56.rész - Együtt. (1. rész)

Sziasztok!! Nem szeretnék sokat dumálni, csak annyit szeretnék mondani, hogy bocsánat, hogy ennyit késtem az új résszel, de rengeteg dolgom van. És ez mostanában sajnos így lesz a nyár végéig :/. Szóval ne haragudjatok ♥ 

Először visszacsókoltam. Hihetetlenül jó érzés volt tudni, hogy még mindig kellek neki. De aztán eltoltam magamtól. Nem akartam ilyen könnyen megadni magam.

- Mi a baj? -kérdezte csókunk után, mélyen a szemembe nézve.

- Nem vagyok kurva, hogy akkor fektetsz le, amikor kedved tartja.-fakadt ki belőlem.

- Tudom. És nem is tartalak annak.-simította meg az arcom, mire én azonnal elhúzódtam tőle.

- Tegnap mégis elhordtál minden rohadt, utolsó lotyónak.-fintorogtam.

- Nem gondoltam komolyan. Én szeretlek.

- Ma nem ezt mondtad....

- Mert egy pöcs vagyok. Nem akartam neked bevallani, hogy Te vagy a mindenem.

Párperces csend következett, amit végül én törtem meg.

- Írtam egy....egy dalt, ami neked szól...-sóhajtottam.

- Én is. De akkor azt hittem, hogy már nem kellesz többé.

(Zene)
- Még várj, még kell, engem nem hagyhatsz így el....-kezdtem bele, majd Zayn is közbevágott.
Mikor az utolsó szót is kiböktem, megszeppenve néztem Zaynre. Mintha csak együtt írtuk volna. Mindenre válaszolt. Hirtelen könnyek szöktek a szemembe.

- Nem...nem tudtam, hogy így érzel.-szipogtam, miközben a könnyeim törölgettem.

- Nem éreztem így soha. Csak így akartam. Elakartalak felejteni, de nem ment. És nem is fog. Soha!

- Zayn én...én nagyon haragszom rád, és most utálnom kellene téged, de nem megy. Ennyire még életemben nem kötődtem emberhez, mint hozzád. Fontos vagy nekem. Te vagy a mindenem. És nem érdekelsz, hogy mit mondasz, hogy akarsz-e engem vagy sem, de én nagyon szer...-nem hagyta, hogy befejezzem a mondandómat, mert közben megcsókolt.
Most is visszacsókoltam, de most nem toltam el magamtól. Hagytam, hagy tegye a dolgát. Lassan ledöntött a fűbe, felettem megtámaszkodott, én beletúrtam a hajába, és úgy csókolóztunk tovább. Mikor eltávolodtunk egymástól elkezdett mosolyogni.
- Én is szeretlek Törpe.-mosolygott, majd ismét megcsókolt.

...

Mikor bementünk Zaynnel, mindenki kikerekedett szemekkel bámult ránk. Aztán a fiúk között megláttam Kathy-t és Cher-t. Azonnal odarohantam hozzájuk, és letepertem őket a kanapén. Régen beszéltem már velük, és már nagyon hiányoztak.
- Csajoooooooooook!!!!!! -visítottam, és ráugrottam a két lányra. Magam alá tepertem őket, és össze-vissza puszilgattam az arcukat.-Annyira hiányoztatok!

- Te is nekünk, de szállj le rólunk, ha lehet, mert én személy szerint nem kapok levegőt.-nyöszörgött alattam Kathy.

- Én sem nagyon.-kontrázott Cher.
Nevetve leszálltam róluk, majd melléjük huppantam.
- Most akkor mi van? -nézett rám és Zaynre Niall.

- Mi lenne? -nevettem.

- Kibékültetek vagy nem?????!!!! -"ordított" rám Kathy.

- A fülem! -nyavalyogtam.

- Sandra! -figyelmeztetett Liam.

- Talán igen....talán nem.-vontam vállat.

- Zayn?! -nézett a fiúra Cher.

- Én nem tudom, hogy mi van.-vigyorgott Zayn, mielőtt Louis elé lépett és az arcába bámult.

- Kibékültek.-állapította meg Lou.

- Honnan veszed? -néztem a srácra.

- Zayn röhög, mint egy idióta. Tutit, hogy kibékültetek.

- Hogy neked mindent el kell röhögnöd.-csaptam a combomra, és viccesen megráztam a fejem.

- Bocs már.-nevetett.

- Ugye megmondtam?! -vigyorgott Louis.

- Jó, oké, tényleg kibékültünk.-mosolyogtam.

- Hála Istennek! -mosolygott Kathy.-Már azt hittük, hogy végleg végeztetek egymással.

- Mi is.-mondta Zayn.

- Bizony.-helyeseltem.-De úgy látszik, hogy nem tudom magamról levakarni.-nevettem.

- Mintha Te soha sem lennél a seggemben.-nevetett ő is.

- Nem is.-vontam vállat, mielőtt ő elém lépett.

- Ó tényleg? -hajolt közel hozzám, a karjával megtámasztva magát mellettem a kanapén.

- Tényleg.-mosolygott.

- Mindig ott vagy, ahol én.

- Zavar?

- Nagyon.-mondta nevetve, majd megcsókolt, miközben Ben meglökte, így Kathyre, Cherre és rám esett.

- Zaaaaayn!!!!! -visított Cher.

- Zayn szállj le rólunk!!!! -nyávogott Kathy is.

- Összenyomod a könyököddel a melleim!!! -sipákolt tovább Cher, mire mindannyian elkezdtünk nevetni.

- Na és? -nevetett Zayn.

- És fáj.-nyöszörgött Cher, miközben Zayn lemászott rólunk.

- Nem baj.-nevetett tovább Zayn.

- Oh tényleg?! -sziszegte Cher, majd megütötte Zayn férfiasságát, minek hatására a fiú rögtön odakapott.

- Csessze meg! Cher! Ez nagyon fájt!! -dőlt le Zayn a kanapéra kitúrva onnan Niallt és Liamet.

- Na és? -vont vállat ugyanúgy a lány, mint az előbb Zayn.

- Most ölted meg a leendő gyerekeimet.-sóhajtottam, és ismét elkezdtek nevetni a többiek.

...

Még beszélgettünk egy kicsit a többiekkel, majd én kimentem a lányokkal a teraszra kicsit beszélgetni. Elmeséltem nekik mindent elejétől a végéig, miközben ők végig csak figyeltek. Ők sem értették, hogy Zayn miért volt ilyen, de azt mondták, hogy az a lényeg, hogy ismét együtt vagyunk. Miután kibeszéltük magunkat, visszamentünk a fiúkhoz, akikkel még szórakoztunk kicsit, aztán Liam és Ben hazakísérték Chert és Kathyt. Louis, Niall és Harry elmentek enni valahova, meg csavarogni egy kicsit, Zayn pedig felment pihenni egy kicsit, mert elmondása szerint az éjjel nem aludt semmit, mivel a parkban volt.
Felöltöztem normális ruhába, és mivel kicsit már nagy kupi volt a házban, ezért úgy döntöttem, hogy kitakarítok. Felporszívóztam a nappalit, letörölgettem a port mindenhol, majd bementem a konyhába, hogy elmosogassak.
Már épp húztam volna ki a dugót a mosogatóból, amikor is két két csúszott a csípőmre.
- Helló baby!-dörmögte rekedtes, fáradt hangján a fülembe, majd megpuszilta a nyakam.

- Szia! -mosolyogtam.-Tudtál aludni?

- Nem, mert nem voltál mellettem.-puszilgatta tovább a nyakam.

- Takarítottam.

- És már végeztél? -kérdezte, miközben áttért ajkaival a vállamra.

- Igen.-nevettem, mikor a borostás arca megszúrta picit az állam.

- Akkor jó. Csak, mert mutatni szeretnék valamit.

- Mit?

- Hogy mennyire akarlak.-dörmögte.

- És mennyire akarsz? -haraptam vigyorogva az alsó ajkamba.

- Ennyire.-húzott közel magához.
Fenekem a férfiasságának nyomult, ami...hát...már picit megnőtt.
- Hmm... És most mit csináljak veled? -kacérkodtam kicsit vele.

- Lenne egy-két ötletem.-vigyorgott, miközben végigsimított nagy kezeivel a hasamon, amik aztán egyre feljebb kezdtek vándorolni.

- Várj! -fogtam meg kezeit.

- Mi az? -hirtelen maga felé fordított, és úgy bámult rám.

- Én nem akarom.-próbáltam komoly lenni, de elkezdtem vigyorogni.

- Oh! Tényleg nem? -markolt bele fenekembe, minek hatására kicsit nyöszörögtem.

- Tényleg.-kuncogtam.

- Biztos? -markolt bele még jobban, és szorosan ismét az ágyékának húzott.

- Biztos.

- Egészen biztos? -na itt jött az, amire nem számítottam.
Lassan egyik kezét elcsúsztatta az oldalamon keresztül egészen a hasamig, onnan pedig le az egyik legnagyobb kincsemhez, és ott kezdett simogatni.
- Eg...egészen...biztos.-dadogtam.

- Meddig akarod még ezt játszani? -kérdezte vigyorogva, de még mindig nem emelte el egyik kezét sem a helyéről.






Ezer és kismillió bocsánat, ha elég gagyi rész lett, és hogy itt hagytam abba, de ennyire jutott időm :/. Sajnálom! Próbálok sietni a kövivel....