41.rész - Vigyázz, lépcső!!

Sziasztok! :) Meghoztam az 50. részt is :). Eddig két ember mondta azt, hogy ne töröljem a blogomat. Részben örülök is neki, mert tudom, hogy valaki olvassa és szereti, de picit szomorú is vagyok, mert azt hittem, hogy kicsit többen fogtok írni, de nem :/. Ennek ellenére itt van a következő rész is.

 

Gyorsan beszálltunk az autóba, amivel jöttünk, és máris indultunk hazafelé.

Valahogy nagyon nem éreztem jól magam, amit a többiek is észrevettek.

- Minden oké? -kérdezte Zayn.

- Persze. Miért?

- Elég sápadt vagy.-simogatta meg az arcom.

- Egy kicsit furcsán érzem magam....

- Mi a baj? -kérdezte Liam.

- Szédülök egy kicsit, meg hányingerem van.

- Akkor menjünk el a dokihoz.-mondta Zayn.

- Áh! Dehogy! Alszok egyet, és utána minden oké lesz.-mosolyogtam.

- Rendben. De ígérd meg, hogy ha holnap is így fogsz kinézni, akkor elmész az orvoshoz.

- Oké. Megígérem.-mosolyogtam és megcsókoltam.

...

Mikor hazaértünk, Cher és Bence épp a nappaliban tévéztek. Leültünk melléjük és beszélgettünk.

-  Na, mi volt? -kérdezte Bence.

- Elmondtuk a nagyvilágnak, hogy kik a lányok.-mondta Niall.

- És mit szóltak a Directionerek? -Cher.

- Én rosszabbra számítottam.-picit felnevettem.

- Ja, én is.-bólogatott Kathy.-Tök aranyosak voltak.

- Ja-ja!

- És történt még valami érdekes dolog? -Bence.

- Nem igazán.-Kathy.

- Találkoztunk Nathan Sykes-sal.-mondtam.

- Ja, tényleg.-Kathy.

- A The Wanted-os Nathan-nel? -kérdezte Cher.

- Igen. Vele.

- És puszil! -mondta Liam Chernek.

- De rég láttam már őket.

- Megbeszéltük, hogy még találkozunk velük, úgyhogy majd te is jössz.-kacsintottam a lányra.

- Már alig várom.-mosolygott.

- Na, de én most inkább felmennék pihenni.-mondtam, miközben felálltam Zayn és Ben mellől.

- Valami baj van? -kérdezte Cher.

- Csak picit rosszul érzem magam.-mondtam, majd elindultam felfelé.

- Én meg átöltözök.-mondta Zayn, és utánam jött.

Mikor felértünk, én gyorsan bementem a fürdőbe, lemostam a sminkem, majd én is átöltöztem kényelmesebb ruhába, és lefeküdtem. Miután Zayn is átöltözött, leült az ágyszélére, és csak nézett.
- Most mi van? -nevettem.

- Semmi.-mosolygott.

- Akkor miért bámulsz?

- Csak jó rád nézni.

- Szeretlek! -mosolyogtam.

- Én is téged. Na de most inkább hagylak pihenni. Ha valami baj van, csak sikíts, vagy csörgess meg. Lent leszek a nappaliban, vagy kint az udvaron.

- Oké.

- Ne hozzak fel valamit? Nem vagy szomjas vagy valami?

- Nem.

- Nem kell semmi?

- Nem, köszi.

- Biztos?

- Hát... ha már így kérdezed, akkor adhatnál valamit ide.-mutattam a számra.

- Azonnal.-mosolygott, majd gyengéden megcsókolt.

- Már nem is vagyok rosszul.-mosolyogtam.

- Attól még aludj egy kicsit.

- Igazából nem is szeretnék aludni. Nem is vagyok álmos.

- Akkor mit szeretnél csinálni? -kérdezte.

- Nem tudom... Mindegy.

- Nem megyünk le a többiekhez?

- Ha szeretnéd lemehetünk.

- Akkor gyere! -nyújtotta kezét, majd felhúzott az ágyból.

Előre engedett, én pedig az ajtó felé vettem az irányt. Már nyitottam volna ki az ajtót, mikor is Zayn hátulról átkarolt, és magához rántott.
- Ugye tudod, hogy megbolondítasz? -suttogta a fülembe, és elkezdte csókolgatni a nyakam.

- Zayn...-suttogtam.

- Hm? -morogta a nyakamba, amitől teljesen kirázott a hideg.

- Azt mondtad, hogy leszeretnél menni a többiekhez.

- De annyira gyönyörű vagy. Nem tehetek róla, hogy akarlak.

- De most ne. Inkább gyere! -fordultam vele szembe

- Szóval te megint nem szeretnéd.-sóhajtott egy nagyot, és összekulcsolta a kezünket, és azt bámulta.-Velem van valami baj? Valamit rosszul csinálok?

- Dehogyis! -simogattam meg jobb kezemmel az arcát.-Veled nincs semmi baj.-biztatóan rámosolyogtam.-Nagyon is jól végzed olyankor a dolgod.-kuncogtam.

- Akkor mi a baj? -nézett fel rám.

- Most mindenki itthon van. Mindenki lent van.

- És az miért baj?

- Mert bármikor ránk nyithatnak, vagy bármit meghallhatnak. Azt meg nem szeretném, mert akkor megint rajtunk fognak lovagolni.-nem tudom, hogy miért, de éreztem, hogy elpirulok.

- Ez azt jelenti, hogy te is szeretnéd? -elővette rossz fiús mosolyát, amit annyira imádok.

- Ne nézz így rám! -nevettem, miközben elfordítottam a fejem, hogy ne tudjon a szemembe nézni.

- Válaszolj! -maga felé fordította a fejem, és csak vigyorgott rám.

- Igen.-suttogtam, miközben az inge gombjával babráltam.

- Rossz vagy.-vigyorgott tovább, majd megcsókolt.

- Inkább fogd be, és menjünk le! -mondtam, majd ismét az ajtó felé fordultam.
Ahogy kiléptem a folyosóra, Zayn ismét elkapta a derekam, és megint magához húzott.
- Zayn! Ne már! -nevettem.

- Nem csinálok semmit. Csak megölellek.-morogta mély hangján a hátam mögül.

- Menjetek szobára! -jött fel nevetve a lépcsőn Lou.

- Fogd be Tomlinson! -nevettem.

- Hova mész? -kérdezte Zayn, miközben még mindig ölelt.

- A fürdőbe. Ti nem akartok lejönni hozzánk? Pont most akarunk játszani valamit.

- Oda indultunk.-válaszoltam.

- Mit játszunk? -kérdezte Zayn.

- Szerintem felelsz vagy merszezünk.

- Megyünk? -néztem át a vállam felett Zaynre.

- Menjünk.

- Na én megyek, mert mindjárt elfolyok.-közölte velünk Lou.

- Kössz, hogy bejelentetted! -Zayn.

- Máskor is! -mondta Louis, majd már be is csapta egy nagy lendülettel a wc ajtaját.

- Akkor megyünk? -kérdeztem.

- Aha.-válaszolt.

- Akkor gyerünk.

- Na hajrá!

- Nem akarsz elengedni? -nevettem.

- Hát nem.

- És akkor hogy akarunk lejutni?

- Gondolom a lépcsőn.-nevetett.

- De ha közben ölelsz, akkor lefogunk zúgni a lépcsőn.

- Nem fogunk.

- De, lefogunk.

- Vigyázok rád, ne parázz!

- Ha te mondod...-mondtam, majd elindultunk a lépcső felé.
Mikor a lépcső legfelső fokához értünk, egy pillanatra megtorpantam.
- Itt halunk meg.-meredten néztem le a lépcső aljára.

- Dehogy halunk, butus.-nevetett.

- Ti még mindig itt vagytok? -jött ki a fürdőből Louis.

- Louis! Hívd a mentőket! -néztem a srácra.

- Minek? -nézett rám, azzal az értelmes tekintetével.

- Mert most fogok meghalni.

- Attól fél, hogy ha így megyünk le, akkor leesünk a lépcsőn.-mondta Zayn Louisnak, mert láthatóan Lou nem értette, hogy mi van.

- Na majd én lemegyek a lépcső aljára, és ha már esni készülsz, majd elkaplak.-mondta Lou és már ment is le a lépcső aljára.-Na! -dörzsölte össze a tenyerét.-Gyertek a papihoz! -gügyögve széttárta a két kezét, és leguggolt.

- Na gyerünk! -mondta Zayn, és óvatosan a lépcső felé tolt.

- Meghalunk! -suttogtam.

- Nyugi már! -nevetett Zayn.-Erősen tartalak, és még Louis is vigyáz ránk.

- Ne félj répa! -mondta Louis.
Nagyon féltem. De tényleg. Nem tudom, hogy miért, de féltem. Tök felesleges volt amúgy, hiszen erős, izmos karok fogtak közre, és még Louis is figyelt ránk.
Mikor már a lépcső felénél voltunk, valahogy elvesztettem az egyensúlyérzékemet, és majdnem leestem a lépcsőn, minek hatására egy kicsit felsikítottam. Mikor már dőltem előre, Louis rögtön felpattant, és már szaladt volna fel hozzánk, de látta, hogy Zayn még erősebben szorított magához, ezért hátrébb lépett.
 - Istenem! Istenem! Istenem! Istenem...-gyorsan Zayn kezeihez kaptam, amik erősen szorítottak magához.

- Ne izgulj! Nem lesz baj! Vigyázok rád.-suttogta a fülembe, és éreztem is, meg hallottam is, hogy ő is gyorsabban szedte a levegőt.
Ahogy haladtunk tovább a lépcsőn, Zayn végig próbált nyugtatni, mert folyamatosan azt suttogta, hogy ne féljek, nem lesz bajom, vigyáz rám stb...