voltak...
- Kik? Bántottak? Mondj már valamit!!
- Vanessa és....Loretta.....
- Minek?
- Ők...küldték az...sms-t.
- Bántottak?
- Szeretlek Zayn! -zokogtam.-És a többieket is.-nem akartam neki elmondani, hogy mi történt. Tudom, hogy hülyeség, mert párperc múlva megfog látni, de talán addigra már nem leszek....
- Mit csináltak veled?
- Szia Zayn. Nagyon szeretlek.-mondtam elhaló hangon, majd kinyomtam, aztán pedig minden elsötétült....
*Zayn szemszöge*
Egy csodás éjszakán estem túl Sandrával. Nagyon meglepődtem, amikor tegnap este gyertyafényes vacsorával várt. Iszonyat dögös volt abban a fekete miniruhában. Hogy őszinte legyek elég rendesen.....beindította a...fantáziámat. Nem tehetek róla, na! Pasiból vagyok...! Na de mindegy. Szóval elég jól telt el az estém. Aztán reggel jöttek az én idióta "testvéreim". Az elején sokat nevettünk, meg poénkodtunk, de aztán kezdtem kellemetlenül érezni magam. Amikor Louis ott poénkodott Sandrával, hogy "Répa! Pucér vagy? Had kukkantsak be a takaró alá!" stb, akkor már kezdett kicsit elborulni az agyam. Ezmiatt szegény Sandrát is leugattam. Pedig ő csak segíteni akart. Szerencsére megbeszéltük a dolgot, és bocsánatot kértem tőle. Aztán, amikor hazaértünk még elvoltunk egy darabig, aztán jött a feketeleves.
Én végeztem először a kajálással, így én voltam az első, aki visszament Sandrához, aki a kanapén ült, és pont a telefonját bámulta. Elég furcsa volt... Mintha mérges lett volna, és talán kicsit félt is. De miért?
...
Nem akartam Sandrát egyedül hagyni. Főleg most, hogy valamilyen rohadék fenyegető sms-t küldött neki. Mondtam, hogy otthon maradok vele, vagy ő jöjjön velünk, de nem akarta, így nagynehezen elváltunk tőle.
A Jake házához vezető úton mindenki csendben volt. Csak a motor zúgását meg a mellettünk elhaladó autók süvítését lehetett hallani. Még a rádiót is kikapcsoltattuk Paullal. Ő még nem is tud róla... Na de nem baj.
Épp az autó ablakán néztem ki, mikor Paul megszólalt.
- Mi van fiúk? Nem szoktatok ti ilyen csendben lenni. Álltalában mindig előjön Larry Stylson a többiek meg csak röhögnek.-mosolygott.-Vége lett a románcnak vagy mi? -nevetett.
- Bocs Paul, de most nincs kedvünk poénkodni.-mondta Lou.
- Veszem észre... De miért? Mi a baj? -kérdezte, mire a srácok mind rámnéztek.
Kicsit gondolkoztam, hogy most mit csináljak, majd úgy döntöttem, hogy elmondom neki.
- Sandra fenyegető sms-t kapott.-mondtam.
- Micsoda???
- Valamilyen rohadék küldött neki egy sms-t, amiben az állt, hogy megölik, ha nem....-kezdte Niall, majd egy pillanatra megállt, és rámnézett.
- Ha nem száll le rólunk, és nem szakít velem.-fejeztem be Niall mondatát.
- Hogy micsoda? De mégis ki küldözgeti neki az sms-eket?
- Nem tudjuk.-válaszolta Liam.
...
Egésznap meg sem szólaltam. Csak akkor nyílt ki a szám, amikor valaki kérdezett tőlem valamit, de akkor is csak egyszavas válaszokat adtam.
Épp a próbateremben voltunk, és pont szünetünk volt, amikor pittyegni kezdett a mobilom. Üzenetem jött méghozzá Sandrától.
Szia! Ne haragudj, ha rosszkor írok, de nagyon féltelek téged is, és a srácokat is. Kérlek hívj, ha van egy kis időd. Nagyon szeretlek! Hiányzol! Vigyázz magadra, és a többiekre!
Gondoltam gyorsan felhívom....
- Zayn! Ugye jól vagytok? Mondd, hogy nincs semmi bajotok!! -szólt a telefonba. Tudtam, hogy valami baj van, mert szipogott, és remegett a hangja.
- Kicsim nyugodj meg! Mi jól vagyunk, de te miért sírsz? Mi történt? -nagyon megijedtem. Féltem, hogy már valami baja esett.
- Megint kaptam egy sms-t. TŐLE!!
- És mit írt benne? -féltem. Nagyon féltem. Tudtam, hogy most nagyobb baj van. Ideges voltam, hogy most nem vagyok mellette, és azért is ideges voltam, mert azok a szemetek, még mindig nem álltak le. Csak tudjam meg, hogy ki az, aki küldözgeti neki az sms-eket!! Esküszöm, hogy a puszta kezemmel ölöm meg!!
- Azt, hogy nemsokára éjfél, és hogy nemsokára találkozunk, meg hogy vigyázzak, nehogy elkapjon valaki ebben az üres házban.-egyre jobban kezdett sírni.-Zayn ez tudja, hogy egyedül vagyok! Követ engem.
- A francba! -rúgtam a falba, majd ránéztem a karórámra.-Kicsim, ugye tudod, hogy mennyi az idő? -az órám 23:48-at mutatott.
- Zayn, most mit csináljak? -kérdezte kétségbeesve.
- Maradj a házban! Zárj be minden ajtót, ablakot, és hívd fel Bent, hogy menjen haza. Paulnak is szólok, hogy menjen oda, utána mi is megyünk. 10 perc, és otthon vagyok.-más ötlet nem jutott az eszembe. Talán az a legjobb, ha most bezárkózik, és nem megy sehova.
- Zayn, nagyon félek! -nem akartam neki mondani, hogy én is, mert akkor csak mégjobban ráijesztenék.
- Tudom kislány. De kérlek próbálj meg megnyugodni, és tedd azt, amit mondtam.-próbáltam nyugtatgatni.
- Rendben. Siessetek, jó?
- Sietünk.
- Szeretlek Zayn! Nagyon!
- Én is szeretlek! Vigyázz magadra!
- Ti is! -majd kinyomtuk.
Miután letettem a telefont Paul keresésére indultam.
- Liam! -szaladtam haveromhoz.-Hol van Paul?
- Nem tudom. De miért?
- Baj van.-mondtam, majd tovább futottam, de hallottam, hogy Liam is szalad mögöttem.
- Nem láttátok Pault? -futottam a többiekhez.
- De. Kint van a folyosón Jake-kel.-mondta Harry.
- De miért? Mi van? -Louis.
- Nagy gáz van otthon.-mondtam, majd kirohantam a folyosóra, a többiek pedig követtek.-Paul! -szóltam a férfinak, mikor megláttam őket.-Paul segítened kell!
- Mi az? Mi van?
- Haza kell menned Sandrához. MOST!
- Miért, mi van Sandrával? -kérdezte Jake.
- Valaki olyan sms-eket küldözget neki, hogy megöli, ha nem akad le rólunk. Most beszéltem vele, és megint kapott egy sms-t, amiben az állt, hogy éjfélig van ideje. Meg tudják, hogy egyedül van otthon.
- A rohadt életbe! -kiáltott fel Harry.
- Oké.-szólalt meg Jake.-A mai próbának vége! Paul, te menj Sandrához MOST! -mondta, és Paul már el is tűnt.-Fiúk ti meg menjetek vissza a próbaterembe!
- Mi van? Nem Jake! Nem fogok neked most próbálni! Én is indulok haza! -kezdett bennem felmenni a pumpa.
- Nem azt mondtam, hogy próbáljatok, hanem azt, hogy menjetek be.
- Mégis mi a francnak? -kezdtem felemelni a hangom.
- Hogy ne legyen semmi bajotok.
- Kit érdekel, hogy lesz-e bajom vagy sem?! A nő, akit szeretek életveszélyben van, hát nem érted?! -már kiabáltam.
- Én értem, de te is érts már meg engem! Nem mehetsz oda, mert mi van, ha neked is bajod esik? Zayn nélkül nem One Direction a One Direction!
- Most kit érdekel a banda? Nekem most Sandra a legfontosabb.-mondtam, és már indultam volna el a folyosón, ha Jake nem húzott volna vissza.
- Nem mehetsz Zayn!
- Szüksége van rám! -sziszegtem a fogaim közt.-Te mit tennél az én helyemben? -néztem mélyen a szemébe.
Pár pillanatig gondolkozott, majd megszólalt.
- Leszarnám, hogy mit magyaráz a főnököm, és hazáig rohannék.-mondta, miközben elengedte a csuklómat.
Pár másodpercig csak néztük egymást, majd ismét megszólalt.
- Siess már!
- Kössz! -ő csak bólintott, én meg elkezdtem rohanni.
- Zayn várj! -halottam Niall hangját már mögülem.-Mi is megyünk!
Egész úton csak rohantunk. Nem érdekelt minket, ha pirosat kaptunk. Akkor is csak rohantunk. Miközben szaladtunk felhívott Paul is, hogy dugóba került. Pont most! Nagyon kiakadtam, úgyhogy mégjobban belehúztunk.
Már majdnem az utcánkban voltunk, amikor is megcsörrent a mobilom. Sandra volt az.
- Kicsim! Ugye nincs bajod? Paul hívott, hogy dugóba keveredett, de mi már mindjárt otthon vagyunk.-lihegtem a telefonban, és könyörögtem Istennek, hogy ne mondja azt, hogy baj van.
- Zayn.....-sírt. Csak ezt ne. Itt már baj van.-Szeretlek!
- Sandra mi történt? -kérdeztem ijedten, és megálltam.
- Itt voltak...
- Kik? -kérdeztem, de nem válaszolt.-Bántottak? -még mindig semmi.- Mondj már valamit!!
- Vanessa és....Loretta.....-hogy mi van? Vanessa és Loretta?
- Minek?
- Ők...küldték az...sms-t.-nagyon féltem, mert a hangja egyre gyengébb volt.
- Bántottak?
- Szeretlek Zayn! -zokogta, és mintha meg sem halotta volna a kérdésemet.-És a többieket is.
- Mit csináltak veled?
- Szia Zayn. Nagyon szeretlek.-mondta elhaló hangon, majd kinyomta.
- Sandra!!! Kicsim itt vagy még??? Hallod???!!!! Mondj már valamit!!!! -üvöltöttem a telefonba, és éreztem, hogy a torkom kezd elszorulni.
- Mi van? Mondd már! -Louis
- Ott voltak.-csak ennyit tudtam kinyögni.
- Kik? -Harry.
- Vanessa és Loretta.
- Minek? -Niall.
- Ők küldték az sms-eket.-néztem a négy haveromra.
- Bazd meg!! -lihegte Niall.
- Tudtam, hogy az a szemét kurva egyszer még bajt hoz ránk! -Louis.
- Mire várunk még???? -szólalt meg Liam, majd ismét elkezdtünk rohanni.
Mikor a házhoz értünk láttuk, hogy a nappaliban ég a villany. A szívem egyrejobban kezdett verni, és valamiféle nagyon rossz érzés fogott el. Próbáltam benyitni az ajtón, de zárva volt.
- Itt az én kulcsom.-adta át az említett tárgyat Louis.
Gyorsan feloldottam a zárat, majd benyitottam a házba. Síri csend volt mindenütt.
- Kicsim hol vagy? -kiabáltam át a házon, de válasz nem jött.
- Nézzük meg a nappaliban.-mondta Liam.
Ahogy beléptünk a szobába szörnyű látvány fogadott minket. Mind az öten ledermedtünk az ajtóban. Sandra a földön feküdt, körülötte pedig minden csupa vér volt. Nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Tehetetlenül álltam, bámultam Sandrát, és éreztem, hogy a könnycseppek megindulnak az arcomon. Gyorsan feleszméltem, és Sandrához rohantam.
- Kicsim! -letérdeltem mellé, simogattam az arcát.-Kicsim hallasz? -erre már a fiúk is odajöttek.-Kérlek nyisd ki a szemed! -kezdtem felemelni a hangom, a sírásom pedig kezdett erősödni.
Ránéztem a négy fiúra, akik szintén sírni kezdtek.
- Most mit csináljak? -néztem rájuk.
- Valaki hívjon már egy kurva mentőt! -Harry.
- Majd én! -Niall.
- Van pulzusa? -Liam.
- Mit tudom én! -mondtam, miközben Liam Sandra nyakára tapaszotta két ujját.
- Van, de nagyon gyengén.-állapította meg.
- Srácok én nem tudom, hogy mit csinálok, ha elveszítem.
- Nem fogjuk elveszíteni.-Liam.
- Istenem! -egyre jobban csak sírtam, és homlokomat az övéhez tapasztottam.-Istenem kérlek ne vedd el tőlem! Szükségem van rá! Ne hagyd, hogy elmenjen!
- A mentők már úton vannak.-mondta Naill.
- Hallod Répa, ne hagyj itt minket! -sírt Louis is.-Esküszöm, hogy sohatöbbet nem piszkállak, csak maradj velünk!
- Soha többet nem hagylak magadra! Örökre melletted maradok, csak nyisd ki a szemed! Kérlek.-zokogtam, majd óvatosan nyomtam egy csókot az ajkára.
1-2 percig mindannyian csak csendben térdeltünk Sandra mellett, és csak sírtunk, majd Harry szólalt meg.
- Srácok! Srácok nézzétek! -hajolt közelebb Sandrához, aki óvatosan forgatta fejét jobbra-balra.
- Kicsim! Sandra mondj valamit! -két kezem közé fogtam arcát.
- Zayn.-suttogta alig hallhatóan, csukott szemmel.
- Itt vagyok. Ne félj! Nem lesz semmi baj. Már úton a segítség.-simogattam az arcát.
- Szeretlek! -nyögdécselte.
- Én is téged! -mondtam, és ismét bőgni kezdtem, miközben megcsókoltam, de neki nem volt ereje visszacsókolni.
- Te...sírsz? -mosolyodott el.
- Mindannyian sírunk.-szólalt meg Liam.
- Szeretlek...titeket....fi...fiúk.
- Szeretünk Répa! -mondta Louis.
- Mondani...mondani szeretnék....valamit.
- Ne! Maradj csendben! Takarékoskodj az erőddel.-mondtam.
- Lehet...hogy...hogy ezek lesznek az...utolsó szavaim...szóval...kérlek.-nézett rám, és láttam, hogy könnyek gyűltek a szemébe. Én nem mondtam semmit, csak óvatosan bólintottam egyet.-Laim?! -szólt a fiúnak.
- Itt vagyok.-hajolt közelebb hozzá.
- Vigyázz...Kathyre, és szeresd őt....mindennél jobban. Erre a négy szelesre...is.....nagyon vigyázz.-picit felnevetett.-Nélküled a....sitten.... kötnének ki.-mosolygott.-Szeretlek Liam.
- Én is szeretlek téged.-mondta Laim a könnyeivel küszködve, majd megpuszilta a lány homlokát.
- Niall?!
- Tessék?!
- Te kis Ír haspók.-mosolygott.-Kérlek ne....ne változz meg....soha! Ne foglalkozz azokkal....akik bántanak....! Így vagy tökéletes...ahogy vagy. Szeretlek!
- Én is téged! -zokogott Niall, majd ő is megpuszilta Sandrát.
- Harry?! -ő is közelebb hajolt hozzá.-Sajnálom ha.....fájdalmat okoztam....neked. Nem volt...szándékos. Tudod, hogy....sosem tudnék ártani.....neked sem. Imádom a... göndör hajad! -túrt a srác hajába.-Le ne merd....vágatni!
- Nem fogom.-válaszolt a srác.
- Szeretlek Harry!
- Szeretlek! -majd ő is nyomott egy puszit a lány arcára.
- Louis?!
- Répa?! -zokogott Louis is.
- Édes, drága....Louis! Iszonyatosan....nagyon nagy....bolond vagy....de jó....értelemben. Sosem.... haragudtam rád...ha piszkáltál. Bár reggel....meg tudtalak volna....csapdosni.-nevetett.-Kérlek ne...ne nőlj fel! Soha! Maradj ilyen....bolond! Szeretlek.
- Szeretlek Répa! -mondta, majd ő is megpuszilta a lányt.
Most én jövök... Csak ezt ne! Nem akarok tőle elbúcsúzni. Rámnézett.... A szemeimbe.... Mosolyog.... Közben már potyognak a könnyei.
- Ne mondj semmit! Kérlek! -most már tényleg nagyon sírtam. Nem bírtam tovább.
- Szeretlek! -mondta, és neki is eső szerűen kezdtek potyogni a könnyei.
- Szeretlek! -mondtam én is.
- Héj! -nyúlt az arcomhoz.-Nem azt mondtad, hogy nem... szoktál sírni....mert hogy az a....gyengeség jele?
- De. És most nagyon is gyenge vagyok.
- De ne....legyél gyenge! Erősnek...kell lenned.
- De hogy legyek erős, ha itt hagysz?
- Nem...foglak itt...hagyni.-mosolygott.-Én mindig is veled...leszek, és vigyázni fogok...rád legyél...bárhol, bármikor....bárkivel.
- Hol van már az a tetves mentő? -Louis.
- Remélem, hogy....majd találsz egy lányt....akivel majd családot fogsz....alapítani, és boldogan...fogtok élni.
- Én veled szeretnék boldogan élni. Veled szeretnék családot alapítani. Te vagy az a lány, akit életem végéig szeretni akarok, és fogok is.
- Te is tudod...hogy velem már...nem...lesz...jövőd.-mondta, majd letörölte az arcomról a könnyeket.-Szeretlek............Zayn.-mondta, majd becsukta szemeit.
Nagyon megijedtem. Ugye nem.....?
- Kicsim! Kicsim! Kicsim hallasz? Sandra! -ráztam meg a vállait.-Sandra!!!!!!!! Most mi a szar van? -fordultam a fiúkhoz.
- A mellhasa még mozog, szóval még lélegzik. Szerintem csak elájult vagy valami.-mondta Liam.
Pont ebben a pillanatban meghallottuk a szirénát. Tudtuk, hogy ezek a mentősök lesznek, szóval gyorsan felpattantam, és az ajtóhoz rohantam. Három férfival találtam szemben magam.
- Végre! Azt hittem, hogy már ide sem érnek.
- Elnézést kérünk. Hol van a beteg? -kérdezte az egyik.
- A nappaliban.-mutattam a helyiség felé.
- Mi történt?
- Valakik megkéselték.
- Mióta fekszik itt?
- Ne kérdezzen már annyit, hanem csináljanak már valamit! -förmedtem az egyik férfira.
- Tudnunk kell pár dolgot.
- Kb. 15-20 perce fekszik itt.-válaszolt Liam.
- Mennyi idős?
- Ember ezt most muszáj? -kiabáltam.-Nem látja, hogy bármikor meghalhat?!
- Nézze Uram! Tudom, hogy ideges, és hogy félti a hölgyet. Teljesen megértem. De kérem segítsen nekünk!
- Még csak 17 éves.-válaszoltam.
- Rendben. Sürgősen bekell vinnünk a kórházba. Rengeteg vért veszített.
- Na nem mondja?!
- Zayn! Nyugodj már le! -szólt rám Niall.
- Jó. Elnézést.
- A hölgy szülei merre vannak?
- Nem tartózkodnak az országban.-Louis.
- Itt ki áll hozzá a legközelebb?
- Én.-mondtam.
- Rendben. Akkor jöjjön a legközelebbi kórházba, ahogy csak tud.-mondta az ürge, majd már be is rakták Sandrát a mentőbe.
- Elviszlek.-mondta Louis.
- Majd mi is megyünk utánnatok.-mondta Harry, mi pedig Louisszal beültünk a kocsiba, és esze-veszett tempóban siettünk a kórházhoz.
...
Már vagy 3 órája itt dekkolunk, és még mindig semmi. Egy orvos sem jött a közelünkbe. Időközben értesítettük Bent, Chert és Kathyt, úgyhogy ők is itt vannak.
Kezdtem egyre idegesebb lenni. Folyamatosan csak fel-le járkáltam és harapdáltam az alsóajkam. Nem bírtam egy helyben megmaradni. Rengeteg minden kavargott bennem. Düh, félelem, kétségbeesés, fájdalom.....
- Hol van már egy rohadt orvos? -fakadtam ki, és beleütöttem a falba. Olyan erővel csaptam a kezemet a falnak, hogy bepirosodott az öklöm, és picit vérzett is a kezem. De ez jelen pillanatban nem izgatott.
- Nyugi! Még biztos, hogy műtik.-Mondta Harry.
- De mi tart ennyi ideig? -épp, hogy ezt kimondtam megjelent egy orvos.
- Sandra Good hozzátartozói? -kérdezte a férfi, mire mindenki felállt a helyéről.
- Igen.-mondtuk.
- Nos, csak pár percen múlott az élete. Nagyon rossz állapotban volt, mikor behozták ide, de sikerült stabilizálnunk az állapotát. Még nincs túl az életveszélyen, de már jók az esélyei.
- És most mi lesz a hugommal doktor úr? -kérdezte Bence.
- Most átvisszük az intenzívosztályra, aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz. Ezt a hetet, és talán még a jövőhetet bent fogja tölteni, de mindent megteszünk, hogy helyre jöjjön, és legalább ő túlélje.
LEGALÁBB Ő??? Ezt vajon hogy értette?
- Mi az, hogy legalább ő? -néztem az orvosra.
- Maguk nem is tudják?
- Még is mit? -Ben.
- Ms. Good várandós volt.
- Hogy mi csoda? -rázta meg a fejét Ben.
Mi van? Sandra várandós volt? Gyereket várt? Ez nem lehet.....
- 5 hetes volt a magzat, de sajnos őt már nem tudtuk megmenteni, olyan súlyosak voltak a kishölgy sérülései.
- Ezek szerint....apa lettem volna? -ültem le az egyik székre, és csak néztem ki a fejemből.
- Igen Uram! -bólintott a doki.-Nagyon sajnálom....! Viszont most nekem mennem kell. Megnézem a beteget. Majd szólok, ha már bemehetnek hozzá.
- Rendben.-mondták a többiek, én pedig csak bólintottam.
- Köszönjük Doktor Úr! -hallottam Ben hangját.
- Ezt nem hiszem el...-tettem kezeim a szám elé.
- Te komolyan felcsináltad a hugomat? -nézett rám Ben azzal a "Most meghalsz" tekintetével.
- Nem tudtam...-makogtam.-Sajnálom!
...
- Ha akarnak bemehetnek hozzá.-jött hozzánk az orvos.-De egyszerre csak egy.
- Mész vagy menjek? -nézett rám Ben.
- Te vagy a bátyja. Menj te előbb.-bólintottam a kórterem felé.
Miután Ben elment, Louis leült mellém, és egy kicsit elkezdtünk "beszélgetni".
- Jól vagy haver? -kérdezte, de nem tudtam megszólalni. Még mindig a sokk hatása alatt voltam, hogy Sandra terhes volt....TŐLEM! -Most már nem lesz semmi baja. Jó kezekben van.-tette kezét a hátamra.
- Terhes volt...-csak ennyit tudtam kinyögni.
- Nyugodj meg...-Harry.
- Nem Harry! Nem nyugszok! -álltam fel Louis mellől.-Majdnem apa lettem! Majdnem lett egy fiam vagy egy lányom! De azok a rohadt kurvák megölték! -nem szeretek csúnyán beszélni, nőket meg főleg nem szoktam ócsárolni, de ezt most kellett.
- Zayn...! -lépett hozzám Kathy.-Nyugodj meg kérlek! -arcomat két keze közé fogta, és könnyes, vörös szemeivel mélyen a szemembe nézett.-Nem lesz baj.
- De megölték....
- Zayn! Nem lesz baj.-ismételte meg a mondatát.
- Annyira fáj.-mondtam halkan, hogy csak ő hallja, majd ismét elkezdtem könnyezni.
- Tudom.-ölelt meg a lány.-Nekem is nagyon fáj, de ne izgulj! Annyi gyereketek lehet még, mint égen a csillag! Még mind a ketten nagyon fiatalok vagytok.
- Igaza van Kathynek.-jött oda Cher is, és kezét a hátamra helyezte.-Sandra felgyógyul, eltelik 2-3 év, feleségül veszed, ő pedig szülni fog neked egy gyönyörű kisbabát.-mosolygott.
- Vagy többet.-lépett hozzánk Niall is.
- Most erősnek kell lenned.-jött Louis is.
- Sandrának most nagyon nagy szüksége van ránk, de legfőképpen rád.-mondta Liam is.
- Ha te most feladod, akkor azzal Sandrának is ártasz.-mondta Harry, és ő is csatlakozott hozzánk.
És tényleg igazuk volt. Erősnek kell lennem. Megkell óvnom Sandrát minden rossztól, és segítenem kell neki. Ami pedig a baba ügyet illeti.... Hát fáj a picúr elvesztése...igaz, hogy csak pár perce tudtam meg, hogy majdnem apa lett belőlem, de még így is nagyon rossz. A tudat, hogy majdnem lett egy gyerekem, de megölték, nagyon fáj. De igazuk volt a lányoknak. Még nagyon fiatalok vagyunk. Szinte még gyerekek. Pár év múlva, majd újra próbálkozunk...
...
- Felébredt! -jött vissza boldogban Ben.
Mindenki megölelt mindenkit, "ujjongtunk", és örömünkben még el is pityeredtünk egy kicsit.
- És mi van vele? Jól van? -kérdezte Niall és Kathy.
- A doki most vizsgálja, de szerintem már jobban van.-mosolygott Ben.
- És mikor lehet bemenni hozzá? -kérdezte tőle Harry.
- Majd szólnak.-válaszolt a srác.
Istenem! Köszönöm! Ha már felébredt, akkor az már csak jót jelenthet. Legalábbis nagyon remélem.
