Sziasztok! :) Nem igazán tudok mit mondani, csak annyit, hogy - ismét - sajnálom, hogy ennyit késtem. :S A másik pedig az, hogy lassan befejezem ezt a blogomat. Nagyon nehéz lesz elbúcsúznom tőle, de már a végét járja. Még lesz 2-3 rész, és szerintem végzek vele.... De addig is örömmel hozom nektek a részeket :) Mást most nem igazán tudok mondani, úgyhogy....jó olvasást mindenkinek! :) <3
- Nimá'! Találtam egy orrot.-szorongattam meg picit Zayn orrát.
- Nagyon ügyes vagy.
- Vicces a hangod.-nevettem.
- Talán mert befogod az orrom?! -erre én csak elnevettem magam.
- Te is aludtál?
- Nem. Néztem ahogy alszol.-mosolygott, majd megcsókolt.
- Remélem horkoltam...
- Csak szuszogtál.-mosolygott tovább, miközben megsimogatta az arcom.
- Akkor jó.-épp, hogy ezt kimondtam, megcsörrent a telefonom.-Ide hoznád? -néztem hatalmas szemekkel Zaynre.
- Miért én? Miért nem Te? -nyöszörgött, közben pedig kikelt az ágyból.
- Mert imádom nézni a pucér hátsód.-nevettem, miközben Ő a telefonomhoz indult, ami az íróasztalon pihent.
- Én is imádom nézni a tiédet.-nézett vissza egy hatalmas perverz mosollyal az arcán.
- De Te jól tudod rázni.
- Tudom.-mondta, miközben megrázta a fenekét, amin én csak nevettem.
Ahogy az asztalhoz ért, és felemelte a mobilomat onnan rápillantott a kijelzőre.
- Ki az? -kérdeztem.
- Az anyukád.-mondta, majd megnyomta a zöld gombot és a füléhez emelte a telefont.-Szia Emiliy! Itt Zayn. Máris adom Sandrát.-mondta a telefonba, majd átnyújtotta azt nekem.
- Szia anya! -köszöntem neki, közben pedig Zayn befeküdt mellém, és elkezdte puszilgatni az arcom, és simogatni a combom.
- Szia Kicsim! -köszönt vissza boldogan.
- Hogy vagy? -kacagtam, amikor Zayn enyhén a fogai közé fogta az állcsontomat.
- Jól vagyunk. És ahogy hallom Te is.-nevetett.
- Csak Zayn piszkál.
- Akkor nem is húzom tovább az időt.-hallottam a hangján, hogy mosolyog.-Nos, csak azért hívtalak, hogy elmeséljem, hogy holnap hazamegyünk apáddal.
- Hogy micsoda??? -ültem fel hirtelen, és boldogan az ágyon, így szegény Zaynt ellöktem magamtól, aki visszazuhant az ágyra.
- Nagyi nagyjából rendbe jött. Már haza is engedték. És azt mondta, hogy meglesz egyedül. Persze mi tiltakoztunk, de már majdnem, hogy hazazavar minket.-nevetett.
- Ez nagyon jó hír! -nagyon örültem. A tudat, hogy a mamám már jobban van, és nagy az esélye annak, hogy sikerült legyőzni ezt a halálos betegséget valami hihetetlen jó.-És kb. mikor értek haza?
- Este hét körül, ha minden igaz.
- Kimegyünk elétek!
- Nem szükséges!
- De! Kimegyünk és kész!
- Jól van.-nevetett.
- Akkor megyek is. Beszélek Bencével.
- Rendben.
- Vigyázzatok magatokra! Puszilom nagyit és aput!
- Ti is vigyázzatok egymásra és magatokra! És mi is pusziljuk a fiúkat meg a két lányt is.
- Oké. Na szia anyu! Szeretlek!
- Szia Kicsim! Szeretlek! -köszönt el, majd kinyomtam.
Ahogy kinyomtam a telefont azonnal Zaynre vetettem magam.
- Hé, kislány! -nevetett, amikor rámásztam, és szorosan magamhoz húztam.-Mi ez a nagy öröm?
- Nagyi már jobban van, haza is engedték a kórházból, anyuék pedig már holnap jönnek is haza.-meséltem boldogan.
- Ez remek! -örült Zayn is.-És mikor érnek haza?
- Anyu azt mondta, hogy holnap este hét körül. Úgyhogy majd megyek is eléjük. Neked van kedved jönni?
- Persze.-mosolygott.
- Rendben.-csókoltam meg.-Szerinted a fiúk már itthon vannak?
- Biztos. Nézzük meg, csak kapjuk össze magunkat.
...
- Bence! Itthon vagy? -mentem le a lépcsőn Zaynnel a nyomomban.- Nappali! -hallottam bátyám hangját.
Mikor beléptünk a nappaliba mindenki ott volt. Még a két lány is... És valamin nagyon vigyorogtak.
- Ben! Te beszéltél anyuval? -kérdeztem, mikor Zayn leült egy fotelba, én pedig az ölébe.
- Nem. Miért? -kérdezett vissza.
- Holnap hazajönnek.-mosolyogtam.
- Hogy-hogy.-csillant fel bátyám izgatottságtól csillogó szeme.
- Nagyit már hazaengedték a kórházból. Úgy ahogy már jobban van. És azt mondta, hogy már boldogulni fog egyedül is, szóval anyuék holnap jönnek vissza Londonba.
- Menj már! Ez komoly? -vigyorgott tesóm.
- Teljesen komoly.-bólintottam.
- És mikor száll le a gépük?
- Holnap este hétkor.
- Megyünk eléjük?
- Még szép.
- Mi is mehetünk? -kérdezte Kathy.
- Persze. Ki akar még jönni?
- Mindenki! -válaszolták kórusban.
- Oké.-nevettem.-Akkor holnap hétkor kint leszünk a reptéren.-mondtam, mire mindenki elkezdett vigyorogni. De ez nem a témával kapcsolatos vigyor volt szerintem. Ezek sunyi vigyorok voltak. Ránéztem Zaynre, de Ő nem vigyorgott.-Most mi van? -néztem a többiekre.
- Ááááááh! Semmi.-vigyorgott Liam, mint egy idióta.
- Zayn! Te tudsz erről valamit? -fordultam barátom felé.
- Nem. De már engem is érdekel.-válaszolt.
- Nem akarod Te azt tudni Malik.-nevetett Niall.
- Na! Hagy halljam csak.-szólaltam meg.
- Oh Zayn! Zayn!! Zayn annyira jó vagy! Zayn csináld még! -nyöszörgött Harry a többiek meg csak röhögtek.
- Mi van? -nevetett Zayn is.
- Mindjárt baby! Mindjárt....! Most!! Ahhhw!! -kontrázott Louis.
Ugye nem...hallottak minket vagy valami? Bár szerintem már egyértelmű a dolog, hogy DE....
- Ez....most...mi? -dadogtam.
- Egy vagy több menet volt? -röhögött Ben is.
Összenéztünk Zaynnel, és mind a ketten elkezdtünk vörösödni. Nem lehetek ekkora szerencsétlen!
- Egy...sem.-válaszolt Zayn.
- Persze-persze! -Niall.
- Mindent hallottunk. Vagyis amikor már hazaértünk, akkor már tartott a kis akciótok.-kuncogott Cher.
- Nem is csináltunk semmit! -próbáltam menteni a menthetőt.-Csak szórakoztunk.
- Tudjuk, hogy szórakoztatok.-nevetett Kathy.-Mondta Cher, hogy mindent hallottunk.
- De nem úgy ahogy Ti gondoljátok.
- És ezt vegyük is be? -Ben.
- Hát... ja...
- Na akkor Zayn vedd csak le a pólódat.-bólintott barátom felé Harry.
- Minek? -kérdezte Zayn.
- Csak kíváncsi vagyok valamire.
- Nincs rajtam karmolás nyom, ha erre gondolsz.
- Akkor vedd le a pólód. Ha tényleg nincs rajtad semmi, akkor nincs mitől paráznod, és hiszünk nektek.
- Miért ilyen fontos ez nektek? -nevetett Zayn.
- Azért, mert ha igaz, akkor jó pár napig ezzel fogunk titeket csesztetni.-vont vállat Louis.-Ha meg nem igaz, akkor így jártunk.
- Ha leveszem békén hagytok?
- Persze.-bólintottak.
- Hát jó.-sóhajtott Zayn, majd levette a pólóját.
Ahogy levette a textilt a felsőtestéről azonnal megnéztem a hátát, és elég szép nyomokat hagytam rajta.
- Vedd vissza! Vedd vissza! Vedd vissza! Vedd már vissza! -sziszegtem a fülébe, közben pedig próbáltam visszatuszkolni rá a pólóját.
- A-a-aaaaa! -pattant fel a helyéről Harry, amikor meglátta, hogy visszaakarom Zaynre adni a felsőjét.-Állj fel szépfiú! -vigyorgott Harry Zaynre.
- Nem megy. Ülnek az ölembe.-mutatott rám Zayn, mire Harry azonnal kikapott Zayn öléből, és felemelt a karjaiba menyasszony stílusban.
- Most már nem.-vigyorgott tovább sunyin Harry.-Na pattanj Te Casanova! -utasította Harry, mire lassan felállt Zayn.-Fordulj meg! -mondta neki Harry, én pedig azonnal a srác mellkasába fúrtam vöröslő arcom, majd már csak hangos 'Úúúúú'-zásokat és hasonló hangokat hallottam nevetésekkel keveredve, így én is Zaynre pillantottam.
- Milyen kis harcias vagy te az ágyban.-nézett rám Harry.
- Kussolj! -csaptam a mellkasába.
- És nézzétek a vállát! -nevetett Louis, mire én is a vállára pillantottam, és megláttam a fogsorom lenyomatát a bőrén.
- Anyám! -ráztam a fejem.
- Te Zayn! Mi a titkod? -nevetett Niall.-Ha ennyi nyomot hagyott rajtad ez a vadállat, akkor tuti, hogy tudsz valamit.
- Nincs titkom.-vont vállat mosolyogva Zayn.
- Nocsak! -szólalt meg ismét Harold. Ránéztem a fiúra, aki a nyakam környékét pásztázta.-Mutasd csak a nyakad.-söpörte félre a hajam, hogy jobban szemügyre tudja venni a dolgokat. Először nem értettem, hogy min vigyorog, de aztán lesett: Zayn kiszívta a nyakam!! -Zayne, Zayne, Zayne...-rázta a fejét Harry.
- Mi van? -nézett ránk Zayn, közben pedig felvette a pólóját.
- Te is megpecsételted az asszonyt.-nevetett.
- Hol? -lépett közelebb hozzánk.
- Kiszívtad a nyakam Te barom! -morogtam.
- Upsz! Bocsesz! -vigyorgott, majd megpuszilta a foltot, közben pedig átvett Harry karjai közül.
- Milyen kis romantikus! -röhögött Liam.
- Fogd...be...! -hangsúlyoztam ki minden egyes szót.
-
