59. rész - Apró öröm.

A többiek még szívóztak velünk egy ideig, aztán csak úgy elkezdtünk beszélgetni mindenféléről. Miközben hallgattuk egymást rám jött valami rosszullétféle. Aztán beugrott valami....
- Csajok! -fordultam a két lány felé, mire mindenki rám kapta a tekintetét.

- Hm? -Cher.

- Feljönnétek velem egy kicsit? -kérdeztem.

- Persze.-mondták egyszerre.

- Baj van? -kérdezte Zayn, miközben kiszálltam az öléből.

- Nem, dehogy.-mosolyogtam.-Csak beszélni szeretnék a lányokkal.

- Ja, jól van.

- Na gyertek.-mondtam a lányoknak, miközben a lépcső felé biccentettem.
A két lány nem mondott semmit, csak csendben követtek engem. Mikor felértünk az emeletre benyitottam Zayn szobájába, majd leültettem a lányokat az ágyra. Én nem akartam leülni, csak fel-le járkáltam a szobában, amit a lányok nem értettek, és ennek hangot is adtak.
- Baj van Sandra? -kérdezte Cher.

- Nagyon furcsa vagy. Történt valami? -kérdezte Kathy is.

- Csajok! Azt hiszem terhes vagyok.-böktem ki, mire a két lánynak azonnal leesett az álla.

- Hogy mi van? Ezt mégis honnan veszed? -rázta meg a fejét Cher.

- Késik a havim.

- Van amikor nekem is késik 1-2 napot.-mondta Kathy.

- De nekem lassan már két hetet késik. És párnapja van az, hogy néha hányingerem lesz, meg a fejem is szét akar szakadni, a kedvem is ingadozik....

- Ez még nem azt jelenti, hogy terhes vagy. Hányingered a fejedtől is lehet. Az meg, hogy ingadozik a kedved lehet mástól is.-Kathy.

- Igaza van Kathynek. Nem biztos, hogy terhes vagy.-Cher.

- És mi van, ha mégis?

- Szoktatok védekezni Zaynnel, nem? -Cher.

- De, persze.

- Akkor meg? Lehet, hogy csak bujkál benned valami.

- Mondjuk az óvszer nem nyújt valami hű de nagy biztonságot.-nézett Kathy Cherre.-Fogamzásgátlót meg gondolom nem szedsz.-nézett rám.

- Nem. Ezért is gondolom azt, hogy mi van, ha kilyukadt a gumi, csak nem vettük észre?

- Tudjátok mit? -állt fel Cher.-Menjünk be a városba, keressünk egy patikát, vegyünk tesztet, csináljuk meg, aztán kész is.

- Nem akarok begyalogolni. Meg szerintem lassan már zárnak az üzletek.

- Akkor majd szólunk valamelyik fiúnak, hogy vigyen be minket.-Kathy.

- Rendben.-sóhajtottam.-Legyen.

- Na akkor haladjunk.-csapta össze tenyereit Cher, majd az ajtó felé indult.

- Várjatok! -szóltam utánuk, mire megfordultak.-Azt ne mondjuk, hogy minek kell a patikába mennünk. Nem akarok nagy felhajtást.

- Oké.-bólintottak, majd tovább indultunk.
Mikor leértünk az emeltről, a fiúk még mindig a nappaliban ültek, és beszélgettek. Valami komolyabb dologról lehetett szó, mert mindegyikőjüknek elég komoly volt az ábrázata. Mikor beléptünk a nappaliba mindannyian felénk fordultak.
- Minden oké? -kérdezte Niall.

- Persze.-válaszoltam.-Csak nagyon fáj a fejem, úgyhogy Louis, betudnál minket vinni a városba, hogy vegyünk valami gyógyszert.

- Itthon is van gyógyszer.-mondta Harry.

- Igen, tudom, de az nekem gyenge. Valami erősebb kellene. Szóval Louis! Lennél olyan cuki, és bevinnél minket? -mosolyogtam a fiúra.

- Persze.Csak felveszem a cipőm, meg keresek egy pulcsit.-mondta, miközben felállt a helyéről.

- Imádlak! -nyomtam egy puszit az arcára, majd megöleltem.

- Jól van Répa! -kuncogott.-Én is imádlak! -dörzsölte meg a fejem tetejét, majd felment a szobájába.
A lányokkal összenéztünk, közben pedig én kifújtam a levegőt, mert kezdtem izgulni. Mi van, ha tényleg terhes vagyok? Mi van, ha Zaynnek nem fog kelleni sem a gyerek, sem pedig én? Belehalnék, ha elhagyna. Miközben gondolkodtam, valaki megfogta a kezem. Oldalra néztem, és Zaynnel találtam szemben magam.
- Gyere egy kicsit! -mondta nyugodt hangnemben, és kivezetett a konyhába.
Nagyon féltem, mert elég komoly volt az ábrázata. Leült egy székre, és intett, hogy üljek az ölébe. Odasétáltam hozzá, és szemben beleültem az ölébe. Nem tudom, hogy miért, de nem tudtam a szemébe nézni. Inkább a pulcsija alját birizgáltam.

- Baj van Törpe? -tűrt egy tincset a fülem mögé.

- Nincs.-ráztam meg a fejem.

- Hé! -óvatosan felemelte a fejem az államnál fogva, hogy a szemembe tudjon nézni.-Mi a baj? -nézett a szemembe.

- Semmi. Tényleg. Csak nem érzem jól magam.

- Rosszul vagy?

- Ühüm.-bólogattam.

- Miért? Mi a baj?

- Hányingerem van, kicsit szédülök, meg fáj a fejem. Semmi komoly.-mosolyogtam.

- Menj el orvoshoz holnap.

- Dehogy! Minden rendben lesz. Biztos a fejemtől van hányingerem.

- De ha nem múlik, akkor ígérd meg, hogy elmész az orvoshoz.

- Persze.-mosolyogtam.

- Szeretlek.-puszilta meg a homlokom.

- Én is Téged.-suttogtam.

- Répa! Sorakozó van! -kiabált Louis a lépcső tetejéről.

- Megyek már! -kiáltottam vissza, majd kiakartam szállni Zayn öléből, de visszarántott.-Hé! Mennem kell! -nevettem, amikor megpuszilta a nyakam.
Erre nem mondott semmit, csak a combom alá nyúlt, a lábaimat a dereka köré csavarta, a kezeimet pedig a nyaka köré, aztán felállt velem, és úgy vitt ki a többiekhez.

- Oh! De nagy már megint a szerelem.-mosolygott Liam.

- Az biztos.-puszilta meg Zayn az arcom, majd lerakott.

- Mehetünk csajok? -nézett rám, Cherre, és Kathyre Louis.

- Igen.-bólintottunk.

...

- Na gyerünk! -mondta Louis, ahogy leparkolt egy gyógyszertár előtt.

- Te is beakarsz jönni? -néztem rá kikerekedett szemekkel.

- Aha.-válaszolt, mire én a lányokra néztem.

- Maradj csak itt. Mindjárt jövünk.-Kathy.

- Nem, megyek veletek. Itt csak unatkoznék.

- Jó. Gyere.-sóhajtottam.
Mikor kiszálltunk a kocsiból a lányok rögtön megfogták a csuklóm.
- Elmondod neki? -suttogta Cher.

- Tudok jobbat?

- Jöttök? -nézett vissza Lou.

- Persze.-mondtam, majd mi is mentünk Louis után.
Ahogy beléptünk a boltba gyorsan odamentem egy pulthoz, hogy még mielőtt a többiek beérnek kitudjam kérni a tesztet. De ez nem jött össze. Épp, hogy odaálltam máris mellém álltak. Bár mit gondoltam? Nem volt sem 2km-es előnyöm, de még a gyógyszertár sem volt valami hatalmas.
- Miben segíthetek? -kérdezte a középkorú gyógyszerésznő.

- Két terhességi tesztet szeretnék.-válaszoltam.

- Máris hozom.-mondta a nő, majd eltűnt egy ki időre.

- Mit kértél?????? -fogta meg a csuklómat Louis óvatosan.-Mert, hogy nem fejfájás elleni gyógyszert, az is biztos.

- Terhességi tesztet.-ütöttem le a fejem.

- Terhes vagy????

- Nem biztos! Épp ezért kértem a teszteket, hogy kiderüljön. De kérlek ne szólj Zaynnek!

- És mi van, ha terhes vagy?

- Nem tudom Louis! Fogalmam sincs! -néztem rá, de ekkor már a nő is visszajött a tesztekkel.
Gyorsan kifizettem azokat, majd visszaültünk a kocsiba, és elindultunk haza. Az út végig csendben telt. Senki nem szólt egy árva szót sem.
Mikor hazaértünk a lányokkal gyorsan felrohantunk Zayn szobájába. Ők leültek az ágyra, én pedig bementem a fürdőbe....

*Zayn szemszöge*

A lányok és Louis elmentek a gyógyszertárba, mi pedig itthon maradtunk a fiúkkal. Épp a konyhában ittam, amikor hallottam, hogy megérkeztek. Alig, hogy beléptek az ajtón, se szó, se beszéd a három lány felrohant az emeletre, Louis pedig csak kullogott utánuk.
- Szevasz! -köszöntem a srácnak.

- Basszus Zayn! -kapott a szívéhez.- A szívrohamot hoztad rám!

- Bocs.

- Mindegy.

- A csajok hova rohantak ennyire?

- Ömm.... Nem tudom. Nők! Ki érti Őket?

- Én biztos nem.-nevettem.

- Én se sűrűn.-mondta, közben ledobta magát egy székre, és a kocsikulcsait birizgálta. Elég furcsa volt.

- Gond van haver? -ültem le vele szembe.

- Nem. Miből gondolod? -nézett fel rám.

- Csak olyan furcsa vagy.

- Nem, csak fáradt vagyok. Ennyi az egész.

- Ja értem.
Pár perces csend után megszólalt Louis.
- Te Zayn! -szólított meg, de még mindig a kulcsokkal játszott.

- Hm? -néztem rá.

- Te mit tennél, ha most kiderülne, hogy Sandra terhes, és a Te gyerekedet várja? -nézett rám.

- Nem tudom. De miért?

- Csak kérdeztem. Arra lettem volna kíváncsi, hogy készen állsz-e az apaságra. Hiszen már lassan 21 leszel... Ilyenkor már várható egy kisbaba, nem?

- De, várható. És nem tudom, hogy készen állnék-e. Szerintem tudnék róla gondoskodni, úgyhogy lehetséges, hogy készen állnék rá.-erre nem mondott semmit, csak elmosolyodott.

- Nincs olyan nap, hogy ne mondanál vagy tennél valami furcsaságot, de ma valahogy másképp vagy furcsa.-hunyorítottam.

- Front van.-nevetett.

- Az.-nevettem én is.
Egyszer csak lépteket hallottunk. Mind a ketten a hang irányába fordultunk. Sandra állt a konyha ajtajában, és mintha sírt volna.
- Hé! Bébi! -álltam fel a helyemről, és megindultam Sandra felé.-Mi a baj? -öleltem át.

- Zayn! Beszélhetnénk négy szem közt? -szipogott.

- Persze. Gyere! -fogtam meg a kezét, majd felvezettem a szobámba. Mikor felértünk, leültünk az ágyra és elkezdtünk beszélgetni.-Mi a baj? -kérdeztem, miközben megfogtam a kezét.

- Kérdezhetek valamit?

- Persze.

- Te mikor szeretnél gyereket?

- Hát olyan 23-25 éves koromban már apa szeretnék lenni. Miért?

- És, ha ne adj Isten most becsúszna egy baba Te mit szólnál?

- Szerintem örülnék neki. Már vagyok olyan érett, hogy apa legyek.

- 20 évesen? -csodálkozott.

- Aha. Miért ne?! -mosolyogtam.-De ez most miért fontos?

- Tudod, hogy miért voltam mostanában olyan rosszul?

- Biztos lappangott benned valami.

- Nem egészen.

- Akkor?

- Ígérd meg, hogy nem fogsz kiakadni, és hogy nem fogsz elhagyni.-egyre jobban kezdett könnyezni.

- Sohasem hagynálak el.

- Biztos?

- Száz százalék.

- Oké. Akkor mondhatom?

- Ki vele!

- Egy kisemberke növekszik a szívem alatt.-bökte ki.
Én azt hittem, hogy elájulok.
- Micsoda???? Te...te..terhes vagy?

- Igen Zayn. Babát várok...Tőled.

- Ez most komoly?

- Teljesen.

- Ilyen nincs.-két kezem az arcom előtt összekulcsoltam, és csak néztem ki a fejemből.

- Úgy tudtam! -nevetett fel gúnyosan Sandra.

- Mit? -néztem rá.

- Hogy ez lesz.

- Mi?

- Most az fog jönni, hogy azt mondod, hogy akkor ennyi, csináljak a gyerekkel azt, amit akarok, és hogy menjünk szét.-itt már nagyon sírt.

- Micsoda??? Magadnál vagy?? Sosem sosem mondanék ilyet.-simítottam végig az arcán.

- Tényleg? -szipogta.

- Tényleg. Te nekem mindennél fontosabb vagy. Nagyon szeretlek, és a picurt is.

- Akkor nem hagysz egyedül?

- Dehogy hagylak! -mosolyogtam.

- Szeretlek! -mondta, majd adott egy csókot.

- Én is Téged! -csókoltam meg én is.

*Sandra szemszöge*

Nagyon megnyugodtam, amikor kiderült, hogy Zayn is örül a picinek. Most épp fekszünk az ágyon, és simogatja a hasam. Annyira édes!
- És akkor most mi lesz? Mi lesz a babával? -kérdeztem, miközben a hajával játszottam.

- Te mit szeretnél?

- Ha Te azt mondod, hogy tartsuk meg, akkor tartsuk. De, ha azt mondod, hogy ne, akkor elvetetem.

- Szerintem próbáljuk meg.-mosolygott.

- Biztos, hogy ezt szeretnéd?

- Biztos.

- Rendben. Akkor...megtartjuk.-mosolyogtam én is.

- Köszönöm! -suttogta fülembe, majd megcsókolt.

- Mégis mit?

- Mindent. Azt, hogy szeretsz, hogy mellettem állsz a sok rossz ellenére is, azt, hogy vagy...vagyis most már vagytok nekem.-mosolyogva nézett le a hasamra.
Erre nem tudtam neki mit mondani, csak szorosan magamhoz húztam, és hosszan megcsókoltam.