58. rész - Hazajönnek

 Sziasztok! :) Nem igazán tudok mit mondani, csak annyit, hogy - ismét - sajnálom, hogy ennyit késtem. :S A másik pedig az, hogy lassan befejezem ezt a blogomat. Nagyon nehéz lesz elbúcsúznom tőle, de már a végét járja. Még lesz 2-3 rész, és szerintem végzek vele.... De addig is örömmel hozom nektek a részeket :) Mást most nem igazán tudok mondani, úgyhogy....jó olvasást mindenkinek! :) <3

Azt hiszem elaludtam, mert pár perc kiesett. Még csukva tartottam a szemem, amikor egy hatalmasat nyújtózkodtam. Valamibe viszont beleütközött a kezem, így kinyitottam a tenyerem, és tapogatni kezdtem vele, mire halk kuncogást hallottam. Kinyitottam a szemem, a fejem feljebb emeltem, és láttam, hogy a kezem beteríti Zayn fél arcát.
- Nimá'! Találtam egy orrot.-szorongattam meg picit Zayn orrát.

- Nagyon ügyes vagy.

- Vicces a hangod.-nevettem.

- Talán mert befogod az orrom?! -erre én csak elnevettem magam.

- Te is aludtál?

- Nem. Néztem ahogy alszol.-mosolygott, majd megcsókolt.

- Remélem horkoltam...

- Csak szuszogtál.-mosolygott tovább, miközben megsimogatta az arcom.

- Akkor jó.-épp, hogy ezt kimondtam, megcsörrent a telefonom.-Ide hoznád? -néztem hatalmas szemekkel Zaynre.

- Miért én? Miért nem Te? -nyöszörgött, közben pedig kikelt az ágyból.

- Mert imádom nézni a pucér hátsód.-nevettem, miközben Ő a telefonomhoz indult, ami az íróasztalon pihent.

- Én is imádom nézni a tiédet.-nézett vissza egy hatalmas perverz mosollyal az arcán.

- De Te jól tudod rázni.

- Tudom.-mondta, miközben megrázta a fenekét, amin én csak nevettem.
Ahogy az asztalhoz ért, és felemelte a mobilomat onnan rápillantott a kijelzőre.
- Ki az? -kérdeztem.

- Az anyukád.-mondta, majd megnyomta a zöld gombot és a füléhez emelte a telefont.-Szia Emiliy! Itt Zayn. Máris adom Sandrát.-mondta a telefonba, majd átnyújtotta azt nekem.

- Szia anya! -köszöntem neki, közben pedig Zayn befeküdt mellém, és elkezdte puszilgatni az arcom, és simogatni a combom.

- Szia Kicsim! -köszönt vissza boldogan.

- Hogy vagy? -kacagtam, amikor Zayn enyhén a fogai közé fogta az állcsontomat.

- Jól vagyunk. És ahogy hallom Te is.-nevetett.

- Csak Zayn piszkál.

- Akkor nem is húzom tovább az időt.-hallottam a hangján, hogy mosolyog.-Nos, csak azért hívtalak, hogy elmeséljem, hogy holnap hazamegyünk apáddal.

- Hogy micsoda??? -ültem fel hirtelen, és boldogan az ágyon, így szegény Zaynt ellöktem magamtól, aki visszazuhant az ágyra.

- Nagyi nagyjából rendbe jött. Már haza is engedték. És azt mondta, hogy meglesz egyedül. Persze mi tiltakoztunk, de már majdnem, hogy hazazavar minket.-nevetett.

- Ez nagyon jó hír! -nagyon örültem. A tudat, hogy a mamám már jobban van, és nagy az esélye annak, hogy sikerült legyőzni ezt a halálos betegséget valami hihetetlen jó.-És kb. mikor értek haza?

- Este hét körül, ha minden igaz.

- Kimegyünk elétek!

- Nem szükséges!

- De! Kimegyünk és kész!

- Jól van.-nevetett.

- Akkor megyek is. Beszélek Bencével.

- Rendben.

- Vigyázzatok magatokra! Puszilom nagyit és aput!

- Ti is vigyázzatok egymásra és magatokra! És mi is pusziljuk a fiúkat meg a két lányt is.

- Oké. Na szia anyu! Szeretlek!

- Szia Kicsim! Szeretlek! -köszönt el, majd kinyomtam.
Ahogy kinyomtam a telefont azonnal Zaynre vetettem magam.
- Hé, kislány! -nevetett, amikor rámásztam, és szorosan magamhoz húztam.-Mi ez a nagy öröm?

- Nagyi már jobban van, haza is engedték a kórházból, anyuék pedig már holnap jönnek is haza.-meséltem boldogan.

- Ez remek! -örült Zayn is.-És mikor érnek haza?

- Anyu azt mondta, hogy holnap este hét körül. Úgyhogy majd megyek is eléjük. Neked van kedved jönni?

- Persze.-mosolygott.

- Rendben.-csókoltam meg.-Szerinted a fiúk már itthon vannak?

- Biztos. Nézzük meg, csak kapjuk össze magunkat.

...

- Bence! Itthon vagy? -mentem le a lépcsőn Zaynnel a nyomomban.

- Nappali! -hallottam bátyám hangját.
Mikor beléptünk a nappaliba mindenki ott volt. Még a két lány is... És valamin nagyon vigyorogtak.
- Ben! Te beszéltél anyuval? -kérdeztem, mikor Zayn leült egy fotelba, én pedig az ölébe.

- Nem. Miért? -kérdezett vissza.

- Holnap hazajönnek.-mosolyogtam.

- Hogy-hogy.-csillant fel bátyám izgatottságtól csillogó szeme.

- Nagyit már hazaengedték a kórházból. Úgy ahogy már jobban van. És azt mondta, hogy már boldogulni fog egyedül is, szóval anyuék holnap jönnek vissza Londonba.

- Menj már! Ez komoly? -vigyorgott tesóm.

- Teljesen komoly.-bólintottam.

- És mikor száll le a gépük?

- Holnap este hétkor.

- Megyünk eléjük?

- Még szép.

- Mi is mehetünk? -kérdezte Kathy.

- Persze. Ki akar még jönni?

- Mindenki! -válaszolták kórusban.

- Oké.-nevettem.-Akkor holnap hétkor kint leszünk a reptéren.-mondtam, mire mindenki elkezdett vigyorogni. De ez nem a témával kapcsolatos vigyor volt szerintem. Ezek sunyi vigyorok voltak. Ránéztem Zaynre, de Ő nem vigyorgott.-Most mi van? -néztem a többiekre.

- Ááááááh! Semmi.-vigyorgott Liam, mint egy idióta.

-  Zayn! Te tudsz erről valamit? -fordultam barátom felé.

- Nem. De már engem is érdekel.-válaszolt.

- Nem akarod Te azt tudni Malik.-nevetett Niall.

- Na! Hagy halljam csak.-szólaltam meg.

- Oh Zayn! Zayn!! Zayn annyira jó vagy! Zayn csináld még! -nyöszörgött Harry a többiek meg csak röhögtek.

- Mi van? -nevetett Zayn is.

- Mindjárt baby! Mindjárt....! Most!! Ahhhw!! -kontrázott Louis.
 Ugye nem...hallottak minket vagy valami? Bár szerintem már egyértelmű a dolog, hogy DE....
- Ez....most...mi? -dadogtam.





- Egy vagy több menet volt? -röhögött Ben is.

Összenéztünk Zaynnel, és mind a ketten elkezdtünk vörösödni. Nem lehetek ekkora szerencsétlen!

- Egy...sem.-válaszolt Zayn.

- Persze-persze! -Niall.

- Mindent hallottunk. Vagyis amikor már hazaértünk, akkor már tartott a kis akciótok.-kuncogott Cher.

- Nem is csináltunk semmit! -próbáltam menteni a menthetőt.-Csak szórakoztunk.

- Tudjuk, hogy szórakoztatok.-nevetett Kathy.-Mondta Cher, hogy mindent hallottunk.

- De nem úgy ahogy Ti gondoljátok.

- És ezt vegyük is be? -Ben.

- Hát... ja...

- Na akkor Zayn vedd csak le a pólódat.-bólintott barátom felé Harry.

- Minek? -kérdezte Zayn.

- Csak kíváncsi vagyok valamire.

- Nincs rajtam karmolás nyom, ha erre gondolsz.

- Akkor vedd le a pólód. Ha tényleg nincs rajtad semmi, akkor nincs mitől paráznod, és hiszünk nektek.

- Miért ilyen fontos ez nektek? -nevetett Zayn.

- Azért, mert ha igaz, akkor jó pár napig ezzel fogunk titeket csesztetni.-vont vállat Louis.-Ha meg nem igaz, akkor így jártunk.

- Ha leveszem békén hagytok?

 - Persze.-bólintottak.

- Hát jó.-sóhajtott Zayn, majd levette a pólóját.
Ahogy levette a textilt a felsőtestéről azonnal megnéztem a hátát, és elég szép nyomokat hagytam rajta.
- Vedd vissza! Vedd vissza! Vedd vissza! Vedd már vissza! -sziszegtem a fülébe, közben pedig próbáltam visszatuszkolni rá a pólóját.

- A-a-aaaaa! -pattant fel a helyéről Harry, amikor meglátta, hogy visszaakarom Zaynre adni a felsőjét.-Állj fel szépfiú! -vigyorgott Harry Zaynre.

- Nem megy. Ülnek az ölembe.-mutatott rám Zayn, mire Harry azonnal kikapott Zayn öléből, és felemelt a karjaiba menyasszony stílusban.

- Most már nem.-vigyorgott tovább sunyin Harry.-Na pattanj Te Casanova! -utasította Harry, mire lassan felállt Zayn.-Fordulj meg! -mondta neki Harry, én pedig azonnal a srác mellkasába fúrtam vöröslő arcom, majd már csak hangos 'Úúúúú'-zásokat és hasonló hangokat hallottam nevetésekkel keveredve, így én is Zaynre pillantottam.

- Milyen kis harcias vagy te az ágyban.-nézett rám Harry.

- Kussolj! -csaptam a mellkasába.

- És nézzétek a vállát! -nevetett Louis, mire én is a vállára pillantottam, és megláttam a fogsorom lenyomatát a bőrén.

- Anyám! -ráztam a fejem.

- Te Zayn! Mi a titkod? -nevetett Niall.-Ha ennyi nyomot hagyott rajtad ez a vadállat, akkor tuti, hogy tudsz valamit.

- Nincs titkom.-vont vállat mosolyogva Zayn.

- Nocsak! -szólalt meg ismét Harold. Ránéztem a fiúra, aki a nyakam környékét pásztázta.-Mutasd csak a nyakad.-söpörte félre a hajam, hogy jobban szemügyre tudja venni a dolgokat. Először nem értettem, hogy min vigyorog, de aztán lesett: Zayn kiszívta a nyakam!! -Zayne, Zayne, Zayne...-rázta a fejét Harry.

- Mi van? -nézett ránk Zayn, közben pedig felvette a pólóját.

- Te is megpecsételted az asszonyt.-nevetett.

- Hol? -lépett közelebb hozzánk.

- Kiszívtad a nyakam Te barom! -morogtam.

- Upsz! Bocsesz! -vigyorgott, majd megpuszilta a foltot, közben pedig átvett Harry karjai közül.

- Milyen kis romantikus! -röhögött Liam.

- Fogd...be...! -hangsúlyoztam ki minden egyes szót.

-