34.rész - Egy elég csúnya vicc.

Sziasztok!:) Meghoztam a következő részt is. Tudom, hogy késtem, de minden napra volt valami programom, meg a másik blogomat is fejlesztettem és nem volt erre elég időm:/ Mostantól megpróbálom minél előbb hozni a következő részeket:) Várom a véleményeiteket kommentbe:) Puszi mindnekinek ♥

*Sandra szemszöge*

Ahogy felértem a szobánkba már be is feküdtem az ágyba. Tényleg nem éreztem jól magam. Fájt a fejem meg a torkom és még a hideg is elkezdett rázni. Nagyon király... Gondolom megfáztam. Már csak ez hiányzott....

...

Egyszer csak halk neszre ébredtem fel. Tényleg halk volt, de valahogy mégis felébredtem rá. Kinyitottam a szemem, hogy megkeressem a zaj forrását és Zaynt pillantottam meg, aki háttal állt nekem és épp a pólóját vette le. Nem akartam megszólalni. Inkább csak csendben feküdtem az ágyban, nagy mosoly közepette és csak néztem, hogy egyre több ruhadarabtól szabadul meg. Mikor levetkőzött (persze az alsógatyáját nem vette le), felém fordult és, ahogy meglátta, hogy őt nézem és mosolygok, ő is elkezdett mosolyogni, majd megindult felém.
- Szia Szívem! -köszönt, majd adott egy csókot.

- Szia sünim! -köszöntem vissza.

- Mióta vagy ébren? -kérdezte, miközben befeküdt mellém az ágyba.

- Amióta vetkőzöl.-vigyorogtam.

- Szóval kukkoltál? -nevetett.

- Ééééééén? Miket gondolsz te rólam?

- Miért, akkor mit csináltál?

- Hát.... Csak alaposan megnéztem, hogy nincs-e egy karcolás sem rajtad, vagy éppenséggel lila folt.... vagy ne adj isten rúzsnyomok...-viccelődtem.

- Rúzsnyomok? Honnan lennének rajtam rúzsnyomok? -nevetett.

- Kitudja, hogy kikkel találkozgatsz. Meg aztán jó pasi vagy, szóval bármikor, bárhol rád ugorhatnak a csajok....

- Szóval nem vagyok csúnya? -vigyorgott és fölém hajolt.

- Hát nem éppen.-mosolyogtam, majd adtam neki egy csókot.

- Tudok róla, de azért köszi.-kacsintott.

- Hogy te milyen beképzelt vagy.-nevettem.

- De így szeretsz.-mosolygott.-Legalábbis még....-leütötte a fejét.

- Mi az, hogy... még?

- Hát.... szóval.... az van....hogy.... csináltam egy-két dolgot, amit nem kellett volna.....-komolyra fordította a szót.

- Mit? -nyeltem egy nagyot és a szemébe néztem, de ő nem tudott az én szemembe nézni.-Zayn, mit csináltál? -de nem válaszolt.-Miért nem nézel a szemembe? -már nagyon megvoltam ijedve, meg mérges is voltam, mert nem szólt egy szót sem.

- Attól féltél, hogy mással találkozgatok, igaz?

- Mit akarsz ezzel mondani? -lelöktem magamról, majd felültem, de ő csak tovább feküdt mellettem.-Én csak vicceltem.

- Jó, mert én nem viccelek.-ütötte le ismét a fejét.

- Zayn....-csak ennyit tudtam kinyögni. A torkom elszorult, nagyon féltem, hogy mi fog ebből kisülni.

- Nem tudok tovább hazudni neked. Ma találkoztam egy lánnyal és nagyon jól éreztem magam vele és az az igazság, hogy szeretem....
Hogy mi van? Ez most komoly? Megcsal? Hogy lehet ekkora szemét?! Ez a mondata olyan volt nekem, mintha 1000 tőrt döftek volna a szívembe.
- Micsoda? És ezt csak így benyögöd? -elkezdtem sírni.

- De várj....-próbált volna magyarázkodni, de én nem hagytam.

- Hogy lehetsz ennyire gyökér? -emeltem fel a hangom.

- De várj már! Had magyarázzam meg!

- Itt csókolgatsz az ágyadban, becézgetsz, azt mondod, hogy szeretsz és más nőkkel találkozgatsz?! -sírtam és egyben kiabáltam is.

- Hagysz szóhoz jutni?

- Ki az? Ki a nő? Vanessa? -figyelmen kívül hagytam azt, amit kérdezett az előbb.

- Nem, nem Vanessa, de....

- Akkor ki? -iszonyatosan sírtam. Szinte már alig láttam a könnyeimtől.

- Patríciának hívják, de...

- Mióta ismered?

- 20 éve, de....

- Ne ökörködj! Még te sem vagy meg 20 éves.

- Tényleg 20 éve ismerem, mivel benne éltem +1 évet.

- Mi van?

- Ez a nő az anyukám te butus.-mosolygott.

- Mi a....? Zayn, ez rohadtul nem vicces.

- Nem viccelek. Tényleg róla beszéltem.-ő is felült és maga felé fordított.-Soha, de soha nem csalnálak meg. Egy nő/lány sincs az életemben rajtad, anyun, a tesóimon és Louison kívül.-az utolsó nevet is tök komolyan mondta, amin én elkezdtem kuncogni.-Én csak téged szeretlek, senki mást.-az ölébe húzott, egy kusza tincset a fülem mögé simított, letörölt pár könnycseppet az arcomról, majd gyengéden megcsókolt.

- Te barom! Hogy lehetsz ekkora hülye? -nagyon mérges voltam rá, de azért örültem is.

- Ne haragudj! -ő csak nevetett, majd megpuszilt.

- Ez nem vicces!

- Jó, de annyira aranyos vagy, amikor ideges vagy.

- Így is? -kérdeztem mérgesen és beleütöttem a vállába.

- Így is, mert tudom, hogy tiszta szívből szeretsz.-mosolygott.

- Jelenleg utállak.-morogtam.

- Tudom, hogy szeretsz.-mosolygott.

- Nem, mert gyűlöllek.-bevágtam a durcát.

- Dehogy gyűlölsz.-nevetett, majd adott egy csókot.

- Az a baj, hogy nem hagyod, hogy gyűlöljelek, mert minden csókodnál, csak még jobban beléd esek.
Erre nem mondott semmit, csak elmosolyodott és megcsókolt.
Egyre hevesebben kezdett csókolni, majd lassan és óvatosan ledőltünk az ágyra, majd ő óvatosan rám mászott és már inkább úgy mondanám, hogy már smároltunk. Hihetetlen érzés volt. Minden porcikám őt kívánta.
Elkezdte a nyakamat csókolgatni, közben benyúlt a pólóm alá, majd kezdte azt feljebb húzni és egyre lejjebb araszolt ajkaival.
- Zayn... Várj... Ez most nem fog menni.

- Miért? Mi a baj?

- Félek, hogy beteg vagyok és nem akarom, hogy te is elkapd.-tudom, hogy hülye indok, de tényleg így gondoltam.

- Figyelj! Rohadtul nem tud érdekelni, hogy majd beteg leszek-e vagy sem. Engem most csak TE érdekelsz és KELLESZ de nagyon! -huncut mosolyát rám villantotta, majd folytatta, amit abbahagyott.

- Zayn! -suttogtam.-Most tényleg nem lehet.

- Csak mert félsz, hogy elkapom ,,talán'' bacijaidat? -mosolygott.

- Nem csak azért.

- Akkor?

- Szóval... most nehéz napjaim vannak, ha érted mire gondolok.....

- Bocsi, de nem értem.-nevetett.

- Piros betűs napom van ma.

- Most már értem.-vigyorgott, majd adott egy csókot és ismét haladt lefelé.

- Zayn! -szóltam rá kábultan.-Hidd el, én is akarom, de kérlek ne csináld!

- Nyugi, nem fogok semmi olyat csinálni.

- Inkább menjünk le a többiekhez, oké?

- Oké.-sóhajtott egyet, majd lemászott rólam.

- Ne haragudj!

- Nem haragszok.-mosolygott, majd megcsókolt.

Zayn gyorsan magára kapott egy pólót meg egy nadrágot, majd elindultunk lefelé.
Mikor lementünk a földszintre, mindenki a nappaliban ült és játszottak.
- Sziasztok! -köszöntünk.

- Sziasztok! -köszöntek ők is.

- Mit csináltok? -kérdeztem.

- Üvegezünk.-mondta Sára.

- Beszálltok? -kérdezte Louis és Harry egyszerre.

- Még szép.-mondtam, majd leültünk a többiekhez. Én Cher és Zayn mellé ültem.

- Na akkor pörgess Lou! -mondta Bence.
Louis megpörgette az üveget, az pedig Zaynre mutatott.
- Na haver! -kezdte Lou.-Egyenlőre, csak feküdj fel a kanapéra és vedd le a pólódat.

- Minek? -kérdezte Zayn.

- Csak csináld!
 Zayn nem is kérdezett többet. Fogta magát, levette a pólóját és felfeküdt az ágyra.
 - Oké. Akkor most pörgess te répa.-mutatott rám Lou.

- És velem mi lesz? -szólalt meg Zayn.

- Te csak feküdj ott egyenlőre.-senki sem értette, hogy Louisnak mi a terve Zaynnel, de ráhagytuk. Ő tudja....
 Megpörgettem az üveget és amilyen szerencsétlen vagyok, saját magamat ,,pörgettem ki''.
- Ez az! Pont így akartam.-mondta Louis.

- Jézusom!! Rosszat sejtek....-mondtam.

- Állj fel és menj oda Zaynhez.-parancsolt rám Lou.

- Ooooooké....-felálltam, odamentem Zaynhez és megálltam a kanapé előtt.-És most?

- Most csináld azt, hogy rámászol Zaynre és elkezded csókolgatni a szájától egészen a hasa aljáig.-mondta Lou.

- Biztos, hogy nem. Előttetek semmiképp.-tiltakoztam.

- Ha nem csinálod, akkor vetkőzöl.-szólalt meg Niall.

- Hogy is mondtad Lou? Csókolgassam végig Zaynt?

- Hogy beijedt a vetkőzéstől.-nevetett Harry.

- Maradj csöndbe göndör! -mutattam Harryre, aki csak a kezeit tette maga elé védekezésképpen.-De ez most komoly? A saját bátyám előtt kell végigcsókolnom a pasimat? -mutattam Benre.

- Szerintem még mindig jobban jársz, mintha hat pasi előtt kellene levetkőznöd.-mondta Sára.

- Jó.-sóhajtottam egy nagyot.-Benne vagyok.
Rámásztam Zaynre, aki egy szál nadrágban feküdt a kanapén. A hátamra tette mind a két kezét, majd várta, hogy mikor kezdem.
- Ilyen nincs.-suttogtam.

- Ne panaszkodj! Fent te is ilyet kaptál.-vigyorgott rám Zayn.

- Nem azt mondtuk, hogy sugdolózzatok.-szólt ránk Liam.

- Oké,oké, kezdem már.
 Először a szájára adtam egy puszit. Itt még csak néhány ,,Ájjájjjááááááj!''-t hallottunk. Aztán adtam a nyakára is egyet, majd végigmentem az egész felsőtestén. A végén már mindenki ,,Húúú!''-zott meg ilyenek. Én full vörös voltam. Zayn is elpirult egy kicsit, de ő inkább csak röhögött.
- Kéééész! -emeltem fel mind a két kezem, mikor már végeztem.

- Ugye, hogy nem is volt olyan rossz? -Niall.

- Fogd be jó?! -nevettem, majd visszaültem Cher mellé.
Zayn is felvette a pólóját, majd lepacsizott a srácokkal és vissza leült mellém.

- Most te pörgess Niall! -mondta Kathy.

- Oké.-mondta a srác, majd megpörgette az üveget.
Ismét Zaynre mutatott az üveg.
- Mi a rák? Ilyen nincs. Ez csalás.-mondta Zayn.

- Nem csalás.-nevetett Bence.

- Na jó. Mit kell tennem?

- Szívd ki Sandra nyakát.-utasította Niall.

- A-a. Nem. Biztos, hogy nem. Nem engedem.-ismét tiltakoztam.

- Szóval vetkőzöl? -nézett rám Louis.

- Miért mindig engem akartok levetkőztetni?

- Mert te nem akarod csinálni a dolgokat.-nevetett Harry.

- Isteneeeem! Jó. De óvatosan.-fordultam Zaynhez.

- Vigyázok rád, nyugi.-mosolygott.
Zayn elém ült, az ölébe húzott, elsöpörte a hajamat a nyakamtól, majd már csak az ajkait éreztem a nyakamon, aztán pedig óvatosan elkezdte szívni. Ránéztem Kathy-re, aki csak röhögött. Tátogtam neki egy ,,Ne röhögj''-t, amin még jobban csak nevetett. Mindenki elkezdte ismételten a ,,Húúú!''-zást, Zayn pedig lazán felmutatta a középső úját a többieknek.
- Végeztem.-emelte el a száját a nyakamtól Zayn.-Na milyen voltam? -suttogta.

- Egész jó.-vigyorogtam, majd adtam neki egy csókot.
Még elég sokáig játszottunk. Egyszer Harrynek meg kellett csókolnia Sárát, amitől mind a ketten elpirultak és szerintem tetszett nekik a dolog. Főleg Sárának.
Miután meguntuk a játékot, megbeszéltük, hogy alszunk. Mindenki a nappaliban aludt, vagy a földön vagy a kanapén, vagy pedig a fotelokban. Én Zayn és Niall között aludtam el a földön....

33.rész - Harry szemszöge(is) 2.

 Sziasztok! :) Meghoztam a 33. részt is. Ez elég lapos lett és rövid is, de ma nem volt sok időm, mivel tesómnak volt a szülinapja és azt ünnepeltük, na meg a másik bloggal is foglalkoznom kellett picit, de ígérem, hogy holnap már jobb résszel jövök:)

Miután kikísértük a srácokat, visszaültünk Sárával a nappaliba és elkezdtünk beszélgetni.
- Na? Beszéltél Harryvel? -kérdezte izgatottan.

- Igen, beszéltem.-mosolyogtam.

- És? mit mondott?

- Azt, hogy szerinte szép és aranyos lány vagy.

- Ez most komoly?

- Esküszöm.-nevettem.

- De jóóóóóó! -ugrott a nyakamba.-És amúgy mi a helyzet veled meg Zaynnel? Jól megvagytok?

- Szerencsére igen. Bár tegnap picit összevesztünk....

- Mert?

Elmeséltem neki, hogy Harry féltékeny, amitől picit elszomorodott.
- Ezek szerint téged szeret.-elkezdte bámulni a cipőjét.

- Igen. De te is tetszel neki.-megsimogattam a hátát.-meg én amúgy sem jönnék vele össze, mivel ő neked tetszik meg én Zaynt szeretem.

- Köszi.-halvány mosolyra húzta a száját.

- Na de szerintem én, most elindulok haza.

- Ezt úgy mondtad, mintha kilométerekre laknál.-nevetett.

- Jól van na.-én is nevettem.-Majd még átjövök/jövünk.

- Oké.-mosolygott.

- Na szia!

- Szia!

Ahogy hazaértem Bence épp TV-t nézett Cherrel.
- Sziasztok! -köszöntem nekik.

- Szia! -köszöntek vissza.

- Többiek? -kérdezte Cher.

- Valamilyen koncertmegbeszélésen vannak vagy min.

- Ja értem.

- Na de, ha nem haragszotok én most felmegyek és alszok.

- Ilyenkor aludni? -nézett rám Ben.

- Nem érzem jól magam.

- Mi a baj?

- Fáj a fejem meg picit a torkom.

- Jól van. Akkor pihend ki magad.

- Na pápá.-intettem, majd felmentem aludni.

*Harry szemszöge*

 Reggel 7-kor ébresztett a mobilom. Utálok korán kelni, de nemsokára megérkezik Sandra unokatesója és megígértem Sandrának, hogy kimegyek velük a reptérre.
Gyorsan kikászálódtam az ágyamból, majd letusoltam, fogat mostam, aztán pedig felöltöztem.
Mikor lementem a konyhába, hogy egyek valamit, Bence már útra készen állt, de Zayn és Sandra még nem voltak sehol.
- Reggelt! -köszöntem Bennek.

- Neked is! -köszönt vissza.

- Tesódék még nem készültek el?

- Még nem láttam őket. Szerintem még öltöznek.

- Ja. Szerintem is. Nem vagy éhes?

- Nem kösz. Már ettem.

- Oké. Na de én betolok egy kis műzlit.-azzal kivettem a hűtőből a tejet, a szekrényből levettem a műzlit, elővettem egy tányért és kerestem magamnak egy kanalat.

- Jó étvágyat.-mondta Ben, miközben leültem az asztalhoz.

- Kösz.

...

Mikor megérkeztünk a reptérre páran felismertek minket, úgy muszáj volt egy-két aláírást kiosztanunk meg képeket.

Hirtelen Sandra elkiáltotta magát.
- Sáraaaaaaaaaaaaaaaaaaaa!-majd elkezdett rohanni egy hosszú, barna hajú lányhoz és amikor odaért hozzá szorosan megölelte.

- Ő lenne az? -kérdezte Bentől Zayn.

- Aha.-bólintott Ben.

Miután Bence is köszönt a lánynak, Sandra bemutatott engem és Zaynt is.
- Sára! Beszeretnék neked mutatni valakit...Ő itt Harry Styles.

 - Szi....Szia! A nevem Sára Good.-köszönt félve.

 - Szia! Az én nevem Harry Styles.-mosolyogtam, majd megöleltem.
Elég szép lány és jó volt megölelni. Lehet, hogy bepróbálkozok nála, de még nem biztos. Nem akarok csak azért lenni vele, hogy elfelejtsem Sandrát, mert az nem vall rám. Nem szoktam kihasználni a lányokat.

...

Mikor hazaértünk, Sandra elkezdett kérdezősködni, hogy mit gondolok Sáráról. Elmondtam neki, hogy szerintem szép lány és, hogy szimpatikus. Talán összeakarna hozni minket vagy mi?

Felmentem a szobámba és bekapcsoltam a laptopomat. Megnéztem a Twitterem és láttam, hogy sokan szerették volna, hogy visszakövessem őket. Mivel unatkoztam és volt rá időm, elkezdtem visszakövetni az embereket. Persze a nagyrészük lány volt, de akadt egy-két srác is. Ahogy nézegettem a Twitterem, meghallottam, hogy Sandra kiabál.
- Srácooook! Van kedvetek velem átjönni Sárához?

- Persze! -kiáltottam vissza, majd gyorsan lecsuktam a laptopom és lementem. Most tényleg örültem, hogy átmegyünk Sárához. Örülök, hogy újra láthatom.

Mikor odaértünk, Sandra becsengetett és vártuk, hogy kinyissa. Amikor Sára kinyitotta az ajtót Sandra elkezdett hülyéskedni.
 - Jó napot kívánok! Ön lenne az új szomszédunk? -olyan viccesen mondta, hogy elkezdtünk rajta nevetni.-Kuss már mert így nem tudom eljátszani a komoly szomszéd szerepét.-fordult hátra tök komoly fejjel, amitől még inkább csak ránk jött a röhögés.

Bementünk, leültünk a nappaliba és elkezdtünk beszélgetni. Én végig csak Sárát bámultam. Annyira szép lány. A természete ugyanolyan, mint Sandráé. Szinte már egyformák.
Miközben beszélgettünk megcsörrent Liam telefonja. Ahogy letette, közölte velünk, hogy el kell mennünk, mert Jake beszélni akar velünk. Persze, hogy most. Pont amikor jól érezzük magunkat.
Elköszöntünk a lányoktól, majd elindultunk a megbeszélésre...

Nézzetek be ide is:)♥

Halihó!:) Most nem hoztam új részt, de kérni szeretnék tőletek valamit.
Tegnap csináltam egy új blogot és megszeretnélek titeket kérni, hogy nézzetek be oda is:) (itt a link: http://more-than-this-love.blogspot.hu/ ) Az is ugyanígy a One Direction-ról szól. Ha tetszik, akkor írjatok komikat, mert csak öt komi után fogom hozni a következő részt és nagy bánatomra eddig csak egy jött össze :/
Előre is nagyon köszönöm, aki benéz :)♥
Ja és ezen az oldalon a rendszeres olvasóimat nagyon imádom:) persze mindenki mást is, aki felnéz és ír komikat, de legfőképpen miattuk/miattatok csinálom:) Imádlak titeket ♥


Ui.: Ma hozom a kövi részt ;)

32.rész - Harry szemszöge és Sára érkezése.

 Hahó! :) Meghoztam a 32. részt, ahol már van egy kis kevés *Harry szemszöge* is, de majd még lesznek ilyenek:) Kértétek, hogy írjak hosszabbakat... hát tessék:D... itt van egy hosszú rész:D Mit szóltok hozzá? :) komikat kérek, mert csak akkor írom a következő részt :)

 

Este nem aludtam valami jól. Kb félóránként felébredtem, mert valami nem hagyott nyugodni. Nem gondolkoztam semmin, egyáltalán nem járt az agyam, de mégsem tudtam elaludni. Mikor már meguntam az egy helyben fekvést, olyan hajnali 3 lehetett... Óvatosan kihámoztam magam Zayn kezei közül, hogy nehogy felébredjen. Felvettem az egyik belebújós pulcsiját, mert az volt a legközelebb hozzám és nem akartam nagyon kutatni, nehogy felébredjen. Előkerestem a telefonomat és a fülhallgatómat, majd kimentem az udvarra. Amikor kiléptem az ajtón, nagyon meglepődtem, mert egyáltalán nem volt hideg. Sőt, inkább meleg volt, ami itt Londonban elég furcsa, mert ugyebár sokat esik az eső. Leültem a hintaágyra, bedugtam a fülhallgatót és bekapcsoltam egy kis zenét. Justin Bieber - Boyfriend című számára esett a választásom. Igaz, hogy nem kedvelem annyira a srácot, de ez a száma tényleg jó. És amúgy, hogy őszinte legyek, nem is olyan rossz fej srác, mint amilyennek hittem. Jó az is igaz, hogy még nem beszéltem vele valami sokat, de eddig jó úton van, hogy megkedveljem... persze csak mint barátot vagy embert....
Miközben hallgattam a zenét, ismét elgondolkoztam Sárán és Harryn. Nagyon szeretném, hogy összejöjjenek és nem csak azért, hogy Harry szálljon már le rólam, hanem, mert így neki is jobb lenne és ő is boldog lenne, na meg persze Sárának is valóra válna egy álma.
Egyszer csak megláttam egy sötét körvonalat, amint épp felém tart. Nem tudtam, hogy ki az, mert koromsötét volt. Ahogy egyre közelebb jött az illető, felismertem. Zayn volt az.
- Hát te? Mit keresel itt? -kérdeztem, miközben egyre közelebb lépett hozzám.

- Ezt én is kérdezhetném tőled.-komás arcára halvány mosolyt biggyesztett, miközben megdörzsölte a szemét.

- Nem tudtam aludni és inkább kijöttem.

- Én meg észrevettem, hogy nem vagy mellettem és a keresésedre indultam.-leült mellém a hintaágyra, majd adott egy puszit. Én gyorsan felhúztam a lábaimat, megöleltem az egyik kezét és a fejemet a vállára hajtottam.
Elég sokáig csak csendben ültünk egymásmellet. Egyszer csak meghallottam a fülemben a One Thing-et. Felnéztem Zaynre, aki épp ásított egyet és a nagy ásítás közbe kérdezte:
- Mi van? Mit mosolyogsz?

- Shot me out of the sky You're my kryptonite You keep making me weak Yeah, frozen and can't breathe.-kezdtem énekelni Harry részét.

- Some things gotta give now Cause I'm dying just to make you see That I need you here with me now Cause you've got that one thing.-folytatta a saját részével.
Elkezdtünk nevetni, majd ő adott egy puszit a homlokomra, én pedig folytattam tovább a dalt. A dal közben Zayn végig engem figyelt és széles mosoly ült ki arcára.
- Gyönyörű hangod van.-mondta a szám végén.

- Óóóó nagyon.-nevettem.

- Nem, de most tényleg. Nem viccelek. Tényleg jó hangod van.

- Ezt csak azért mondod, mert a barátnőd vagyok.-mosolyogtam.

- Ez nem igaz. Minden viccet félretéve, tényleg szép hangod van. Tanultál valahol énekelni?

- Nem. Csak szeretek énekelni és a szobámban elég sokszor szoktam.-nevettem.
Még beszélgettünk erről az énekléses dologról és amikor már észbe kaptunk fél hat volt.
- Nem akarunk még egy kicsit ledőlni? Már fél hat van és azért valamit jó lenne aludni. Meg rajtad is látom, hogy mindjárt bealszol.-mosolyogtam és adtam az arcára egy puszit.

- Nem ellenkezek.-mondta és vissza bementünk a szobába és még lefeküdtünk egy kicsit.
Igaz, hogy nem aludtunk valami sokat, mert 7-kor már kelnünk kellett....

*Harry szemszöge*

Nem tudom, hogy mi van velem.... Össze vagyok zavarodva..... Folyton csak Sandrán jár az eszem. Mindig hallom a hangját a fejemben, hallom a nevetését, látom az arcát, érzem az illatát... egyszerűen szeretem és nem tudom kiverni a fejemből. Örülök, hogy együtt van Zaynnel, mert így mind a ketten boldogok és ez fontos nekem, mivel szeretem mind a kettőjüket.-Na ez most egy kicsit buzisan hangzott Zaynnel szemben, de mindegy.-Csak azt bánom, hogy mindennap látom őket. Mindig látom, hogy hogy csókolják egymást, hogy ölelgetik egymást és hogy milyen jól elvannak együtt.... Bárcsak én lehetnék Zayn helyében...!
Ma, amikor volt ez a költözéses s amikor jöttünk haza, Sandrának hirtelen megfájdult a bokája olyannyira, hogy rálépni sem bírt. Zayn rögtön az ölébe vette és így hozta egészen hazáig. Aztán, amikor a ház elé értünk... na hát, akkor éreztem igazán rosszul magam.:
 - Várj Zayn! Majd én kinyitom.-szólt Niall és az ajtó felé ment, majd kinyitotta azt.

- Olyanok vagyunk, mint a friss házasok.-nevetett Sandra.

- Miért? -kérdezte Zayn.

- Hát, mert az öledben viszel be az ,,új'' közös házunkba.-válaszolt Sandra.

- És még nem is vagy a menyasszonyom sem.-nevetett Zayn.

- Még? Miért az leszek? -kérdezte Sandra.

- Hát én szeretném, ha az lennél majd egyszer.-mosolygott Zayn, majd megcsókolta Sandrát.
Ahogy ezt Zayn kimondta, egy pici harag gyűlt össze bennem. Nem miattuk, hanem a szituáció miatt. Miért pont akkor kellett mögöttük állnom? Miért kellett ezt hallanom? Nem szenvedek így is eleget?

- Nem korai még erről beszélni? -szólaltam meg picit idegesen, majd kikerültem őket és bementem a házba.
Gyorsan ledobtam a kabátom, és a cipőmet, miközben a többiek bementek a nappaliba, de nekem semmi kedvem nem volt ott jó pofizni mindenkinek. Inkább fogtam magam és szó nélkül elindultam felfelé a lépcsőn. Sandra utánam szólt, hogy hova megyek, de nem akartam neki válaszolni.  felmentem a szobámba, befeküdtem az ágyamba és csak gondolkoztam.
Miközben gondolkoztam, valaki kopogott az ajtómon.
- Gyere! -szóltam az illetőnek.

- Bejöhetek? -dugta be a fejét Sandra a szobámba.

- Persze.-mondtam picit talán mogorván.-Ülj le.-mutattam az ágyamra.

- Mi a baj? -kérdezte.

- Semmi.-válaszoltam, miközben a telefonomat piszkáltam.

- Nekem elmondhatod.

- Ja... Mintha annyira érdekelne téged, hogy én mit érzek.-fintorogtam egyet.

- Mi van?

- Tudom, hogy egyáltalán nem érdekel az, hogy mi van velem. Te is csak magaddal törődsz, akárcsak a többi kis....-Harry állj már le! Mi a franc van veled? Ha rosszat mersz mondani arra a lányra, akiért bármit megtennél, akkor egy rohadt nagy barom vagy.-szólt a hang a fejemben-

- Kis mi? Kurva....? Esetleg ribanc....? -láttam, hogy Sandra mindjárt sír.

- Nem.-mondtam halkan.

- Hát akkor mi?

- Mindegy..... Hagyjuk.

- Mi van veled Harry? Ez nem te vagy.-mondta nagyon halkan.

- De Sandra.... ez is én vagyok.-bólogattam.

- Nem. Nem az vagy, akit én megismertem. 

- Miattad lettem ilyen.-emeltem fel picit a hangom.-Te tettél ilyenné! Hát nem érted? Én tényleg szeretlek Sandra... és tudod, hogy mennyire fáj azt látni, hogy Zayn karjaiban vagy és őt csókolgatod? Egyszerűen már belefáradtam ebbe az egészben.-nem tudtam magam leállítani. Mindent kiadtam magamból, amit csak nyomta lelkem.

- Ne mondd ezt Harry! -mondta nagyon halkan. Becsukta a szemét és néhány könnycsepp gördült le az arcán.

- Mi van? Fáj az igazság? -gúnyosan felnevettem.

- Hogy lehetsz ennyire szemét? -sírt. 
Felpattant az ágyról és kirohant a szobámból, és becsapta maga után az ajtót.
Jézusom, Harry! Akkora egy köcsög vagy. Hogy tehetted ezt vele? Nem ő tehet arról, hogy nem veled van. Egyszerűen téged másképp szeret, te nagyon barom.-szólt ismét a hang a fejemben.
Most mit csináljak? Sandra már biztos, hogy nem fog nekem megbocsájtani. Egy életre elveszítettem őt.



...


Mikor lementem a nappaliba a srácokhoz, láttam, hogy Sandra és Zayn kint beszélgetnek a teraszon. Nem akartam őket zavarni, inkább leültem a többiekhez.

- Harry! Te teljesen megzakkantál? -nézett rám Liam.-Miért csináltad ezt Sandrával?

- Nem tudom haver.-mondtam halkan, szinte már suttogva.-Egyszerűen minden kijött belőlem, ami bántott és szegényen töltöttem ki.

...

Még elég sokáig beszélgettünk erről, egyszer csak Sandra hirtelen beront a házba és keservesen sír, Zayn pedig kiabál utána.
- Várj, Sandra! Várj már! -kiáltott Zayn.

- Hagyj békén! -mondta Sandra, miközben iszonyatosan sírt.
Mi történhetett? Miért vesztek össze? Talán miattam?

- Hallgass már meg, kérlek! -kérlelte Zayn Sandrát, de ő nemet mondott neki.

- Te mondtad... ha annyira szeretem őt, akkor menjek. Hát tudod mit?! Megyek is, de nem hozzá, mert én téged szeretlek te hülye.-ennél a mondatnál tudtam, hogy miattam volt az egész. Szép volt Styles! Ezt is megcsináltad. Szétszedted azt a két embert, akik egyáltalán nem érdemelték volna meg.

Sandra gyorsan felrohant a lépcsőn, mi pedig próbáltuk kérdezni Zaynt, hogy mi volt, de ő inkább nem válaszolt, csak rohant a lány után. Míg ők fent voltak, mindenki csak csodálkozott, hogy még is mi volt ez, majd hirtelen láttuk Sandrát lerohanni a lépcsőn és kiszaladni a házból. Ben nagyon aggódott érte, akár csak mi. Ha valami baja esik, akkor az a te hibád lesz Harry Styles.

...

Végig csak csendben ültünk és vártuk, hogy Zayn megtalálja-e Sandrát. Szerencsénkre megtalálta és nem volt semmi baja. Még ki is békültek, aminek részben örültem, részben viszont nem nagyon. Tudom, csúnya dolog ilyet mondani, de ez az igazság.

...

Amikor mindenki a nappaliban volt, Sandra velem szemben ült, ölében pedig Zayn feje volt és játszott a srác hajával. Én folyton csak Sandrát bámultam, de ő csak néha pillantott rám. Egyszerűen nem bírtam levenni róla a szemem. Gyönyörű, okos, kedves, vicces lány..... szerintem mondhatni, hogy majdnem minden pasi álma.
Hirtelen megszólalt a mobilja. Beleszólt, majd kiment a teraszra. Ahogy Sandra elhagyta a helységet, elkezdtünk beszélgetni. Először azt hiszem, hogy Louis kérdezett rá Zaynnél, hogy miért kaptak össze Sandrával, de a srác ügyesen kikerülte a választ, de aztán Niall is rákérdezett, mire csak annyit mondott, hogy: -Azt most inkább hagyjuk, ha nem gáz.-100%, hogy azért nem akarta elmondani, mert én is ott voltam.
- Miattam vesztetek össze... igaz? -kérdeztem halkan, miközben a padlót bámultam.

- Haver! Dehogyis. Ne legyél már hülye.-mondta, miközben felült.

- Dehogynem. Én voltam az oka... tudom...

- Ezt most hagyd abba oké?! Nem miattad volt és kész.

- Zayn... ismerlek. Nem tudsz hazudni. Szóval....?!
Pár pillanatig habozott, majd elmondta az igazat.
- Jó, igazad van. Tényleg miattad kaptunk össze. Vagyis nem teljesen, hanem az én hülyeségem miatt, mert rám jött a féltékenységi roham és elég csúnya dolgokat mondtam neki, amiket nem gondoltam komolyan.

- Mondtam.-erőltetetten felnevetettem.

- Miket mondtál neki? -kérdezte Ben.

- Hát... hogyha annyira félti Harry lelkét, akkor miért nem vele van? -mondta halkan.

- Te hülye vagy! -mondtam.-Téged szeret te nagyon barom. Ő nem érez irántam semmit, csak tudod, hogy mennyire lelkiismeretes ember és nem bírja elviselni, ha valaki szomorkodok miatta és próbált rám tekintettel lenni.-nagyon fájt, ahogy ezt kimondtam.

- Tudom. De valahogy mégis azt éreztem, hogy téged másképp is szeret.

- Figyelj... én túlteszem magam ezen... nem kell előttem úgy tennetek, mintha nem is járnátok. Szerelmesek vagytok, szeretitek egymást és ez ellen nem tudok/tudunk mit tenni.-erőltetetten rámosolyogtam, de belül rohadtul fájt. Majd széttépett a fájdalom...

- Kösz haver! Te vagy a legjobb.-felállt, majd megölelt.

...

Mikor Sandra bejelentette, hogy holnap jön az unokatesója Sára, picit felcsillant a szemem. Ha nincs barátja, akkor lehet bepróbálkozok nála és megpróbálom elfelejteni Sandrát.
- Holnap, akkor kijön velem Sára elé? -kérdezte Sandra, mire Ben és Zayn felnyújtották a kezüket.- Te nem akarsz jönni Harry? -nézett rám a lány.

- Végülis... miért ne?! -válaszoltam, majd már el is köszöntünk egymástól, mert már 11 óra volt és holnap 8-ra már készen kell lennünk, így 7-kor muszáj leszek felkelni.

...

*Sandra szemszöge*

Kis idő múlva hallottam, hogy rekedtes hang halkan szólongat a hang tulajdonosa pedig Zayn volt az.
- Legeslegszebb lány a Földön ébredj, mert már 7 óra van.

- Legesleghelyesebb pasi a Földön kussolj és inkább aludj vissza.-nyögdécseltem, mert még nagyon álmos voltam.

- De egy óra múlva mennünk kell Sára elé.-mondta, miközben megpuszilta az arcom.

- Sáraaa! -rögtön kinyílt a szemem és gyorsan felültem az ágyon.

- Bizony.-bólogatott Zayn.

- Akkor még mit fetrengsz itt egy szál alsógatyában? Haladj öltözni.-sietettem és én is kikeltem az ágyból.

- És még engem csesz le.-nevetett.-Te nem akartál felkelni.

- Ne szólj vissza Malik, mert kutyavilág vár rád.-próbáltam fenyegetni, de nem jött össze.

- És ha visszaszólok, akkor mi van? -vigyorgott, miközben elment előttem a szekrénye felé.

- Akkor ez lesz.-belerúgtam a hátsójába.

- Nem fájt.-mondta.

- Akkor majd nagyobbat kapsz.-nevettem.

- Igeeeen? -huncut mosolyra váltott, majd magához húzott.

- Igeeeen.-válaszoltam vigyorogva.

- Akkor te meg tudod, hogy mit fogsz érte kapni?

- Mit?

- Ezt.-óvatosan lelökött az ágyra, rám mászott, majd belefújt a nyakamba és a hasamba, úgy ahogy a pici babáknak szokták.

- Neeeeeeeee! Zaaaaaaaayn! -nagyon nevettem, mert csikizett.

- Te akartad.-egy pillanatra abbahagyta, majd ismét rákapott a nyakamra, amitől kirázott a hideg és mindenem elkezdett bizseregni. Nagyon jó érzés volt.

- Most véged van.-szólalt meg, majd nagy nehezen sikerült valahogy nekem felülre kerülnöm, majd óvatosan megharaptam a fülcimpáját.

- Ne! Sandra! -nevetett.

- Visszakapod.-mondtam, majd az ajkait kezdtem óvatosan harapdálni.

- Ezt valahogy már jobban szeretem.-még mindig nevetett.

- Na jó! Vége a gyereknapnak.-másztam le róla.-Inkább készülődjünk, mert mindjárt indulnunk kell.

- Jól van.-állt fel ő is és elindult utánam a fürdő felé.

- Addig bejöhetsz, ameddig fogat mosok, utána pedig lelehet majd lépni.-mondtam.

- Csak egyszer hagy maradjak már bent! -tette össze a két kezét.

- Nincs az az Isten, aki ráfog erre engem venni.

- Hé! Kis anyám! Itt áll előtted egy Isten és ez az Isten mindjárt befog téged törni.-emelte fel az egyik szemöldökét.

- Hogy te milyen beképzelt vagy.-nevettem.

- Mégis együtt vagyunk.-mosolygott és szorosan ismét magához húzott, majd megcsókolt.

...

- Bence! Látod Sárát azonnal ordíts! -fordultam bátyámhoz, miközben Sára arcát kerestem a tömegben.

Hirtelen megláttam egy hosszú sötétbarna hajú lányt, rengeteg bőrönddel.

- Sáraaaaaaaaaaaaaaaaaaaa! -sikoltoztam és elkezdtem rohanni a lány felé.

- Sandraaaaaaaaaaaaa! -neki is ugyanez volt a reakciója.

- Jézus, de megnőttél! Gyönyörű vagy.-öleltem meg.

- Köszönöm. Te is gyönyörű vagy.-mondta.

- Köszönöm.-közben a fiúk is beértek minket.

- Sáraaa! -ölelte meg Ben a lányt.

- Szia Beniii.-köszönt a lány a bátyámnak.

- Sára! Beszeretnék neked mutatni valakiket.-húztam két oldalamra a két fiút.-Ő itt Harry Styles.-mutattam be először Harryt.

- Szi....Szia! A nevem Sára Good.-köszönt félve a lány.

- Szia! Az én nevem Harry Styles.-mosolygott Harry, majd megölelte Sárát.

- Igen, tudom.-nevetett Sára.

- Ő pedig itt a barátom Zayn Malik.-mutattam Zaynre.

- Szia Sára! Zayn Malik vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek.

- Szia! Én is örülök.-ölelték meg egymást.

- Nos, akkor indulhatunk haza? -kérdezte Ben.

- Persze.-mondtuk.
A fiúk megfogták a csomagokat, majd elindultunk a parkolóba.

- És most hol szállsz meg? -kérdeztem Sárától.

- Anyuék vettek egy lakást itt a közelben.-válaszolt.

- És merre? -kérdeztem.
Elmondta az utca ház számot, stb, majd elfuvaroztuk a helyszínre.
Útközben sok mindenről beszélgettünk. Elmondta, hogy mik történtek vele, amióta nem beszéltünk stb....
Amikor megérkeztünk Sáráék új otthonához, segítettünk neki becipelni a csomagokat a házba. Miközben hordtuk be a cuccokat, Sára félrehívott.
-Hallod! Annyira édes Harry.-elpirult.-Élőben még helyesebb.

- Kérdezősködjek az érdekedben? -mosolyogtam.

- Nagyon megköszönném.-vigyorgott.

- Oké. Akkor majd intézkedek.-kacsintottam.

- Minden cuccodat behordtuk.-mondta Zayn.

- Köszönöm srácok.-mondta Sára.

- Na de mi most megyünk, mert még van egy kis dolgom.-a ,,dolgom'' picit megnyomtam, mert a Harrys ügyre céloztam.

- Jól van. Akkor végezd el a DOLGOD aztán majd gyere át MESÉLNI! -nevetett a lány.

- Ti most ilyenkor mit....? -kérdezte Bence, de nem félbeszakítottam.

- Semmit.-mondtam.-Na akkor majd jövök. Szia! -megöleltem, majd a többiektől is elköszönt és elváltunk.
Nem kellett sokat mennünk.... csak 2 háznyira lakott tőlünk :D Igen, ő az új szomszédunk, de direkt nem szóltunk neki. Megakarjuk lepni.

Mikor hazaértünk, elkezdtem Harrynél kérdezősködni, hogy mit gondol Sáráról és azt mondta, hogy szép lánynak tartsa. Ez király. Eddig minden oké.

- Srácooook! -kiabáltam fel a többieknek.-Van kedvetek velem átjönni Sárához?

- Mindjárt. Van. Persze. Egy perc és mehetünk.-hallottam a válaszokat.

...

Megálltunk az ajtó előtt, becsengettünk, majd vártuk, hogy ajtót nyisson.
- Jó napot kívánok! Ön lenne az új szomszédunk? -kezdtem bele tök komoly arccal, mire a többiek elkezdtek röhögni a hátam mögött.-Kuss már mert így nem tudom eljátszani a komoly szomszéd szerepét.-fordultam hátra a fiúkhoz, amitől még inkább csak röhögtek.

- Mi a....? Ti vagytok az új szomszédaim? -nevetett Sára.

- Aha. Ez a sok barom, név szerint: Niall, Liam, Harry, Louis és Zayn abban a házban laknak -mutattam végig a fiúkon és a ház felé pillantottam -és én és Bence is hozzájuk költöztünk, mert ugye anyuék visszamentek Magyarországra.

- Ez nagyon király! -örült a lány.-Gyertek be.

- Aranyos kis kecód van.-nézett körbe Louis.-Répa nem akarsz esetleg ideköltözni?! -kérdezte viccből.

- Ide figyelj Louis Tomlinson! Már azért sem fogok elköltözni onnan, mert ezek után téged foglak cseszegetni. Még a halálom után is kísérteni foglak.

- Nesze neked Louis.-nevetett Niall.

...

Miközben beszélgettünk megcsörrent Liam telefonja. Felvette és csak annyit hallottunk, hogy: Ne máááár! Pont most? Muszáj?...... Oké...... Rendben...... Jó, szólok nekik....
 - Ki volt az? -kérdezte Harry.

- Jake.-húzta el a száját.-Azt üzente, hogy egy óra múlva sürgősen találkozni akar velünk, mert valamilyen koncert féléről akarna velünk beszélni.

- Mindig akkor szól közbe, amikor jól érezzük magunkat.-mérgelődött Zayn.

- Nyugi srácok! Ő nem tehet róla. Csak a munkáját végzi.-mondtam.

- Bizony.-bólogatott Sára.-Meg amúgy is.... bármikor átjöhettek, ha van kedvetek.-mosolygott.

- Akkor én elég sűrűn fogok idejárni.-mosolygott Harry, amitől Sára elpirult.

- Na de akkor siessetek, mert elkéstek.-mondtam.

- Oké.-mondták, majd felálltak és elköszöntünk tőlük.

- Sietek haza.-mondta Zayn, majd megcsókolt.

31. rész - Egy őrült este.

 Sziasztoook! :) Meghoztam a 31. részt is:) Kinek, hogy tetszik? :)

Mindenki elhelyezkedett a szobában. Liam beült az egyik fotelba, Kathy pedig az ölébe, Bence és Cher a földön ültek, Cher mellett Niall, Bence mellet Louis, Louis mellett Harry, én és Zayn pedig felfeküdtünk a kanapéra úgy, hogy Zayn mögöttem volt a támlának dőlve az oldalára fordulva, én pedig előtte ugyanúgy és Zayn az egyik kezét a csípőmön pihentette a fejét pedig a vállamon.
Arról szólt a film, hogy New Orleansban brutálisan meggyilkolnak egy fiatalt. Az áldozat barátai egy videojátékot találnak nála: a túlélő-horrorjátékok legújabbját, amelyet a lenyűgöző grafika, ellenállhatatlan hangulat és ultrarealisztikus halálesetek jellemeznek. A Stay Alive! (Ezt éld túl!) a XVII. században élt sorozatgyilkos, a hírhedt Báthory Erzsébet grófnő rémtetteit eleveníti fel a szó szoros értelmében... A helyzet ugyanis a következő: ha meghalsz a játékban, az életed is véget ér. A játékosok száma rohamosan fogy, és csupán egyetlen esély mutatkozik a túlélésre: ha megtalálják és legyőzik a Véres Grófnőt... Nem volt valami ijesztő, bár mi lányok sokszor a fiúkba fúrtuk magunkat és ők mindig szóltak, hogy mikor nézhetünk oda.
Amikor vége lett a filmnek, elkezdtünk beszélgetni, viccelődni egymással, játszani stb... Amikor ezt is meguntuk, mindenki elkezdett kóvályogni a házban. Szana-szét voltunk. Én egyszer csak gondoltam egyet és kimentem az udvarra. Ahogy kiléptem az udvarra, megcsapta az arcomat egy kis szellő, az orromat pedig egy kis esőszag. Nem esett az eső, de gondoltam, hogy majd később fog. Felnéztem az égre és gyönyörű, tiszta volt az égbolt. Az összes csillagot lehetett látni. Leültem a fűbe és bámultam a csillagokat. Mindent és mindenkit kizártam magam körül. Eltöprengtem azon, hogy hogy fogom összehozni Sárát és Harryt. Nem sokat gondolkoztam rajta. Inkább csak az égboltot figyeltem és a gyönyörűen villogó csillagokat. Hirtelen leült mellém valaki.
- Szia.-oldalra néztem és Zayn gyönyörű szemeivel találtam szemben magam.

- Szia! -mosolyogtam, majd visszanéztem az égboltra.

- Hogyhogy kijöttél? -kérdezte.

- Nem tudom. Csak kiakartam jönni.-még mindig az eget bámultam.-Annyira gyönyörű.

- Igen... Az...-suttogta és a szemem sarkából láttam, hogy engem néz.

- Én a csillagokról beszélek.-mosolyogtam.

- Jó, mert én nem.-mosolygott és éreztem, hogy elpirulok. Még mindig képes zavarba hozni...
Elég sokáig, csak ültünk egymás mellett és csak néztük a csillagokat. Mivel már elfáradt a kezem a támaszkodásban, jobbnak láttam, ha ledőlök a fűbe. Zayn is követte a példám.

- Kérdezhetek valamit? -néztem rá picit félénken.

- Ühüm.-dörmögte az orra alatt.

- Miért pont én? Miért pont engem választottál? Hiszen rajtam kívül még több százezer vagy akár több millió lányt megkaphattál volna. Sőt, még most is megkaphatsz....-az utolsó mondatomnál picit elhalkultam és a hasamon pihenő kezemet kezdtem el bámulni.

- Őszintén? Fogalmam sincs.... Amikor legelőször megláttalak Kathyvel sétálni a suli előtt, valahogy megfogtál. Tudtam, hogy nekem te kellesz. Aztán, amikor egy osztályba kerültünk nagyon megörültem. Amúgy Niall és Louis direkt nem melléd ültek, mert ők akkor már tudták, hogy te nekem nagyon tetszel és hogy megakarlak szerezni.-nevetett.-És, ahogy beléptünk a terembe, megláttam, hogy nézel és hogy elvörösödsz, picit megkönnyebbültem, mert ezzel azt jelezted, hogy én is tetszem neked.-mosolygott.-Bár attól nagyon féltem, hogy csak azért mert, hogy ,,Fhúúú a One Direction egyik tagja'' stb.... De aztán amikor elkezdtünk beszélgetni már azt éreztem, hogy te is érdeklődsz irántam. Azelőtt csak a külsőd érdekelt, meg a külsődbe szerettem bele, de aztán amikor pl a parkban beszélgettünk, már nem csak a külsődre voltam kíváncsi.-mondta, és megigazította a hajam.

- De édes vagy.-mosolyogtam, majd adtam neki egy csókot.

- És te miért vagy velem? -visszakérdezett.

- Mert nagyon szeretlek.-mosolyogtam.-Én már ugye több ideje voltam beléd zúgva, de az elején, csak ilyen plátói szerelem volt, vagy hasonló. Amikor legelőször megláttalak a TV-ben, amikor még az X-Factorban voltatok, akkor azt gondoltam, hogy milyen helyes és cuki ez a srác. Aztán a neten nézegettem a videónaplótokat és, akkor már azt éreztem, hogy ebben a srácban van valami, ami engem nagyon vonz. Valahogy megfogott az, amilyen kis hülye vagy.-nevettem.-De aztán ez a kis rajongói szerelem tovább ment egy tényleges szerelemmé. Tudom, hogy hülyeség, mert egyáltalán nem ismertelek, nem tudtam, hogy ki vagy, nem beszéltem még akkor veled egy szót sem, de valahogy mindig úgy feküdtem le, hogy mindig te jártál az eszemben. Mindig nézegettem a telefonomban a képeidet, meg mindig úgy feküdtem le, hogy bámultalak a posztereken... Tudom, talán beteges, de most na.-éreztem, hogy elpirulok, amin ő csak mosolygott.-Aztán, amikor megláttalak, hogy belépsz a terembe, rögtön lefagytam. Nem akartam elhinni, hogy tényleg te vagy az. Amikor pedig mellém ültél, azt hittem, hogy meghalok. Már a jelenlétedtől majdnem elájultam. Aztán egyre jobban kezdtem melletted feloldódni és már nem a One Direction-os Zayn érdekelt, hanem Zayn Jawadd Malik az átlag életből. Amikor meg megcsókoltál.... nahát akkor azt hittem, hogy tényleg menten meghalok.-nevettem.

- Ilyet sem hallottam még egy lánytól sem.-mosolygott.-És egyáltalán nem tartom betegesnek azt, hogy mindig rám gondoltál. Szerintem aranyos. Bár furi, de azért nagyon aranyos.-közelebb hajolt, majd ismét megcsókolt.
Egyszer csak hallottuk, hogy valakik tapsolnak mögöttünk és ,,Húúúúúú!''-znak. Megfordultunk és mindenki az ajtó előtt állt és minket nézett. Nagyon zavarba jöttünk... Én belefúrtam az arcom Zayn mellhasába és csak mosolyogtam.

- Mióta álltok itt? -kérdeztem, még mindig vörös fejjel.

- Elég rég óta.-mosolygott Niall.-Mindent hallottunk.

- Igen és annyira édesek voltatok.-szaladt hozzám Kathy.

- Kathy te sírsz? -néztem a lány szemébe.

- Igen.-mosolygott.

- Miért mi a baj?

- Semmi, csak annyira szépek vagytok együtt és annyira megható volt, amit egymásnak mondtatok.-törölte meg az arcát.

- Jaaaaajj te csaj...! -halkan felnevettem, majd szorosan megöleltem.

- Tényleg aranyosak voltatok.-mondta Cher.

- A kemény, kőszívű répa tud puha is lenni.-mondta Lou, miközben odajött hozzánk és összeborzolta a hajam.

- De ha ezt még egyszer megteszed, megint az a kőkemény répa leszek.-nevettem.

- Figyelj Zayn! -jött oda hozzánk Ben is.-Bocs, hogy kiakadtam rád. Tudod, nekem Sandra nagyon fontos és nagyon féltem.

- De tőlem nem kell féltened.-mondta Zayn.-Nekem is ugyanolyan fontos, és készakarva soha nem bántanám meg.

- Tudom, de erre még csak most jöttem rá. Most vettem észre, hogy tényleg szereted őt. Eddig is gondoltam, de most már biztos vagyok benne.

- Akkor most már nem akarsz kicsinálni? -nevetett Zayn.

- Nem.-mosolygott Ben.

- Nnnna! Ennek örömére mi lenne, ha elmennénk sétálni? -kérdezte Liam.
Mindenki hevesen bólogatott, majd bementünk a házba. A felvettünk egy kapucnis pulcsit és egy napszemüveget, hogy senki ne ismerjen fel minket.
Elől ment Niall, Louis és Harry, mögöttük Cher és Bence kézen fogva, mögöttük Liam és Kathy szintén kézen fogva, aztán pedig én és Zayn és mi is kézen fogva.

- Merre menjünk Liam? -kérdezte Harry.

- Nézzünk el a London Eye-hoz.-válaszolt a srác.

- Király ötlet.-mondta Niall.

- Ja-ja.-kontrázott Lou.

Útközben szerencsére senki nem ismert fel minket, úgyhogy zavartalanul sétálgattunk London utcáin. Egyszer csak Bence összehívta a srácokat és lemaradtak, mi lányok pedig előre mentünk.
- Miről sugdolóznak ezek? -kíváncsian nézett hátra Kathy.

- Nem tudom, de itt valami nem tetszik.-néztem én is hátra.

- Nekem sem.-csatlakozott hozzánk Cher.

- Na de mindegy. Had beszélgessenek.-fordultam vissza, majd tovább indultunk a csajokkal.
Hirtelen annyit hallottunk, hogy Bence elordítsa magát és elkezd felénk rohanni az összes srác. Nem tudtuk, hogy mit akarnak, de tudtam, hogy nem tiszta szándékkal rohannak felénk, úgyhogy én is elkezdtem futni.
 - Futás csajok! -szóltam a lányokra és elkezdtünk rohanni a fiúk elől.
Kb 10 percen át csak rohantunk, mire a srácok nagy nehezen utolértek minket. Zayn hátulról átkarolt, majd hirtelen felkapott a vállára és úgy rohant velem tovább. Ahogy láttam, Bence és Liam is felkapták Kathyéket, Harryék pedig csak futottak utánunk.
- Zaaaaaaayn! Tegyél le! -sikoltoztam.-Nem hallod?! Tegyél már le.-nevettem.

- Nem teszlek.-nevetett.

- Zayn Jawadd Malik tegyél le! Most! -lehet, hogy nem kellett volna kikiáltanom  a nevét, mert épp egy csapat tinilány mellett mentünk el, akik rögtön elkezdtek sikoltozni és utánunk futottak.

- Futás! -sikoltozott Cher.
Nagyon vicces volt. 3 lány csüng 3 srác vállán, mögöttük még 3 srác és azok mögött pedig egy tucat tinilány.
- Nézzétek! Ott egy kis sötét sikátor.-mutatott Louis a kis utca felé.

- Gyerünk! Gyorsan menjünk be! -mondta Harry.

Szerencsére nem látták meg a lányok, hogy hova fordulunk be, így csak simán elmentek mellettünk. Nagyon nevettünk, főleg mi lányok.
- Ilyen sem történt velem.-nevettem.

...

Amikor felszálltunk a nagy kerékbe, nagyon féltem. Szó szerint halálfélelmem volt.
- Meghalunk! Meg fogunk halni! -mondtam full komoly arccal, miközben kinéztem a tájra.

- Dehogy halunk.-nevetett Zayn, majd hátulról megölelt.

- De... Tiszta végső állomás.... Amekkora mákom van, most fognak kiesni a csavarok a helyükről és elkezdünk gurulni ezzel a valamivel.-mondtam, mire mindenki csak röhögött rajtam.

- Nyugi már! Nem lesz semmi baj.-maga felé fordított Zayn, majd megcsókolt.

- Ha ezt csinálod akkor nem félek.-kuncogtam.... és amúgy tényleg így volt. Amikor megcsókolt egyáltalán nem féltem. Biztonságban éreztem magam mellette.

...

Miután hazaértünk Niall megtámadta a hűtőt, mi pedig még beszélgettünk egy keveset.
- Jó volt ez a mai nap.-mondta Harry.

- Aha. Szerintem is.-helyeseltem.

- Holnap, akkor kijön velem Sára elé? -kérdeztem.

- Én.-emelte fel a kezét Zayn és Ben.

- Te nem akarsz jönni Harry? -kérdeztem.

- Végülis... miért ne?! -mondta a srác.

- Na akkor holnap reggel 8-ra mindenki legyen kész, mert 9-re ér ide Sára.

- Oké.-mondták a fiúk.

- Akkor szerintem menjünk is aludni, mert már 11 óra van.-mondta Zayn.

- Szerintem is.-mondta Harry.

- Na akkor sziasztok! Jó éjt! -köszöntem a többieknek, majd megfogtam Zayn kezét és elindultunk felfelé.

Mikor beértünk a szobába, Zayn rögtön levette a pólóját, majd levágta magát az ágyra. Nem tudom, hogy miért, de még mindig zavarba jöttem csupasz felsőteste látványától. Igaz, hogy nincs kigyúrva és nincs kockás hasa, de nekem mégis tökéletes.... És a tetoválásai valahogy még vonzóbbá teszik.
- Mit nézel annyira? -nevetett Zayn.

- Nem láttam még ma majmot.-viccelődtem.

- Igen?! Tényleg nem? -nézett rám szúrós tekintettel (persze csak viccből).

- Tényleg nem.-az ágy oldalához léptem és fölé hajoltam.

- Akkora egy kis szemét vagy.-nevetett és magára rántott.

- Tudom.-nevettem.-Na de én most megyek... lefürdök.-kimásztam kezei közül, majd előkotortam egy hosszított pólót és egy rövidnadrágot.

- Mehetek veled? Jó leszek....-nézett rám kölyökkutya szemekkel és sűrűn pislogott.

- Hát nem.-vigyorogtam, majd adtam neki egy csókot és elindultam fürödni.
Gyorsan lefürödtem, majd visszamentem Zaynhez. Még mindig póló nélkül feküdt az ágyon és a plafont bámulta. Szerintem valamin nagyon elgondolkozott, mert nem vette észre, hogy befekszek mellé az ágyba. Elkezdtem simogatni a hasát, amire felfigyelt és csak elkezdett mosolyogni.
- Nem vagyok csikis.-mondta.

- Nem baj.-válaszoltam.-De akkor is jó ezt csinálni.-mosolyogtam.

- Áááh, szóval tetszik a hasam?! -vigyorgott.

- Nagyon.-nevettem, mire ő is elkezdett nevetni.

- Nekem, nem csak a hasad tetszik.-mosolygott, miközben benyúlt a pólóm alá és ő elkezdte simogatni az én hasam, majd megcsókolt.-Na de én inkább, most elmegyek fürödni, mielőtt még beindulnék és életre kelni a kisebbik Malik.-nevetett, majd adott egy csókot és a fürdő felé vette az irányt.

- Borotválkozz meg, mert szúrsz.-szóltam utána.

- Meglesz.-emelte fel a kezét, majd becsukta az ajtót.
Nem vártam meg amíg végez, mert már nagyon álmos voltam, úgyhogy inkább elaludtam. Még éreztem, ahogy befekszik mellém az ágyba és a fülembe súgja, hogy: ,,Jó éjszakát kicsim! Szeretlek!'', majd megpuszilta az arcom, hátulról átölelt és ő is aludt.
 

30.rész - Sára.

 Sziasztok :)! Meghoztam a 30. részt :) Szép kerek szám... :) Kértétek, hogy hosszabb részeket írjak... hát megpróbáltam, de nem tudom, hogy ez elég-e nektek :D. Várom a komikat;) Ja és a Harry-s szemszöges rész már készül :).

A Zayn és Bence kezet fogtak, majd leültünk a többiekhez a kanapéra. Én leültem Louis és Niall közé, Zayn pedig a fejét az ölembe hajtotta a többi testrésze pedig Louison és Liamen pihent. Velem szemben Harry ült. Nem szóltunk egymáshoz, de rengetegszer csak bámultuk egymást. Jobban mondva ő folyamatosan bámult engem, de én csak néha-néha pillantottam rá. Elég kínos volt.... Egyszer csak megcsörrent a telefonom....

*Zayn szemszöge*

Ahogy feküdtem Sandra ölében, nagyon jól éreztem magam. Örültem, hogy ismét megbocsájtott nekem, és hogy nem ment sehova. Sokat nevettünk a srácokkal, de Sandra és Harry végig csendben voltak. Egyszer-kétszer rájuk pillantottam és láttam, hogy egymást nézik. Megmondom őszintén, picit zavart a dolog, de inkább nem szóltam semmit. Bíztam Sandrában, hogy nem úgy néz Harryre, mint például rám, és Harryben is bíztam, hogy nem veszi el tőlem Sandrát. Hirtelen megszólalt Sandra telefonja.

- Bocsi, de ezt fel kell vennem.-mondta, majd odament a telefonjához és felvette.-Igen? -szólt a telefonba, majd kiment a teraszra.
Nem tudtam, hogy ki az, de nem is nagyon foglalkoztam vele. Nem az én dolgom, nem akarom beleütni az orrom. Miközben Sandra kint telefonált, folytattuk a beszélgetést a srácokkal.

- Nnnna! -szólalt meg Louis.-Most, hogy Sandra elment, beszéljünk, csak picit róla, rólatok.-vigyorgott.

- Úúúúristen! -sóhajtottam.-Mit akarsz tudni?

- Hát úgy mindent. Mi van veletek... Jól megvagytok...?! Meg leginkább az érdekelne engem, hogy miért vesztetek össze.

- Igen Lou, nagyon jól megvagyunk-mondtam komolyabban.

- És miért kaptatok össze? -kérdezte Niall.

- Azt most inkább hagyjuk, ha nem gáz.-tekintetem a padlóra szegeztem.
Pár másodpercig mindenki csendben volt, majd  Harry megszólalt.
- Miattam vesztetek össze... igaz? -kérdezte halkan, és ő is a padlót figyelte.

- Haver! Dehogyis. Ne legyél már hülye.-mondtam, miközben felültem. Igaz, hogy hazudtam neki, de nem akartam hibáztatni. Így is van épp elégbaja és nem akartam még egy lapáttal rátenni. Na meg persze nem is akartam vele összeveszni sem, mert a barátsága mindennél fontosabb.

- Dehogynem. Én voltam az oka... tudom...

- Ezt most hagyd abba oké?! Nem miattad volt és kész.

- Zayn... ismerlek. Nem tudsz hazudni. Szóval....?!
Pár pillanatig haboztam, majd már tényleg nem bírtam tovább és elmondtam az igazat.
- Jó, igazad van. Tényleg miattad kaptunk össze. Vagyis nem teljesen, hanem az én hülyeségem miatt, mert rám jött a féltékenységi roham és elég csúnya dolgokat mondtam neki, amiket nem gondoltam komolyan.

- Mondtam.-erőltetetten felnevetett Harry.

- Miket mondtál neki? -kérdezte Ben.

- Hát... hogyha annyira félti Harry lelkét, akkor miért nem vele van? -mondtam halkan.

- Te hülye vagy! -mondta Harry.-Téged szeret te nagyon barom. Ő nem érez irántam semmit, csak tudod, hogy mennyire lelkiismeretes ember és nem bírja elviselni, ha valaki szomorkodok miatta és próbált rám tekintettel lenni.

- Tudom. De valahogy mégis azt éreztem, hogy téged másképp is szeret.

- Figyelj... én túlteszem magam ezen... nem kell előttem úgy tennetek, mintha nem is járnátok. Szerelmesek vagytok, szeretitek egymást és ez ellen nem tudok/tudunk mit tenni.-próbált mosolyogni, de láttam, hogy fáj neki.

- Kösz haver! Te vagy a legjobb.-felálltam, odamentem hozzá  és megöleltem. (Nem buzisan :D Csak egy szimpla haveri ölelés volt:D)

*Sandra szemszöge*

- Igen? -szóltam a telefonba. Nem tudtam, hogy ki hív, mert ismeretlen szám volt.

- Szia kedvenc unokatesóm! -szólt bele egy ismerős hang.

- Sára?

- Nem a kaszás... Naná, hogy én vagyok az te lökött.-nevetett.

- Jézusom, milyen rég hallottam a hangod. Mi van veled? Ezer éve nem beszéltünk.

- Semmi. Megvagyok. Képzeld! Holnap utazunk Londonba.-mondta izgatottan. (Sára Magyarországon él 2 tesójával, Alex-szel és Cintivel meg a szüleivel, apu tesójával és a feleségével. Bence náluk szokott dolgozni.)

- Hogy hogy? -csodálkoztam.

-  Valószínű, hogy visszaköltözünk. Most még csak ilyen nyaralásképp megyünk, de szerintem párhét múlva már költözünk.

- Áááá ez iszonyat jó.-ugráltam örömömben. Nagyon szeretem Sárát. Rengeteg közös dolog van bennünk és ő is imádja a One Direction-t.

- Éééééés? -hallottam a hangján, hogy vigyorog.

- Mi és? -nevettem.

- Mi a helyzet a pasikkal? Anyud említette, hogy most van pasid és nem is akárki.

- Szóval csak ezért hívtál.-viccelődtem.

- Dehogy.-nevetett.

- Amúgy igen, tényleg van valakim.

- És ki?

- Khmm... Zayn Malik.-suttogtam.

- Mi a franc van????? -ordított a telefonba.

- Sára! -el emeltem a telefont a fülemtől, mert majdnem megsüketültem.

- Mi... De, mégis hogy?

- Osztálytársak lettünk és összemelegedtünk.-nevettem.

- És ezek szerint a többieket is ismered?

- Bizony.-vigyorogtam.

- Sandraaaaaaa.....-nyávogott.

- Miiiivaaaaaaan? -kérdeztem, ugyanúgy.

- Szereeeeetsz?

- Nagyooooon.-tovább nyávogtunk.

- Harry szabad még?

- Az.

- Lécci léccci lécci lécci lécciiiiiiiiiiiiiiiiiii.-tudtam, hogy mire gondol.

- Jó, majd bemutatlak neki.-ez még talán jól is jöhet... akkor talán Harry elfelejt engem és összejön Sárával.

- Imádlak!

- Tudom.

- Na de én most megyek. Még össze kell  pakolnom a holmimat. Holnap kijössz elém a reptérre?

- Persze, de mi az, hogy csak eléd? Többiek?

- Ők majd a későbbi géppel jönnek.

- De még holnap igaz?

- Aha.

- Akkor jó. Akkor holnap elmegyünk érted Bencével.

- Jól van. Akkor holnap...

- Ja-ja. Szia csaj.

- Pááá kedvenc unokatesóm.

Letettem, majd elindultam befelé. Mikor kinyitottam az ajtót, láttam, hogy Harry és Zayn ölelkeznek.
- Na mi ez a nagy szerelem? -kérdeztem, miközben a két srácra néztem.

- Csak beszélgettünk.-mondta Zayn.

- Oké.-valami nem stimmelt, de mindegy.-Ben, holnap van kedved kijönni velem a reptérre?

- Minek? -kérdezte a bátyám.

- Holnap jön Sára Londoba. Valószínű, hogy ideköltöznek ők is.-meséltem.

- Ez szuper.-örült a srác.-Persze, hogy elmegyek veled.

- Ki az a Sára? -kérdezte Niall.

- Ő az unokatesóm.

- Mennyi idős? -kérdezte Harry.

- 17 éves ő is. Csak párhónappal idősebb tőlem.

-  Na Harry már csajozni akarsz? -szólalt meg Louis.

- Kussolj! -nevetett Harry.

- Na de szerintem én most felmegyek és kipakolok.-közöltem a srácokkal.

- Ja én is.-mondta Bence.

- Megyek veled répa.-szólt Lou.

- A-a. Kizárt. Te nem jössz.

- Most miért? -elővette szomorú arcát.

 - Azért, mert megint kipingálod magad.

- De úgy tök csini voltam.-mondta buzis hangon.

- Óóóó, nagyon.-nevettem.

- Harrynek tetszett. Igaz szerelmem? -fordult Harry felé.

- Hát persze. Gyönyörű voltál. Rendesen rád izgultam.-viccelődött, amitől mindenki elkezdett röhögni. Liam és Zayn annyira röhögtek, hogy már egymáson fetrengtek.

***

Ahogy pakoltam ki a bőröndökből, valaki bejött a szobába. Hátranéztem és Zayn volt az.
- Segítsek? -kérdezte mosolyogva, miközben becsukta az ajtót.

- Ha van kedved.-visszamosolyogtam rá.
 Kinyitotta az egyik bőröndömet, amiben a ruháim voltak és elkezdte őket bepakolni egy gardróbba, amit eddig nem is vettem észre.

- Mióta van gardrób a szobádban? -ekkora hülye kérdést is csak én tehetek fel.

- Talán amióta megépült ez a ház?! -nevetett.

- Nem is vettem még észre.

- Mert nem használom. Tök üres. Nincs valami sok cuccom, amik meg vannak, azok elférnek a szekrényekben. Nem úgy mint neked.-mutatott a cuccokra nevetve.

- Mentségemre legyen mondva, hogy lányból vagyok és a lányoknak sok mindenre szükségük van.

- Ha velem vagy, akkor szerintem nem sok ruha kell neked, úgyhogy a felét ki is dobhatnánk...-ismét huncutra váltott az arckifejezése, de én nem tudtam mire vélni ezt a mondatot... Nem esett le....

- Miért kellene kevesebb ruha, ha veled vagyok? -értetlenkedtem.

- Nem érted? -felnevetett, miközben közelebb húzott magához.

- Nem nagy.... Bakkeeeer. Most már értem.-nevettem és elvörösödtem.

- Örülök neki.-ő is nevetett.-Amúgy holnap mikor ér ide az unokatesód?

- 9-kor.

- Elmenjek veletek?

- Ha van kedved. De előre szólok, hogy ő is nagy 1D fan és ha meglát téged, akkor tuti, hogy elájul.-nevettem.

- Nembaj. Megreszkírozom.-nevetett.

- Oké. Ahogy érzed.-mondtam, majd megcsókoltam.

- Ilyet kérek még.-ismét közelebb húzott magához, majd adtam neki még egy csókot. Miközben csókolóztunk, elkezdte simogatni a hátam, én pedig beletúrtam a hajába, majd egyszer csak egyre lejjebb csúszott a keze és a fenekemnél állt meg. Milyen meglepő...

***

Mikor végeztünk, lementünk a nappaliba. Senkit nem találtunk lent, csak mi ketten voltunk a földszinten. Zayn leült a kanapéra, én pedig kimentem a konyhába inni valamit. Ahogy letettem a pultra a poharat megpillantottam egy cetlit.

Zayn, Sandra! Kimentünk a többiekkel a parkba és elmegyünk Cherért meg Kathyért is. Csinálnánk megint egy közös estét. Ha valami kell, akkor hívjátok bármelyikőnket. Sietünk haza. Liam és a srácok.
Ui.: A kajámat nem megenni. (Niall voltam).

Az utolsó mondaton elnevettem magam.

- Mi az? -kérdezte Zayn.

- Liamék elmentek Cherért meg Kathyért mert valami közös estét akarnának szervezni. Niall meg azt üzente, hogy ne együk meg a kajáját.-mosolyogtam.

- Bélpoklos...-nevetett.

- Az.

- Akkooooor... ezek szerint, csak miénk a ház? -közel húzott magához és a homlokát az enyémhez tapasztotta.

- Úgy néz ki.-mosolyogtam.

- És mihez lenne kedved? -vigyorgott.

- Mihez legyen? -én is vigyorogtam.

- Nekem lenne egy ötletem....-mondta, majd megcsókolt. Elég sokáig, csak a konyhában csókolóztunk, majd felmentünk a szobánkba....

***

- Na, szóval, mit is terveztetek ma estére? -néztem Liamre.

- Filmezés, beszélgetés.... esetleg ki is mehetünk, ha akarjátok...-válaszolt Liam.

- Oké. Akkor dobjunk be valamilyen filmet, aztán meg majd még eldől.-mondta Cher.
Zayn felszaladt a szobánkba és lehozott egy filmet, majd betette a lejátszóba.

- Mit nézünk? -kérdezte Kathy.

- Ezt éld túl!-t.-válaszolt.

- Az zsííííír! -szólalt meg Lou.

- Még nem láttam.-mondtam, miközben Zayn leült mellém és adott egy puszit az arcomra.

29.rész - Egy újabb veszekedés.

 Halihó! :) Íme a 29. rész. Kinek, hogy tetszik? :) Komiba írjátok le a véleményeteket és azt is, hogy min kellene változtatnom? Legyen esetleg több humor, dráma, romantika....? Vagy, amit csak szeretnétek :) Puszi mindenkinek és jó olvasást:)♥

- Na mesélj törpe! Mi volt ez az egész? -kérdezte Liam, miközben leültünk az ágyra.

Elmeséltem neki, hogy Harry miket vágott a fejemhez stb, majd ő is elmondta a saját véleményét.

- Nézd Sandra... Harry szerelmes beléd és nehezen dolgozza fel azt, hogy az egyik haverjával nyaljátok egymást a szeme előtt....

- Jó, én értem, de, akkor sem kellett volna ilyeneket mondania.-vágtam a szavába.

- Ez is igaz, de most őt is meglehet érteni... -párperc csend következett, majd ismét megszólalt Liam.-Szerintem, most Harry előtt ne nagyon csókolgasd Zaynt meg próbáld meg elkerülni. Mármint Harryt. Tudom, hogy ez nehéz lesz, mivel már egy házban lakotok, de azért próbáld meg.-mondta és megsimogatta a hátamat.

- Jól van. Megpróbálom.-halvány mosolyra görbítettem a szám, majd megöleltem Liamet.-És köszönöm.-adtam az arcára egy puszit.

Mikor leértünk a többiekhez, Niall épp evett, Louis és Ben a tévét nézték, Zayn kint cigizett a teraszon, Harry pedig még mindig a szobájában volt, aminek megmondom őszintén, most nagyon örültem. Nem akartam vele egy helyiségben lenni.

- Na mi van répa? Mi a helyzet a göndörrel? -kérdezte Lou.

- Liam, elmesélnéd Louisnak, amit odafent beszéltünk? Én most inkább kimennék Zaynhez, ha nem baj.

- Persze, menj csak.-bólintott Liam.

Liam lehuppant gyorsan Lou mellé, én pedig a teraszon álló Zayn felé vettem az irányt.
Ahogy kinyitottam az ajtót, meghallotta Zayn az ajtó nyikorgását, megfordult, és amikor meglátta, hogy én vagyok az, rám mosolygott.
- Mi a baj süni? -kérdeztem, miközben szorosan melléálltam.

- Miből gondolod, hogy baj van? -kérdezte.

- Cigizel...-mosolyogtam.

- Milyen jól ismersz.-vigyorgott.-Mi van Harryvel? -terelte a témát.

- Elmondom, ha megígéred, hogy nem akadsz ki és, hogyha Harryvel ugyanolyan marad a kapcsolatod.

- Oké.-beleszívott a cigibe, majd kifújta a füstöt.

- Harry szerelmes belém és rossz neki azt látni, hogy én téged ölelgetlek, csókolgatlak és nem őt....

- Értem.-kifújta a füstöt, majd a korlátra könyökölt.

- És valahogy, ha a közelünkben van, akkor nem kellene csókolgatnunk egymást.

- Most azt akarod mondani, hogyha a közelünkben van, akkor ne is érjek hozzád?

- Nem. Nem azt mondom, hogy ne nyúlj hozzám, csak legyünk egy picit óvatosabbak.

- Legyen.-fintorgott egy picit.

- Most meg mi van?

- Semmi, csak a ,,saját'' házamban nem csókolhatom meg a barátnőmet, mert a haveromnak ez rosszul esik.... tiszta hülyeség.-rázta meg a fejét, majd elnyomta a cigit.

- Mi a hülyeség? Az, hogy velem vagy, vagy pedig a szitu? -kérdeztem halkan.

- Ez az egész.-mondta picit hangosabban.-Nem vágom, hogy miért pesztrálod ennyire?! Ha ennyire vigyázol a lelkére, akkor miért nem vele vagy?

- Zayn ez most komoly? -ismét a könnyeimmel küszködtem.-Komolyan kérdezed, hogy miért nem vele vagyok?

- Hátha annyira szereted, akkor csak menj...

- Tudod mit? Lehet, hogy tényleg az lesz. Ha így fogod fel a dolgokat, akkor tényleg vele leszek és nem veled.-nem gondoltam komolyan, de annyira ideges lettem rá.-Csak tudod, azért azt te is észrevehetnéd, hogy téged szeretlek és nem őt, mert a Vanessás ügy után megbocsájtottam neked. Tudom, hogy te nem akartál tőle semmit... mondjuk már ebben sem vagyok biztos, hogy akkor az igazat mondtad-e, de akkor is visszafogadtalak és majdnem végeztem magammal miattad.-a ,,miattad'' szót picit megnyomtam és a mutatóujjam a mellhasának nyomtam.- De, ha ez az egész nem jelentett neked semmit, akkor fölösleges ezzel foglalkozni.-nagyon rossz volt ezt kimondani. A könnyeim ismét elkezdtek potyogni. Ő csak csendben állt a korlátnak dőlve és a cipője orrát kezdte el bámulni.-Nekem ebből elegem van. Inkább megyek és összepakolom a cuccaimat és elmegyek.-mondtam, majd elindultam és amikor már az ajtónál voltam, Zayn utánam szólt.

- Várj, Sandra! -én már beléptem az ajtón, de ő utánam futott.-Várj már!

- Hagyj békén! -mondtam, mikor már a nappaliban voltunk, ahol mindenki a tévé előtt ült. Még Harry is...

- Hallgass már meg, kérlek!

 - Te mondtad... ha annyira szeretem őt, akkor menjek. Hát tudod mit?! Megyek is, de nem hozzá, mert én téged szeretlek te hülye.-iszonyatosan sírtam, majd felrohantam a cuccaimért. Még hallottam, hogy valaki utánam kiabál, hogy ,,Mi a baj?'',de én nem foglalkoztam vele... csak rohantam a holmimért.
Amikor felértem Zayn szobájába, felkaptam 2 bőröndömet, amiben a leglényegesebb cuccaim voltak és már indultam volna, de Zayn megállt az ajtóban és nem engedett el.

- Engedj ki! -még mindig sírtam.

- Nem Sandra, nem engedlek.-megfogta a vállam, hogy bent tartson, de én kitéptem magam a kezei közül. Ledobtam a bőröndöket Zayn lábai mellé, majd meglöktem, hogy engedjen ki. Ahogy meglöktem, picit elveszítette az egyensúlyát és ezért megdőlt oldalra, így én kitudtam szaladni mellette.
Gyorsan leszaladtam a lépcsőn, ki a házból, majd egy közeli kis patakhoz futottam. Nem volt messze... kb 10 percre volt Zaynéktől, de mivel futottam, 5 perc alatt már ott is voltam. Leültem a patak szélére a fűbe és csak sírtam. Elegem volt mindenből és mindenkiből. Miért van az, hogy én sosem lehetek boldog? Elég sokáig, csak ültem a fűben és néztem a tükörképem a csillogó, kristálytiszta vízben.

- Sandra.-hallottam a hátam mögül valaki halkan a nevemen szólít. Megfordultam és Zayn állt mögöttem.

- Ha azért jöttél, hogy azt kérdezd meg, hogy mikor akarok visszaköltözni az eredeti otthonomba, akkor megnyugtatlak, hogy még ma elviszem a ruháimat, holnap pedig a többi holmim.-mondtam, miközben megtöröltem az arcom.

- Ne butáskodj! Tudod, hogy nem gondoltam komolyan.-leült mellém a fűbe.

- Akkor meg miért mondtad ezeket Zayn?

- Mert egy barom vagyok. Egy hülye ökör, idióta, nemnormális, marha, aki nem veszi észre, hogy milyen csodás barátnője van.-ezen picit elmosolyodtam, mert elég vicces volt, amit magáról mondott.

- Tényleg barom vagy.-kuncogtam.-De az a helyzet, hogy én nagyon szeretem a barmokat. És a legjobban egy önimádó, tükörmániás barmot szeretek. Csak most rohadtul meg bántott.

- És nagyon sajnálja ez a barom.... Szeretlek Sandra.-mélyen belenézett a szemeimbe, amik a sírástól vérvörössé váltak, majd a hajamat a fülem mögé simította.

- Én is szeretlek.-belefúrtam az arcom a karjába és az illatától szédülni kezdtem. Mindig jó illata volt. Mindig képes volt elvarázsolni...

- Akkor megbocsájtasz és nem mész sehova?

- Megbocsájtok.-mosolyogtam, majd óvatosan megfogta az állam, felemelte a fejem, hogy újra a szemembe nézhessen, majd gyengéden, forró tűzzel megcsókolt. Imádtam, amikor csókolt. Amikor megéreztem puha ajkait az enyéimen, majd megőrültem.

- Na de szerintem, gyerünk, mert Ben már kivan akadva. Gondolom, most egy életre megutált.-mondta Zayn.

- Jól van, menjünk. De amúgy Bencétől ne félj! Nem fog bántani, mert szeretlek, és azokat akiket szeretek nem bántaná soha.

- Én nem is félek tőle.-nevetett, miközben felálltunk.

- Akkor rád uszítom.-nevettem én is, miközben összekulcsolta a kezünket és elindultunk hazafelé.-Amúgy füves a hátsóm? -kérdeztem, miközben megfordultam, hogy letudja ellenőrizni a fenekemet, hogy tényleg füves-e.

- Aha. De majd én segítek rajta.-elővette kanos vigyorát, amitől mindig kirázott a hideg... jó értelemeben...

- De csak, ha tényleg füves.-nevettem.

- Nem hiszel nekem? -maga felé fordított, és szorosan magához húzott a derekamnál fogva.

- A-a.-ráztam a fejem.

- Akkor csak figyelj! -rácsapott a fenekemre, majd erősen, mégis óvatosan, hogy ne fájjon, belemarkolt.

- Zaaaaaayn! -felsikítottam, majd iszonyatosan elnevettem magam.-Hülye vagy! -belecsaptam a mellhasába.

- Most mi van? Nem hazudtam. Tényleg volt rajta egy fűszál.-nevetett, majd egy fűszálat lobogtatott a szemem előtt.

- És ezért most megkellet markolni? -még mindig nevettem.

- Féltem, hogy több is van és nem akartam, hogy égesd magad az utcán a füves seggeddel.-vigyorgott.-Na meg azért az élvezet is közrejátszott.-ismét kanos vigyor ült ki az arcára.

- Idióta.

- Nekem füves amúgy? -kérdezte, majd ő is megfordult.

- De még mennyire, hogy az.-én is rácsaptam az ő hátsójára.

- És még én vagyok a hülye meg a perverz igaz?! -nevetett.

- Naná.

- Nem vagy te olyan angyali, mint amilyennek látszol.-mosolygott, majd megcsókolt.

Mikor beléptünk a házba, mindenki a nappaliban ült és csak bámultak ki a fejükből. Amikor észrevették, hogy besétálunk, Ben rögtön odarohant hozzám.

- Jól vagy? Minden oké? -nézett végig rajtam.

- Nyugi, nincs semmi bajom.-mosolyogtam.

- Akkor jó. Veled meg majd még elbeszélgetek.-mutatott Zaynre.

- Ben, nyugi már. Csak összevesztünk egy picit, de már minden oké.-védtem Zaynt.

- Megmondtam, ha még egyszer megbánt, akkor neki vége lesz.

- Ja.... csak ha őt bántod, akkor engem bántasz...

- Jó.... nem nyúlok hozzá.

- És légy szíves, ne legyetek rosszban, miattam oké?!

- Oké.-mondták.

28.rész - Harag.

Sziasztok! Meg is hoztam a következő részt:) Mostanában valahogy lejjebb csúszott az olvasók száma, ami eléggé elszomorít, mert így azt érzem, hogy nem jó, amit kiírok :/ Persze nagyon köszönöm, azoknak, akik folyamatosan olvassák a történetemet, és mindig írják a pozitív kommenteket:) Imádlak titeket :)♥ És lehetne felétek egy giga nagy kérésem? Megosztanátok az oldalt, ha nagyon szépen megkérlek titek? Nagyon boldog lennék:) Előre is köszönöm, azoknak akik megosztják, és olvassák a blogom :)♥

Útközben sok mindenről beszélgettünk. Szóba jött Kathy és Liam.... Cher és Bence.... Bencével elmeséltük, hogy hogy is kötődünk Magyarországhoz stb.
Amikor félúton tartottunk, hirtelen úgy éreztem, mintha egy hatalmas kést döftek volna a bokámba.
- Bakker! -felszisszentem, majd megálltam.

- Mi az? Mi a baj? -fordultak felém a többiek.

- A bokám.... Nagyon fáj.-mondtam, miközben leültem a járdára. Nem érdekelt, hogy mennyire fognak hülyének nézni az emberek.

- Lábra tudsz állni? -kérdezte Harry.

- Megpróbálok.

- Segítek.-nyújtotta a kezét Zayn, és megpróbált felhúzni a földről, de a fájdalom annyira erős volt, hogy visszaestem.

- Nem megy.-ráztam a fejem.

- Akkor majd én hazaviszlek.-mondta Zayn, majd a kezeimet a nyaka köré helyezte, az egyik kezével a hátamat tartotta, a másikkal pedig a combom alá nyúlt.
Útközben elég sokan megbámultak minket, de ez sem érdekelt. Csak leakartam már feküdni és pihentetni a bokám.
Amikor megérkeztünk a srácokhoz, láttok, hogy Lou már bevitte a holmijainkat.

 - Várj Zayn! Majd én kinyitom.-szólt Niall és kinyitotta az ajtót.

- Olyanok vagyunk, mint a friss házasok.-nevettem

- Miért? -kérdezte mosolyogva Zayn.

- Hát, mert az öledben viszel be az ,,új'' közös házunkba.-mosolyogtam.

- És még nem is vagy a menyasszonyom sem.-nevetett, és a ,,még'' szócskát picit megnyomta.

- Még? Miért az leszek? -felhúztam az egyik szemöldököm és féloldalas mosolyra görbítettem a szám.

- Hát én szeretném, ha az lennél majd egyszer.-mosolygott, majd megcsókolt.
Ettől a kijelentésétől a fellegekben jártam. Annyira jó volt ezt hallani... Bárcsak így is lenne egyszer!

- Nem korai még erről beszélni? -kérdezte picit mogorván Harry, miközben kikerült minket és bement a házba.

- Már megint mi baja van? -nézett rám Zayn.

- Nem tudom.-válaszoltam, miközben vállat vontam.
 Ahogy Zayn belépett velem a házba, megcsapta az orromat az a nagyon pasi illat. Picit émelyítő volt, mert a parfümök illatai keveredtek egymással, de mégis nagyon jó volt. 

- Jó erős vagy.-nevettem, miközben Zayn letett a kanapéra.-1 tonnát cipelni ilyen nagy távon....

- 1 tonna? -húzta fel mind a két szemöldökét.-Jó, ha van benned 20 kiló vasággyal együtt.-nevetett.

- Louis! Megjöttünk! -kiáltott fel Liam a srácnak.

Miközben elhelyezkedtünk észrevettük, hogy Harry elindul felfelé a lépcsőn.
- Hova mész Harry? -kérdeztem, de mintha meg sem hallotta volna. Csak ment tovább.-Most mi van? -néztem a srácokra és Liam tekintetéből egy ,,Szerinted?''-et vettem ki.

Nagy nehezen felálltam a kanapéról és elindultam Harry után.
- Hova mész? -kérdezte Zayn.

- Megnézem Harryt.-válaszoltam és felbicegtem a lépcsőn.

Mikor felértem az emeletre, találkoztam Louissal, aki épp lefelé indult.
- Hát, te répa? -kérdezte Lou, miközben kilépett a szobájából.

- Harryhez megyek.-mutattam Harry szobája felé.

- Miért, mi van vele?

- Épp ezért jöttem utána, mert fogalmam sincs.-tudtam, hogy az ajtós ügy miatt ilyen, de nem akartam elmondani Louisnak.

- Oké. Na de én lementem a többiekhez. A cuccaidat bevittem Zayn szobájába, mert gondolom ott fogsz aludni.-kacsintott.

- Igen.-mosolyogtam.-És köszönöm.

- Nincs mit.-mosolygott.-Ja és répa!

- Hm? -húztam fel a szemöldököm.

- Üdv itthon, új családtag.-mosolygott.

- Köszönöm.-visszamosolyogtam rá, majd ő elindult lefelé a többiekhez, én pedig bekopogtam Harryhez.

- Gyere! -szólt ki.

- Bejöhetek? -kérdeztem és az ajtót kinyitottam egy kicsit, hogy a fejem épp beférjen.

- Persze.-mondta kedvtelenül.-Ülj le.-mutatott az ágyra.

- Mi a baj? -kérdeztem, miközben leültem az ágyra.

- Semmi.-válaszolt, miközben a telefonjával babrált.

- Nekem elmondhatod.

- Ja... Mintha annyira érdekelne téged, hogy én mit érzek.-fintorgott.

- Mi van?

- Tudom, hogy egyáltalán nem érdekel az, hogy mi van velem. Te is csak magaddal törődsz, akárcsak a többi kis....

- Kis mi? Kurva....? Esetleg ribanc....? -már a könnyeimmel küszködtem.

- Nem.-mondta halkan.

- Hát akkor mi?

- Mindegy..... Hagyjuk.

- Mi van veled Harry? Ez nem te vagy.-szinte már suttogtam.

- De Sandra.... ez is én vagyok.

- Nem. Nem az vagy, akit én megismertem. 

- Miattad lettem ilyen.-emelte fel picit a hangját.-Te tettél ilyenné! Hát nem érted? Én tényleg szeretlek Sandra... és tudod, hogy mennyire fáj azt látni, hogy Zayn karjaiban vagy és őt csókolgatod? Egyszerűen már belefáradtam ebbe az egészben.

- Ne mondd ezt Harry! -mondtam nagyon halkan, becsuktam a szemem és éreztem, hogy néhány könnycsepp gördül le az arcomon.

- Mi van? Fáj az igazság? -gúnyosan felnevetett.

- Hogy lehetsz ennyire szemét? -sírtam. Nagyon fájt, amit mondott. Fogtam magam, kirohantam a szobájából, és becsaptam magam után az ajtót, majd leültem a lépcső legfelső fokára és csak sírtam.

Egyszer csak lépteket hallottam a lépcsőn. Gyorsan abbahagytam a sírást, megtöröltem az arom és vártam az illetőt, hogy felérjen a lépcsőn. Liam volt az.
- Veled meg mi történt? -kérdezte.

- Semmi.-válaszoltam.

- Te sírtál.-jelentette ki, miközben a szemembe nézett.

- Dehogy sírtam.-hazudtam.

- Ne hazudj! Mi történt?

- Tényleg semmi.-ismét megszólalt Harry hangja a fejemben, és az, amit a szobájában beszéltünk, majd elkezdtem sírni.

- Hé! Mi a baj? -kérdezte Liam, miközben megölelt, de én nem tudtam egy szót sem kinyögni, csak sírtam.-Harry? -kérdezte halkan, hogy ne hallja senki.

- Igen.-bólogattam.

- Gyere! Menjünk be a szobámba és meséld el szépen, hogy mi történt.

Felálltunk a lépcsőről és bementünk Liam szobájába.