Sziasztok! :) Meghoztam az 50. részt is :). Eddig két ember mondta azt, hogy ne töröljem a blogomat. Részben örülök is neki, mert tudom, hogy valaki olvassa és szereti, de picit szomorú is vagyok, mert azt hittem, hogy kicsit többen fogtok írni, de nem :/. Ennek ellenére itt van a következő rész is.
Gyorsan beszálltunk az autóba, amivel jöttünk, és máris indultunk hazafelé.
Valahogy nagyon nem éreztem jól magam, amit a többiek is észrevettek.
- Minden oké? -kérdezte Zayn.
- Persze. Miért?
- Elég sápadt vagy.-simogatta meg az arcom.
- Egy kicsit furcsán érzem magam....
- Mi a baj? -kérdezte Liam.
- Szédülök egy kicsit, meg hányingerem van.
- Akkor menjünk el a dokihoz.-mondta Zayn.
- Áh! Dehogy! Alszok egyet, és utána minden oké lesz.-mosolyogtam.
- Rendben. De ígérd meg, hogy ha holnap is így fogsz kinézni, akkor elmész az orvoshoz.
- Oké. Megígérem.-mosolyogtam és megcsókoltam.
...
Mikor hazaértünk, Cher és Bence épp a nappaliban tévéztek. Leültünk melléjük és beszélgettünk.
- Na, mi volt? -kérdezte Bence.
- Elmondtuk a nagyvilágnak, hogy kik a lányok.-mondta Niall.
- És mit szóltak a Directionerek? -Cher.
- Én rosszabbra számítottam.-picit felnevettem.
- Ja, én is.-bólogatott Kathy.-Tök aranyosak voltak.
- Ja-ja!
- És történt még valami érdekes dolog? -Bence.
- Nem igazán.-Kathy.
- Találkoztunk Nathan Sykes-sal.-mondtam.
- Ja, tényleg.-Kathy.
- A The Wanted-os Nathan-nel? -kérdezte Cher.
- Igen. Vele.
- És puszil! -mondta Liam Chernek.
- De rég láttam már őket.
- Megbeszéltük, hogy még találkozunk velük, úgyhogy majd te is jössz.-kacsintottam a lányra.
- Már alig várom.-mosolygott.
- Na, de én most inkább felmennék pihenni.-mondtam, miközben felálltam Zayn és Ben mellől.
- Valami baj van? -kérdezte Cher.
- Csak picit rosszul érzem magam.-mondtam, majd elindultam felfelé.
- Én meg átöltözök.-mondta Zayn, és utánam jött.
Mikor felértünk, én gyorsan bementem a fürdőbe, lemostam a sminkem, majd én is átöltöztem kényelmesebb ruhába, és lefeküdtem. Miután Zayn is átöltözött, leült az ágyszélére, és csak nézett.
- Most mi van? -nevettem.
- Semmi.-mosolygott.
- Akkor miért bámulsz?
- Csak jó rád nézni.
- Szeretlek! -mosolyogtam.
- Én is téged. Na de most inkább hagylak pihenni. Ha valami baj van, csak sikíts, vagy csörgess meg. Lent leszek a nappaliban, vagy kint az udvaron.
- Oké.
- Ne hozzak fel valamit? Nem vagy szomjas vagy valami?
- Nem.
- Nem kell semmi?
- Nem, köszi.
- Biztos?
- Hát... ha már így kérdezed, akkor adhatnál valamit ide.-mutattam a számra.
- Azonnal.-mosolygott, majd gyengéden megcsókolt.
- Már nem is vagyok rosszul.-mosolyogtam.
- Attól még aludj egy kicsit.
- Igazából nem is szeretnék aludni. Nem is vagyok álmos.
- Akkor mit szeretnél csinálni? -kérdezte.
- Nem tudom... Mindegy.
- Nem megyünk le a többiekhez?
- Ha szeretnéd lemehetünk.
- Akkor gyere! -nyújtotta kezét, majd felhúzott az ágyból.
Előre engedett, én pedig az ajtó felé vettem az irányt. Már nyitottam volna ki az ajtót, mikor is Zayn hátulról átkarolt, és magához rántott.
- Ugye tudod, hogy megbolondítasz? -suttogta a fülembe, és elkezdte csókolgatni a nyakam.
- Zayn...-suttogtam.
- Hm? -morogta a nyakamba, amitől teljesen kirázott a hideg.
- Azt mondtad, hogy leszeretnél menni a többiekhez.
- De annyira gyönyörű vagy. Nem tehetek róla, hogy akarlak.
- De most ne. Inkább gyere! -fordultam vele szembe
- Szóval te megint nem szeretnéd.-sóhajtott egy nagyot, és összekulcsolta a kezünket, és azt bámulta.-Velem van valami baj? Valamit rosszul csinálok?
- Dehogyis! -simogattam meg jobb kezemmel az arcát.-Veled nincs semmi baj.-biztatóan rámosolyogtam.-Nagyon is jól végzed olyankor a dolgod.-kuncogtam.
- Akkor mi a baj? -nézett fel rám.
- Most mindenki itthon van. Mindenki lent van.
- És az miért baj?
- Mert bármikor ránk nyithatnak, vagy bármit meghallhatnak. Azt meg nem szeretném, mert akkor megint rajtunk fognak lovagolni.-nem tudom, hogy miért, de éreztem, hogy elpirulok.
- Ez azt jelenti, hogy te is szeretnéd? -elővette rossz fiús mosolyát, amit annyira imádok.
- Ne nézz így rám! -nevettem, miközben elfordítottam a fejem, hogy ne tudjon a szemembe nézni.
- Válaszolj! -maga felé fordította a fejem, és csak vigyorgott rám.
- Igen.-suttogtam, miközben az inge gombjával babráltam.
- Rossz vagy.-vigyorgott tovább, majd megcsókolt.
- Inkább fogd be, és menjünk le! -mondtam, majd ismét az ajtó felé fordultam.
Ahogy kiléptem a folyosóra, Zayn ismét elkapta a derekam, és megint magához húzott.
- Zayn! Ne már! -nevettem.
- Nem csinálok semmit. Csak megölellek.-morogta mély hangján a hátam mögül.
- Menjetek szobára! -jött fel nevetve a lépcsőn Lou.
- Fogd be Tomlinson! -nevettem.
- Hova mész? -kérdezte Zayn, miközben még mindig ölelt.
- A fürdőbe. Ti nem akartok lejönni hozzánk? Pont most akarunk játszani valamit.
- Oda indultunk.-válaszoltam.
- Mit játszunk? -kérdezte Zayn.
- Szerintem felelsz vagy merszezünk.
- Megyünk? -néztem át a vállam felett Zaynre.
- Menjünk.
- Na én megyek, mert mindjárt elfolyok.-közölte velünk Lou.
- Kössz, hogy bejelentetted! -Zayn.
- Máskor is! -mondta Louis, majd már be is csapta egy nagy lendülettel a wc ajtaját.
- Akkor megyünk? -kérdeztem.
- Aha.-válaszolt.
- Akkor gyerünk.
- Na hajrá!
- Nem akarsz elengedni? -nevettem.
- Hát nem.
- És akkor hogy akarunk lejutni?
- Gondolom a lépcsőn.-nevetett.
- De ha közben ölelsz, akkor lefogunk zúgni a lépcsőn.
- Nem fogunk.
- De, lefogunk.
- Vigyázok rád, ne parázz!
- Ha te mondod...-mondtam, majd elindultunk a lépcső felé.
Mikor a lépcső legfelső fokához értünk, egy pillanatra megtorpantam.
- Itt halunk meg.-meredten néztem le a lépcső aljára.
- Dehogy halunk, butus.-nevetett.
- Ti még mindig itt vagytok? -jött ki a fürdőből Louis.
- Louis! Hívd a mentőket! -néztem a srácra.
- Minek? -nézett rám, azzal az értelmes tekintetével.
- Mert most fogok meghalni.
- Attól fél, hogy ha így megyünk le, akkor leesünk a lépcsőn.-mondta Zayn Louisnak, mert láthatóan Lou nem értette, hogy mi van.
- Na majd én lemegyek a lépcső aljára, és ha már esni készülsz, majd elkaplak.-mondta Lou és már ment is le a lépcső aljára.-Na! -dörzsölte össze a tenyerét.-Gyertek a papihoz! -gügyögve széttárta a két kezét, és leguggolt.
- Na gyerünk! -mondta Zayn, és óvatosan a lépcső felé tolt.
- Meghalunk! -suttogtam.
- Nyugi már! -nevetett Zayn.-Erősen tartalak, és még Louis is vigyáz ránk.
- Ne félj répa! -mondta Louis.
Nagyon féltem. De tényleg. Nem tudom, hogy miért, de féltem. Tök felesleges volt amúgy, hiszen erős, izmos karok fogtak közre, és még Louis is figyelt ránk.
Mikor már a lépcső felénél voltunk, valahogy elvesztettem az egyensúlyérzékemet, és majdnem leestem a lépcsőn, minek hatására egy kicsit felsikítottam. Mikor már dőltem előre, Louis rögtön felpattant, és már szaladt volna fel hozzánk, de látta, hogy Zayn még erősebben szorított magához, ezért hátrébb lépett.
- Istenem! Istenem! Istenem! Istenem...-gyorsan Zayn kezeihez kaptam, amik erősen szorítottak magához.
- Ne izgulj! Nem lesz baj! Vigyázok rád.-suttogta a fülembe, és éreztem is, meg hallottam is, hogy ő is gyorsabban szedte a levegőt.
Ahogy haladtunk tovább a lépcsőn, Zayn végig próbált nyugtatni, mert folyamatosan azt suttogta, hogy ne féljek, nem lesz bajom, vigyáz rám stb...

IMÁDOM mint mindig de megijedtem mikor Sandra majdnem leesett a lépcsőn :) köviiiiit :D
VálaszTörlésdeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee édeeeeeeeeeees.<3 Kövit.:))xx
VálaszTörlés