48.rész - Rémálmok kezdete.

Sziasztok! :) Meghoztam az új részt is :) Most nem igazán tudok mit írni, szóval, csak annyit szeretnék mondani, hogy jó olvasást mindenkinek! :) Ja és utólag is nagyon Boldog Szülinapot Harry!! ^^♥

Mikor már nagyjából megnyugodtam Zayn ölébe hajtottam a fejem, a többi testrészem pedig Niallön és Liamen pihent. Ahogy feküdtem a srácok ölében és néztük a tv-t, Zayn elkezdte óvatosan simogatni az arcom, amitől az álmok földjére tévedtem. Zayn hangja keltett fel.

- Kicsim! Ébredj! -puszilta meg az arcom.

- Mondd! -nyöszörögtem még csukott szemmel.

- Nekünk fel kellene mennünk öltözni.

- Oké. Menjetek.

- De ahhoz ki kellene szállnod az ölünkből.-mosolygott Niall.

- Ja. Bocsi.-mondtam, majd felálltam.
Amíg a fiúk felmentek készülődni, én bementem a konyhába és csináltam magamnak egy szendvicset. Miután megettem visszamentem a nappaliba, és néztem tovább a tv-t. Mivel majdnem mindenhol a hülye szappanoperák mentek, inkább maradtam a zenecsatornáknál. Egyszer csak egy ismerőshang csendült fel a tv-ben. Zayn hangja volt az. Pont akkor kezdődött a Little Things. Mivel a srácok fent öltöztek, úgy döntöttem, hogy kiengedem a Directioner énemet. Letelepedtem a tv elé a földre, mint ahogy azt régen is csináltam, ha megláttam őket valamelyik csatornán, majd elkezdtem énekelni, és csak csorgattam a nyálam.
Mikor vége lett a számnak, tapsot hallottam a nappali ajtajából. Oldalra néztem, és az öt fiút pillantottam meg. Elég rendesen zavarba jöttem.
- Mondtam, hogy jó hangja van.-mosolygott Zayn.

- Mióta álltok itt? -kérdeztem vörös arccal.

- A szám eleje óta.-mosolygott Niall.

- Hallod Répa! Nagyon jó hangod van.-szólalt meg Lou, és felhúzott a földről.

- Dehogyis! -ráncoltam össze a homlokom.

- De. Tényleg jó a hangod.-mondta Liam.

- Képzelem.-nevettem, majd leültem a kanapéra.

- Mit kell tennünk, hogy elhidd? -kérdezte Harry, és leült mellém.

- Semmit, mert úgysem hiszem el.

- Énekelnél még nekünk? -Zayn.

- Hát nem.-nevettem.

- Csak egy dalt! -nézett rám szépen Niall.

- Nem.
Tízperces küzdelem után feladtam....
- Oké! Legyen! De csak egyetlen egy dal! -néztem az öt srácra.

- Oké.-mondták.

- Hozom a gitárom! -pattant fel Niall a helyéről, majd felment.

- És mit szeretnétek hallani? -kérdeztem, miután már Niall is visszatért közénk.

- Válassz te.-Louis.

- Oké.... Akkor legyeeeeen aaaaaaa.....hmm.... Mondjuk a More Than This?!

- Oksa.-válaszolták.

- Akkor mehet? -nézett rám Niall.

- Mehet .-bólintottam.
Niall elkezdett játszani a gitáron, majd pár másodperc múlva elkezdtem Liam részét énekelni. A dal közben leginkább a földet, a cipőmet, vagy éppenséggel a kezeimet bámultam. Nem mertem a srácok szemébe nézni. Nagyon zavarban voltam. Néhányszor fel-fel pillantottam, de akkor is csak pár pillanatig. Mikor Zayn szólójához értem, amikor   azt a magas hangot énekli, felütöttem a fejem, vettem egy nagy levegőt, majd mindent kieresztettem. Hála Istennek nem csuklott meg a hangom egyszer sem, így minden magasabb hangot sikerült gond nélkül kiénekelnem. Mikor a dalnak vége lett félénken felnéztem a fiúkra, és próbáltan kiolvasni a szemükből, hogy most mit is gondolhatnak. Zayn, Louis, Niall és Harry elismerően mosolyogtak, Liam pedig csak bámult. Kicsit megijedtem.
- Nem volt jó, igaz?! -néztem Liamre.

- Hát nem.-húzta a száját.

- Liam! -szólt rá Zayn.

- Nem Zayn. Nem volt jó. Ne haragudj Sandra, de szerintem ez nem jó volt, hanem egyenesen....-kis szünetet tartott. Már majdnem elbőgtem magam, amikor elvigyorodott.-fenomenális, fantasztikus, iszonyat jó, szép, és még sorolhatnám.

- Hogy mi van? -csodálkoztam.

- Gyönyörű hangod van. Tiszta, nem hamiskás, és a magas hangokat is gond nélkül kicsapod.-mosolygott.

- Bennem meg már megállt az ütő is, te majom! -nevettem, és hozzávágtam egy párnát.

- Bocs.-nevetett ő is.

- Eddig miért nem mutattad meg a nagyvilágnak, hogy mit tudsz? -kérdezte Niall.

- Mert eddig úgy éreztem, hogy tényleg nincs hangom.

- Hát tévedtél.-mosolygott Louis.

- De még mekkorát! -szólalt fel Harry.-Nem akarnál komolyabban is foglalkozni az énekléssel?

- Hogy én???????? -csak pislogtam Harryre, mint hal a szatyorban.

- Igen, te.-nevetett.

- Hát...régebben szerettem volna énekelni, csak aztán ez valahogy lekopott.

- És most már nem szeretnél énekes lenni? -Louis.

- Nem is tudom...-húztam a szám.-Talán megpróbálnám majd egyszer.

- Akkor jelentkezz az ide X-Faktorba! -Liam.

- Vagy majd mi segítünk.-mosolygott Zayn.

- Akkor már inkább az X-Faktor. Csak, mert ha ti "fedeztek" fel, akkor szerintem sokan azt hinnék, hogy "Fhúú, ebből is csak azért lett énekes, mert ismeri az 1D-t....." stb.

- Ezek szerint, akkor jelentkezel? -mosolygott rám Zayn.

- Még meggondolom.-mosolyogtam én is.

*2 órával később*

A fiúk már rég elmentek, Bence meg még mindig Chernél van, ezért egyedül vagyok itthon. Felhívtam Kathy-t, hogy tudnánk-e találkozni, de sajnos nem ért rá, mert a mamájánál volt. Bencét meg nem akartam hazarángatni. Csak azért nem fogom hazahívni a szerelmétől, mert én unatkozok. Úgy döntöttem, hogy megnézek egy horrorfilmet. Egy lányról szólt, akinek a legjobb barátnője megakarta ölni őt, mert megakarta szerezni a lány barátját. 

Miután megnéztem a filmet, megnéztem még a Feketén fehéren-t, aztán felmentem zuhanyozni. Zuhanyzás közben folyton az sms-en járt az eszem. Valaki megakarja szerezni magának Zaynt és a srácokat, és engem elakar söpörni az útból. Vagy ha engem nem tud, akkor majd a fiúkat, mert szerintem úgy van vele, hogy ha az övé nem lehet egyikőjük sem, akkor másé sem. Vagy csak engem akar tönkretenni. Lehet, hogy ismerem is az illetőt. Az is lehet, hogy közel áll hozzám, csak jól leplezi a gyűlöletet, amit irántam érez. 

Jesszus! Mi van, ha követ engem? Bármikor elkaphat. Akár most is, hisz egyedül vagyok ebben a hatalmas házban. Vagy ami még rosszabb, hogy a fiúkat kapja el. Mi van, ha most is a közelükben van? Vagy ami még rosszabb, hogy már...bántotta is őket....és már....nem....láthatom többé őket...élve... Úristen, Sandra!  Mikre nem gondolsz?! Ezt azonnal verd ki a fejedből! Nincs semmi bajuk, hisz ott van velük Paul, és a többiek. Nem eshet semmi bajuk. Próbáltam magam megnyugtatni, de nem sikerült. Nagyon féltettem a srácokat.

Miután lezuhanyoztam és felöltöztem vissza lementem a nappaliba, ahol a mobilomat hagytam. Leültem a kanapéra kezemben a telefonnal, majd írtam egy sms-t Zaynnek:

Szia! Ne haragudj, ha rosszkor írok, de nagyon féltelek téged is és a srácokat is. Kérlek hívj, ha van egy kis időd! Nagyon szeretlek! Hiányzol! Vigyázz magadra és a többiekre is!

Épp, hogy megírtam az sms-t Zaynnek, máris pittyegni kezdett a mobilom. Sms-t kaptam. Megnéztem, hogy kitől jött. Ismeretlen szám.-Istenem ne! -Mindenem elkezdett remegni, és ismét gombóc nőtt a torkomban. Párpercig csak bámultam a telefont, majd megnyitottam az üzenetet.

Már csak párperc, és 00:00!... Remélem, hogy már tudod, hogy hogy döntesz. Vigyázz magadra, nehogy elkapjon valaki abban az üres házban ;). Nemsokára találkozunk ;).

Ez állt az sms-ben. Nagyon féltem. Ez az őrült tudja, hogy egyedül vagyok itthon, és ezt írta, hogy nemsokára találkozunk.... Annyira megrémültem, hogy rögtön kitört belőlem a sírás. 

Már egy jó ideje sírhattam, amikor is megcsörrent a telefonom. Félve néztem meg, hogy ki az.

- Zayn! Ugye jól vagytok? Mondd, hogy nincs semmi bajotok! -szipogtam a telefonba.

- Kicsim nyugodj meg! Mi jól vagyunk, de te miért sírsz? Mi történt? -kérdezte, és félelmet véltem felfedezni a hangjában.

- Megint kaptam egy sms-t.... TŐLE!!!

- És mit írt benne?

- Azt, hogy mindjárt éjfél, és hogy nemsokára találkozunk, meg hogy vigyázzak, nehogy elkapjon valaki ebben az üres házban.-ismét nagyon sírtam.-Zayn ez tudja, hogy egyedül vagyok! Követ engem!

- A francba! Kicsim, ugye tudod, hogy mennyi az idő? -kérdezte félve. Én lassan rápillantottam az órára, ami 23:48-at mutatott.

- Zayn most mit csináljak?

- Maradj a házban! Zárj be minden ajtót-ablakot, és hívd fel Bent, hogy menjen haza! Paulnak is szólok, hogy menjen oda, utána mi is megyünk. 10 perc, és otthon vagyok.

- Zayn, nagyon félek!

- Tudom kislány! De kérlek próbálj meg megnyugodni, és tedd azt, amit mondtam. Paul már elindult hozzád.

- Rendben. Siessetek, jó?!

- Sietünk.

- Szeretlek Zayn! Nagyon!

- Én is szeretlek! Vigyázz magadra!

- Ti is! -majd kinyomtuk.

Gyorsan felrohantam az emeletre, bezártam minden ablakot és ajtót, közben pedig hívtam Bencét. Kicsengett, de nem vette fel. Király!

Már mentem volna be Zayn szobájába, amikor eszembe jutott, hogy még nem zártam be a lenti ajtókat/ablakokat- Gyorsan lerohantam a lépcsőn, és bezártam a bejárati ajtót. Már menni akartam a konyhaablakhoz, amikor is a hátsóajtót hallottam csapódni.