55.rész - Gyűlöllek...vagy talán mégsem?

Sziasztok! :) Most nem igazán tudok mit mondani, csak annyit, hogy meghoztam az új részt, és remélem, hogy tetszeni fog mindenkinek :DD ♥
Ja meg még valami!!! Szeretnétek, hogy a következő rész +18-as legyen?? :$ Kommentbe, hogy mi legyen... ;)

Reggel, amikor felébredtem Harry szobájában találtam magam. Már nem is emlékszem, hogy mikor és hogyan keveredtem fel a szobába. Felültem az ágyon, körbenéztem, és az ágy végén a takaró alól két lábujj kandikált ki. Feljebb siklott a két szemem a takarón, és a takaró másik végéből sötét, göndör tincsek kukucskáltak ki. Akarva-akaratlan elmosolyodtam, ahogy Harry mélyen szuszogott, és a paplant szorította a mellhasához. Kikeltem az ágyból, majd elindultam lefelé a lépcsőn. Mikor leértem a konyhába Niallt pillantottam meg, ahogy épp műzlit majszolt.
- Reggelt te kis Ír Manó! -mosolyogtam, majd nyomtam egy puszit a feje búbjára.

-  Neked is szépség! -mosolygott vissza.

- Amúgy jó étvágyat!

- Köszi.

- Többiek? -ültem le vele szemben.

- Louis alszik, Ben még Cherrel van, Liam Kathyvel, Zayn meg...nem tudom.

- Nem jött haza az éjjel? -kérdeztem meglepetten.

- Nem hiszem. Nincsenek itthon a kulcsai.-húzta a száját a szöszi.

- Ötleted sincs, hogy hol lehet? -kicsit már kezdtem érte aggódni.

- Fogalmam sincs.

- Értem.-sóhajtottam.

Kicsit még beszélgettünk Niallel a konyhában, majd átmentünk a nappaliba. Épp, hogy leültünk hallottuk nyitódni a bejárati ajtót, majd Zaynt pillantottam meg, ahogy éppen a cipőjét és a kabátját szenvedte le magáról.
- Cső haver! -köszönt neki Niall, mire Zayn ránk pillantott.

- Szevasz! -köszönt vissza a fiúnak engem észre sem véve.

- Merre voltál? -Niall.

- Csak..erre-arra. Találkoztam egy csajjal és elbeszélgettük az időt.-vont vállat.
Hogy mi van? Találkozott egy csajjal, és egész éjjel vele volt? Lefeküdt egy másik lánnyal? Nem lehet ekkora szemét! Legalább ne előttem mondta volna! Felálltam a helyemről, és a könyeimmel küszködve Zayn elé léptem.
- Mi van már megint? -kérdezte durván.

- Szeretsz még engem? -kérdeztem könnyes szemmel, remegő hanggal.
Leütötte a fejét egy kis időre, nem szólt semmit, majd vissza felnézett rám.
- Nem.-na én itt törtem össze véglegesen.
Azt hittem, hogy ott nyomban halok meg. A szívem milliárd darabokra tört össze, teljes űrt hagyva maga után. Eszembe jutott a nyaklánc, amit eddig soha nem vettem le. Úgy voltam vele, hogy most már minek hordjam?! Nekem már nem jelent semmit. Hirtelen kitéptem a nyakamból, majd Zaynhez vágtam, ami végül a földre hullt.
- Akkor dugd azt a kurvát, akit este is dugtál! -üvöltöttem, majd kirohantam az udvarra.

*Zayn szemszöge*
Még, hogy nem szeretem! Az életemnél is jobban szeretem még most is! De ezt nem akartam előtte kimutatni. Így legalább meggyűlöl, és könnyebben elfelejt. Lenéztem a földre, és megláttam a "Z" betűs láncot, amit Sandra az előbb hozzám vágott. Felvettem, majd leültem Niall mellé, és kifújtam a levegőt.
- Most szívem szerintem szétverném azt a hülye pofádat.-morogta Niall.

- Mi van? -fordultam felé összeráncolt homlokkal.

- Te teljesen hülye vagy, igaz?! Hogy mondhattad azt Sandrának, hogy más csajjal voltál az éjjel, ha tudod, hogy még szeret téged?! Legalább hazudhattad volna azt, hogy egy haverodnál voltál vagy mit tudom én! -fakadt ki Niall.

- Nem voltam semmilyen csajjal világos?! Egész éjjel kint meresztettem a seggem a parkban egy padon!

- Akkor meg miért hazudtál neki?

- Nem tudom. Csak féltékennyé akartam tenni.

- De egy hülye vagy Zayn! -csapott a homlokára Niall.

- Rájöttem.-sóhajtottam.

- Szereted még?

- Persze, hogy szeretem Niall.

- Akkor meg mire vársz? Szerezd vissza!

- És mégis hogyan?

- Menj ki hozzá, és kérj tőle bocsánatot, amiért ilyen hülye voltál!

- Oké.-sóhajtottam.-Legyen.-mondtam, majd felálltam a helyemről...

*Sandra szemszöge*
Jó ideje kint bőgtem az udvaron a fűben, amikor hallottam nyitódni a hátsóajtót. Nem néztem meg, hogy ki az, inkább törölgetni kezdtem a szemem. Majd egy férfi hang csapta meg a fülem. Egy olyan személy volt a hang tulajdonosa, akire nem számítottam volna.
-  Sandra...-hallatszott Zayn férfias hangja mögülem.

- Hagyj békén! -térdeimet mellkasomhoz szorítottam, fejemet térdeimre hajtottam, és ismét sírni kezdtem.-Takarodj a kurvádhoz!

- Sandra! Kérlek!

- Menj már innen, nem érted??!!  -üvöltöttem.

- Hallgass meg kérlek! -próbált hozzámérni, de én nem engedtem neki.

- Minek? Te sem hallgattál meg engem! Nem hitted el, hogy nem volt köztem és Harry között semmi! Hagyj engem békén! Gyűlöllek! Felfogtad? -nagyon nehéz volt ezt a szemébe mondanom neki, de jelen esetben tényleg ezt éreztem.

- Nem voltam  semmiféle nővel az éjjel! Egész éjjel a parkban voltam! Csak TE jártál a fejemben. Szeretlek Sandra, érted?! na ezekre a szavakra nem számítottam, és nem tudtam, hogy most az igazat mondja-e vagy sem.

- Tűnj el az életemből! -sziszegtem a fogaim közt.

- Azt már nem! -mondta, majd hirtelen a semmiből megcsókolt.
Először nem csókoltam vissza, sőt még el is akartam lökni magamtól, de nem sikerült. Nyelve végül utat tört magának a számba, és vadul kutatott az enyém után.