53. rész - A tűzzel játszol!

Sziasztok! :)

Meg is hoztam az 53. részt :) Kíváncsian várom a visszajelzéseket :)

Jó olvasást! :) ♥

 

*Aznap este*

 Nagy nehezen már összeszedtem magam. Vagyis...csak próbálkozok. Próbálok nem arra gondolni, hogy Zayn már nem az enyém. Csak ez elég nehéz. Főleg, hogy csak pár méter választ el minket egymástól, ugyanis ő most épp bent van a fiúkkal, én pedig kint itatom az egereket a teraszon. Fogalmam sincs, hogy mihez fogok most kezdeni. Egyszerűen - szerintem - most kezdek összeomlani. Most azt sem tudom, hogy hol aludjak. Zayn szobájában egyértelmű, hogy nem maradhatok... Valószínű, hogy átmegyek Benhez, vagy majd meghúzom magam a kanapén. 
Már egy ideje itt ülök, nézek ki a fejemből és csak halkan sírok.... Egyszer csak nyitódni hallottam a teraszajtót. Mikor odapillantottam Zaynt láttam meg. Szívem még jobban elszorult. Nem szóltam semmit, csak gyorsan elfordultam, és szemeimet kezdtem törölgetni.
- Öö...bocsi. Nem tudtam, hogy itt vagy.-mondta.

- Nem...semmi gond. Gyere csak. Én már megyek is.-mondtam szipogva, miközben felálltam és elindultam befelé.

- Hé! -fogta meg óvatosan a csuklóm, miközben elhaladtam mellette.-Te...te sírsz? -próbált a szemembe nézni, de én mindig elfordítottam a fejem.

- Csak...egy kicsit.-törölgettem a szemeim.

- Sajnálom.-suttogta.
 Erre nem mondtam neki semmit, csak fogtam magam és bementem. Mikor beértem csak Harryt a nappaliban a kanapén.
- Jól vagy? -kérdezte.

- Persze.-próbáltam egy mosolyt erőltetni az arcomra.

- Na gyere ide.-mondta, miközben kitárta karját.Odamentem hozzá, leültem mellé és megöleltem. Ő a hajamat simogatta, miközben nyomott egy puszit a homlokomra, én pedig a két oldalán a pólóját markoltam, mert éreztem, hogy nemsokára ismét sírni fogok.-Ugye tudod, hogy én mindig itt leszek neked, ha kellek? -kérdezte rekedtes, mély, dörmögő hangján.

- Tudom.-suttogtam.

- Hol fogsz aludni? -kérdezte kis szünet után.

- Itt a kanapén. Vagy Bennél. Bár már Louis is felajánlotta a szobáját...-távolodtam el tőle.

- Nem akarsz inkább velem aludni ma? Semmi hátsószándékom nincs. De azt is megértem, ha nemet mondasz.

- Hát...nem is tudom.

- Csak legalább ma éjjel! Már olyan régen beszélgettünk úgy igazából. És már hiányzol Maki! -mosolygott, miközben összeborzolta a hajam.

- Na jó! -nevettem.-Legyen.

- Király! -vigyorgott.-De aztán nekem ne szomorkodj!

- Mert? Mi lesz, ha még is? -ellenkeztem vele.

- Akkor kikapsz.

- Háááát peeeeerszeeeee! -mondtam, miközben felálltam mellőle. Épp indulni akartam volna a konyhába, amikor is Harry hirtelen a csuklóm után kapott és maga alá rántott, majd iszonyatos tempóban kezdett csikizni.-Harry!!!! Neeee!!! Hallod??!! Állj!! -ficánkoltam, visítottam és nevettem alatta.

Egyszer csak ajtónyitódást hallottunk. Mind a ketten a hang irányába fordultunk, és Zaynnel találtuk szemben magunkat. 
- Látom jól elvagytok.-jött be kedvtelenül.

- Csak próbáltam felvidítani egy kicsit.-Harry.

- Ja... látom...-mondta, és bement a konyhába.

- Na jó. Felmegyek a pizsimért.-mondtam Harrynek, aki még mindig felettem volt.

- Oké.-vonta meg vállait.

- Elengedsz?

- Hát nem.-nevetett, miközben kezeivel megtámasztotta magát a fejem mellett.

-  És miért?

- Kiakarom élvezni a helyzetet. Már régen támaszkodtam lány fölött.-vigyorgott.

- Hogy te mennyire hülye vagy.-nevettem, miközben óvatosan a hasába ütöttem.  

- Na jól van.-nevetett ő is és leszállt rólam.-Menj!

Ahogy beértem a szobába, rögtön a szekrények felé vettem az irányt. Miközben kivettem a szekrényből egy pólót meg egy nadrágot, Zayn lépett be az ajtón. Nem szólt semmit, csak lefeküdt az ágyra. Most úgy érzem, mintha haragudna rám, de fogalmam sincs, hogy miért. Nem vesztünk össze, mégis annyira furcsa. Az előbb is, amikor lent voltunk Harryvel, és ő bejött, tiszta....nem is tudom, hogy milyen volt...furcsa. Meg most is, hogy nem szól semmit, sőt még rám sem nézett. Mi baja lehet velem? 
Miután összeszedtem mindent, elindultam kifelé.
- Hova mész? -kérdezte, mikor már kinyitottam az ajtót.

- Zuhanyozni.-válaszoltam.

- Hol akarsz zuhanyozni? 

-  Harrynél.-válaszoltam halkan.
Meg sem vártam, hogy erre mit mond, csak becsuktam magam után az ajtót.

Mikor Harry szobája elé értem először is kopogtam. Hallottam egy "Gyere!"-t így benyitottam.

- Jöttem zuhanyozni.-léptem be a szobába.

- Oké.-nevetett.

- Mész előbb Te, vagy menjek én?

- Mehetsz, ha akarsz.

- Oké, akkor megyek.-mondtam, és elindultam a fürdő felé.
Épp, hogy beléptem a fürdőbe, Harry már kopogott is. Kinyitottam az ajtót, és Harry vigyorgós arcával találtam szemben magam.
- Na?! -néztem rá.

- Borotválkoznom kell...

- Majd, ha végeztem.-mondtam, és már csuktam volna be az ajtót, de Hazza megakadályozta ezt.

- Ne már! Engedj már be! -könyörgött.

- Harry! Nem!

- De miért?

- Mert zuhanyozni szeretnék.

- És?

- És pucér leszek.-nevettem.

- Tudod nem látok be a kabinba.-mosolygott.

- És hol fogok felöltözni.

- Hát majd ott.

- Előtted? -húztam fel mindkét szemöldököm.

- Hát...nem bánnám a dolgot...-nevetett.-De majd addigra végzek, ne izgulj.

- Istenem, Harold! -sóhajtottam.-Na jó! Gyere!

- Zsír! -vigyorgott, és már jött is volna be.

- DE! -raktam tenyerem a mellhasára.-Várj még egy kicsit. Had álljak a zuhany alá. Majd szólok, ha jöhetsz.

- Oké.-bólintott.

- De tényleg ne gyere be!

- Nem fogok.-mosolygott.

- Biztos?

- Biztos.

- De ha mégis...

- Menj már! -nevetett, miközben betolt az ajtón.
Gyorsan levetkőztem és beálltam a zuhany alá.
- Jöhetsz! -szóltam ki neki, majd már meg is nyitottam a csapot. Hallottam, hogy Harry kotorászik valahol valami után, miközben megköszörülte a torkát.-Tuti, hogy nem látsz be? -kérdeztem tőle picit félénken.

- Tuti.-mondta, és a hangjából ítélve, mintha mosolygott volna.

- Akkor jó.

Mikor végeztem a zuhanyzással elzártam a csapot.
- Végeztél? -kérdezte.

- Igen.-válaszoltam.

- Akkor kimegyek.

- Várj! -szóltam utána.-Kaphatnék egy törölközőt?

- Persze.-mondta, majd csak egy szekrényajtó nyitódást és csukódást hallottam.-Ott lesz a fogason.

- Rendben. Köszi.
Miután Harry kiment kiléptem a kabinból és elkezdtem megtörölközni. Ahogy szárítottam magam körbenéztem a helyiségben, hogy hol van a pizsamám, de nem láttam sehol. Kristálytisztán emlékeztem rá, hogy bevittem magammal, de nem volt sehol. Miután mindent felkutattam ordítottam egyet.
- Harold Edward Styles!!!! 

- Tessék?! -hallottam picit kuncogós hangját.

- Hol a francban vannak a ruháim?

- Nem tudom. Bent kell lenniük.

- Harold!! 

- Tessék?! -nevetett.

- Meghalsz! 

- De nincs nálam.-nevetett.

- Jól van Styles! Te akartad.-gyorsan magam köré tekertem a törölközőt, majd kicsaptam a fürdő ajtaját. Harry az ágyon feküdt, két kezét a tarkója mögött tartva, miközben nézte a tv-t. Ahogy kiléptem a fürdőből rendesen szemügyre vett, de most nem foglalkoztam vele.-Hol....van...? -hangsúlyoztam ki minden egyes szót, miközben hunyorítottam.

- Nálam aztán nincs.-nevetett, miközben felemelte mind a két kezét.

- Harry!

- Sandra?! -röhögött.

- A tűzzel játszol göndör.

- Szeretek a tűzzel a játszani.-vigyorgott, miközben elém lépett.

- Hol vannak a ruháim?

- Nem tudom.-vigyorgott tovább, miközben fölém tornyosult.

- Add őket vissza!

- Mit adsz cserébe?

- Megkíméllek a haláltól.

- Az nem elég.-nevetett.

- Akkor mi kell?

- Adj egy baráti csókot.-vigyorgott.
Hogy mi van???? Mit mondott??? Egy baráti csók??? Hiszen pár órája szakított velem az egyik legjobb haverja. Normális ez??
- Felejtsd el!

- Miért? -mosolygott.

- Mert felejtsd el és kész. Hol vannak a ruháim? -próbáltam terelni a témát.

- Jó! Akkor nem kell megcsókolnod. Viszont valahova a szám környékére adnod kell egy sima puszit, és kész.

- Hol vannak a ruháim? -ismételtem meg az előző mondatom.

- Adj egy puszit a szám szélére és megkapod őket.

- Előbb add ide őket!

- Ha nincs puszi, nincs ruha.

- De gy rohadék vagy.

- Tudom.-nevetett.-Szóval?! Lesz puszi, vagy meztelenül fogsz mellettem aludni?

- Utállak.-hunyorítottam, majd lábujjhegyre álltam. 
Belekapaszkodtam a két vállába, és nyomtam egy puszit a szája bal sarkába. Egyszer csak nyitódott az ajtó. Hirtelen elengedtem Harryt és az ajtó felé pillantottam. Zayn állt ott. Nem szolt semmit, csak nézett minket....