3.rész - A park

Sziasztok ismét!:) tudom, hogy most raktam fel pár perccel ezelőtt a 2.részt, de meghoztam a harmadikat is. Lehet, hogy holnap nem fogok tudni írni így 2résszel jövök ma:) remélem tetszeni fog:) ja és nagyon örülnék neki, ha kapnék valami visszajelzést is. :$

Lefeküdtem az ágyra és bekapcsoltam egy kis zenét. Miközben feküdtem az ágyon azon gondolkoztam, hogy miért ellenezné apu Zayn-t. Nem hiszem, hogy olyan bunkó lenne, sőt, szerintem nagyon figyelmes és segítőkész. Oké, abban igaza volt apunak, hogy még szinte nem is ismerem, de olyan jó szívűnek tűnik. Bár kitudja....
Gyorsan megcsináltam a házit, majd felhívtam Kathy-t és kihívtam sétálni.
-Szia babám! Hogy vagy? -köszönt először Kathy.

-Szia csajszim! Megvagyok, csak picit összekaptam apuval.

-Mert? Mi történt?

-Ezt majd inkább személyesen. Nincs kedved kijönni sétálni?

-De, van. Hova megyünk és hol találkozzunk?

-Mi lenne, ha nálunk találkoznánk és kimennénk a parkba?

-Oké. Akkor egy óra múlva ott vagyok.

-Jó jó. Akkor szia!

-Szia!

Miután letettem a telefont, elmentem kivasalni a hajam, kisminkeltem magam, majd adtam a kutyámnak Pötyinek enni. Ezzel végeztem, de még nem jött Kathy, úgyhogy inkább vártam a nappaliban.
-Na mesélj nekem erről a Zaynről.-jött oda hozzám anyu a kezében egy üveg nutellával valamint két kiskanállal és leült mellém.

-Hát... tudod.... még nem ismerem, de eddig, ahogy viselkedik velem nagyon szimpatikus srác.-mosolyodtam el.-Csak aput nem értem.

-Apád bolond.-mondta anyu viccből.-De amúgy azért ilyen, mert látja, hogy kezdesz felnőni és hogy ''megcsalod'' őt más fiúkkal.-nevetett anyu

-Jó, de akkor sem tilthat el a szerelemtől. Nem mintha az lennék, csak érted....

-Nyugodj meg, majd apu is megbékél.-mondta anyu miközben megérkezett Kathy.

-Szia Sandra! Szia Emily!-köszönt a lány nekem és anyunak

-Szia Kathy! Kérsz egy kis nutellát?-kérdezte anyu, miközben felé nyújtotta az üveget.

-Nem kérek, köszönöm. Mehetünk Sandra?

-Igen, persze.

-Merre mentek?-kérdezte anyu

-Kinézünk a parkba.

-Okés. De szerintem vigyetek esernyőt, mert jön a vihar.-nézett ki anyu az ablakon

-Nem kell. Majd elmegy.-legyintettem, majd kiléptünk az ajtón.

Már az utca végén voltunk, amikor is Kathy megszólalt.
-Na szóval mi van veled meg apuddal? Miért vesztetek össze?

-Igazából nem is vesztünk össze, csak kicsit mérges lettem rá.-vontam vállat.

-De miért?

-Csak megmondta, hogy ha úgy alakul, hogy összejövök Zayn-nel, akkor ő ellenezni fogja a kapcsolatunkat.-forgattam a szemem.

-Mi baja van vele?

-Valami olyasmit mondott, hogy a sztárok bunkók, főleg a tinipasik és hogy tuti, hogy Zayn is ilyen.-húztam fintorra a számat

-Pffhh... Pedig nem is az(ok).-vonta fel Kathy a szemöldökét

-Hát ez az. De ismered apum...-fintorogtam

-Na igen.-nevette el magát Kathy

Megérkeztünk a parkba és leültünk egy padra beszélgetni.
-Na és mi van Joe-val? Még mindig haragszol rá?-kérdeztem

-Persze, hogy haragszok, hiszen megcsalt az a bunkó.

-De próbál visszamenni hozzád.-böktem meg a vállammal

-Én meg nem fogadom vissza.

-Ez mondjuk érthető.-mire ezt kimondtam megszólalt Kathy telefonja.

-Ne haragudj, de nekem most mennem kell. Anyu hívott, hogy takarítsam ki a szobám vagy pedig mindent kidobál.-forgatta szemeit.

-Jól van, menj csak.-mosolyogtam.

-Te nem jössz?-kérdezte

-Nincs kedvem hazamenni.

-Hát akkor szia.

-Szia.-majd három puszival búcsúztunk.

Kicsit jó volt egyedül lenni. Szinte nem volt kint senki rajtam kívül. Vagyis volt kint egy szerelmes pár, de ők nem sok vizet zavartak.
Elkezdett esni az eső, de én csak ültem a padon és néztem ki a fejemből. Minden rosszat kikapcsoltam és csak hallgattam az esőt, amikor valaki a fejem felé tartott egy esernyőt.

-Megfogsz fázni.-hátranéztem és egy gyönyörű szép barna szempárral találtam szembe magam, amik azonnal megbabonáztak. Zayn szemei voltak azok.

-Oh. Szia Zayn!-mosolyogtam rá.

-Szia!-visszamosolygott-Hogy hogy itt ülsz tök egyedül az esőben?-kérdezte miközben leült mellém.

-Eredetileg Kathy-vel jöttem ki, csak hívta az anyukája.

-Ja értem

-És te, hogy hogy erre?

-Csak kiszellőztettem a fejem és megláttam egy hosszú szőke hajú lányt és rögtön tudtam, hogy te vagy az.-mosolyra görbítette ajkait.

-Hmm... -mosolyogtam, miközben a földet bámultam.

-Van valami baj?-kérdezte és éreztem, hogy a két szeme az arcomat fürkészi.

-Nem, nincs, csak szerettem volna egyedül lenni.

-Elmehetek, ha akarod.-kelt volna fel, de én óvatosan megragadtam kezét és visszahúztam a padra.

-Ne menj! Nem zavarsz.-dobtam felé egy mosolyt.

-Akkor jó.

Elég sokáig elbeszélgettünk és tényleg nagyon rendes srác. Nincs elszállva magától, inkább még szerénykedett is egy sort amin csak jókat kacagtam. Nem olyan, amilyennek apu is látja.
-Nem akarunk elindulni? Csak mert már nagyon esik ez a hülyeség és a végén még megfázol.-mutatott az ég felé.

-De, mehetünk, ha gondolod.

Elindultunk, de valahogy én mindig az esernyő mellé kerültem, így nem volt semmi a fejem fölött.
-Ez így nem lesz jó.-állt meg Zayn.

-Mire gondolsz?

-Arra, hogy téged egyáltalán nem véd az esernyő.

-Kicsi a hely.-nevettem

-Mi lenne, ha belém karolnál? Úgy talán jobb lenne.-nyújtotta jobb kezét, én pedig belekaroltam.
Elég közel voltam hozzá, így éreztem azt az édes, mégis férfias illatát. Azt hittem, hogy én ott nyomban el fogok ájulni. Itt állok egy esernyő alatt, azzal a sráccal akit az első számú férj jelöltemnek szoktam hívni, ha Kathy-vel vagyok.
Hirtelen elkezdtem remegni. Fáztam.
-Fázol?-kérdezte Zayn

-Csak egy picit, de kibírom.-mosolyogtam miközben összefontam magam előtt a kezeimet.

-Ezen segíthetünk.-kacsintott Zayn és levette a pulcsiját.

-De így meg te fogsz megfázni.-mondtam aggódó hangnemben

-Nem fogok megfázni. Meg amúgy sem számít.-mosolygott

-Már hogyne számítana.

-Inkább én mint te.-Ettől a kijelentéstől lángokban állt az arcom.

Egyszer csak megállított magával szemben és a szemembe nézett.
-Nézd Sandra! Mondani szeretnék valamit.

-Oké, hallgatlak.-mondtam kicsit félve.

-Tudod én nagyon kedvellek. És jó lenne még jobban megismerni téged.

-Őőőőő... Úristen!... Valahogy én is így érzek irántad.-mondtam remegő hangon és félénken lehajtottam a fejem.

-Hé! Mi a baj? -megfogta az állam és lassan felemelte a fejem, hogy megint bele tudjon nézni a szemembe.

-Semmi, csak tudod, eddig arra vártam, hogy ez bekövetkezzen, most pedig tessék, itt állsz előttem.-elpirultam

-Jajj te!-mosolyodott el majd megölelt.
Egyszer csak elkezdett lassan és óvatosan közeledni felém. Egyre közelebb jött. Már éreztem forró leheletét az arcomon és hallottam szívének gyönyörű ritmusát. Már majdnem összeértek ajkaink amikor megzavartak minket.
-Hellóóóóóó! -Harry volt az.-Ugye nem zavartam meg semmit?

-Nem.-mondta Zayn picit mérgesen.-Hogy hogy nem otthon vagy?

-Kijöttem utánad, mert már régen elmentél és nem mondtad, hogy hova mész. De most már látom.-mosolyogva végig nézett rajtunk