29.rész - Egy újabb veszekedés.

 Halihó! :) Íme a 29. rész. Kinek, hogy tetszik? :) Komiba írjátok le a véleményeteket és azt is, hogy min kellene változtatnom? Legyen esetleg több humor, dráma, romantika....? Vagy, amit csak szeretnétek :) Puszi mindenkinek és jó olvasást:)♥

- Na mesélj törpe! Mi volt ez az egész? -kérdezte Liam, miközben leültünk az ágyra.

Elmeséltem neki, hogy Harry miket vágott a fejemhez stb, majd ő is elmondta a saját véleményét.

- Nézd Sandra... Harry szerelmes beléd és nehezen dolgozza fel azt, hogy az egyik haverjával nyaljátok egymást a szeme előtt....

- Jó, én értem, de, akkor sem kellett volna ilyeneket mondania.-vágtam a szavába.

- Ez is igaz, de most őt is meglehet érteni... -párperc csend következett, majd ismét megszólalt Liam.-Szerintem, most Harry előtt ne nagyon csókolgasd Zaynt meg próbáld meg elkerülni. Mármint Harryt. Tudom, hogy ez nehéz lesz, mivel már egy házban lakotok, de azért próbáld meg.-mondta és megsimogatta a hátamat.

- Jól van. Megpróbálom.-halvány mosolyra görbítettem a szám, majd megöleltem Liamet.-És köszönöm.-adtam az arcára egy puszit.

Mikor leértünk a többiekhez, Niall épp evett, Louis és Ben a tévét nézték, Zayn kint cigizett a teraszon, Harry pedig még mindig a szobájában volt, aminek megmondom őszintén, most nagyon örültem. Nem akartam vele egy helyiségben lenni.

- Na mi van répa? Mi a helyzet a göndörrel? -kérdezte Lou.

- Liam, elmesélnéd Louisnak, amit odafent beszéltünk? Én most inkább kimennék Zaynhez, ha nem baj.

- Persze, menj csak.-bólintott Liam.

Liam lehuppant gyorsan Lou mellé, én pedig a teraszon álló Zayn felé vettem az irányt.
Ahogy kinyitottam az ajtót, meghallotta Zayn az ajtó nyikorgását, megfordult, és amikor meglátta, hogy én vagyok az, rám mosolygott.
- Mi a baj süni? -kérdeztem, miközben szorosan melléálltam.

- Miből gondolod, hogy baj van? -kérdezte.

- Cigizel...-mosolyogtam.

- Milyen jól ismersz.-vigyorgott.-Mi van Harryvel? -terelte a témát.

- Elmondom, ha megígéred, hogy nem akadsz ki és, hogyha Harryvel ugyanolyan marad a kapcsolatod.

- Oké.-beleszívott a cigibe, majd kifújta a füstöt.

- Harry szerelmes belém és rossz neki azt látni, hogy én téged ölelgetlek, csókolgatlak és nem őt....

- Értem.-kifújta a füstöt, majd a korlátra könyökölt.

- És valahogy, ha a közelünkben van, akkor nem kellene csókolgatnunk egymást.

- Most azt akarod mondani, hogyha a közelünkben van, akkor ne is érjek hozzád?

- Nem. Nem azt mondom, hogy ne nyúlj hozzám, csak legyünk egy picit óvatosabbak.

- Legyen.-fintorgott egy picit.

- Most meg mi van?

- Semmi, csak a ,,saját'' házamban nem csókolhatom meg a barátnőmet, mert a haveromnak ez rosszul esik.... tiszta hülyeség.-rázta meg a fejét, majd elnyomta a cigit.

- Mi a hülyeség? Az, hogy velem vagy, vagy pedig a szitu? -kérdeztem halkan.

- Ez az egész.-mondta picit hangosabban.-Nem vágom, hogy miért pesztrálod ennyire?! Ha ennyire vigyázol a lelkére, akkor miért nem vele vagy?

- Zayn ez most komoly? -ismét a könnyeimmel küszködtem.-Komolyan kérdezed, hogy miért nem vele vagyok?

- Hátha annyira szereted, akkor csak menj...

- Tudod mit? Lehet, hogy tényleg az lesz. Ha így fogod fel a dolgokat, akkor tényleg vele leszek és nem veled.-nem gondoltam komolyan, de annyira ideges lettem rá.-Csak tudod, azért azt te is észrevehetnéd, hogy téged szeretlek és nem őt, mert a Vanessás ügy után megbocsájtottam neked. Tudom, hogy te nem akartál tőle semmit... mondjuk már ebben sem vagyok biztos, hogy akkor az igazat mondtad-e, de akkor is visszafogadtalak és majdnem végeztem magammal miattad.-a ,,miattad'' szót picit megnyomtam és a mutatóujjam a mellhasának nyomtam.- De, ha ez az egész nem jelentett neked semmit, akkor fölösleges ezzel foglalkozni.-nagyon rossz volt ezt kimondani. A könnyeim ismét elkezdtek potyogni. Ő csak csendben állt a korlátnak dőlve és a cipője orrát kezdte el bámulni.-Nekem ebből elegem van. Inkább megyek és összepakolom a cuccaimat és elmegyek.-mondtam, majd elindultam és amikor már az ajtónál voltam, Zayn utánam szólt.

- Várj, Sandra! -én már beléptem az ajtón, de ő utánam futott.-Várj már!

- Hagyj békén! -mondtam, mikor már a nappaliban voltunk, ahol mindenki a tévé előtt ült. Még Harry is...

- Hallgass már meg, kérlek!

 - Te mondtad... ha annyira szeretem őt, akkor menjek. Hát tudod mit?! Megyek is, de nem hozzá, mert én téged szeretlek te hülye.-iszonyatosan sírtam, majd felrohantam a cuccaimért. Még hallottam, hogy valaki utánam kiabál, hogy ,,Mi a baj?'',de én nem foglalkoztam vele... csak rohantam a holmimért.
Amikor felértem Zayn szobájába, felkaptam 2 bőröndömet, amiben a leglényegesebb cuccaim voltak és már indultam volna, de Zayn megállt az ajtóban és nem engedett el.

- Engedj ki! -még mindig sírtam.

- Nem Sandra, nem engedlek.-megfogta a vállam, hogy bent tartson, de én kitéptem magam a kezei közül. Ledobtam a bőröndöket Zayn lábai mellé, majd meglöktem, hogy engedjen ki. Ahogy meglöktem, picit elveszítette az egyensúlyát és ezért megdőlt oldalra, így én kitudtam szaladni mellette.
Gyorsan leszaladtam a lépcsőn, ki a házból, majd egy közeli kis patakhoz futottam. Nem volt messze... kb 10 percre volt Zaynéktől, de mivel futottam, 5 perc alatt már ott is voltam. Leültem a patak szélére a fűbe és csak sírtam. Elegem volt mindenből és mindenkiből. Miért van az, hogy én sosem lehetek boldog? Elég sokáig, csak ültem a fűben és néztem a tükörképem a csillogó, kristálytiszta vízben.

- Sandra.-hallottam a hátam mögül valaki halkan a nevemen szólít. Megfordultam és Zayn állt mögöttem.

- Ha azért jöttél, hogy azt kérdezd meg, hogy mikor akarok visszaköltözni az eredeti otthonomba, akkor megnyugtatlak, hogy még ma elviszem a ruháimat, holnap pedig a többi holmim.-mondtam, miközben megtöröltem az arcom.

- Ne butáskodj! Tudod, hogy nem gondoltam komolyan.-leült mellém a fűbe.

- Akkor meg miért mondtad ezeket Zayn?

- Mert egy barom vagyok. Egy hülye ökör, idióta, nemnormális, marha, aki nem veszi észre, hogy milyen csodás barátnője van.-ezen picit elmosolyodtam, mert elég vicces volt, amit magáról mondott.

- Tényleg barom vagy.-kuncogtam.-De az a helyzet, hogy én nagyon szeretem a barmokat. És a legjobban egy önimádó, tükörmániás barmot szeretek. Csak most rohadtul meg bántott.

- És nagyon sajnálja ez a barom.... Szeretlek Sandra.-mélyen belenézett a szemeimbe, amik a sírástól vérvörössé váltak, majd a hajamat a fülem mögé simította.

- Én is szeretlek.-belefúrtam az arcom a karjába és az illatától szédülni kezdtem. Mindig jó illata volt. Mindig képes volt elvarázsolni...

- Akkor megbocsájtasz és nem mész sehova?

- Megbocsájtok.-mosolyogtam, majd óvatosan megfogta az állam, felemelte a fejem, hogy újra a szemembe nézhessen, majd gyengéden, forró tűzzel megcsókolt. Imádtam, amikor csókolt. Amikor megéreztem puha ajkait az enyéimen, majd megőrültem.

- Na de szerintem, gyerünk, mert Ben már kivan akadva. Gondolom, most egy életre megutált.-mondta Zayn.

- Jól van, menjünk. De amúgy Bencétől ne félj! Nem fog bántani, mert szeretlek, és azokat akiket szeretek nem bántaná soha.

- Én nem is félek tőle.-nevetett, miközben felálltunk.

- Akkor rád uszítom.-nevettem én is, miközben összekulcsolta a kezünket és elindultunk hazafelé.-Amúgy füves a hátsóm? -kérdeztem, miközben megfordultam, hogy letudja ellenőrizni a fenekemet, hogy tényleg füves-e.

- Aha. De majd én segítek rajta.-elővette kanos vigyorát, amitől mindig kirázott a hideg... jó értelemeben...

- De csak, ha tényleg füves.-nevettem.

- Nem hiszel nekem? -maga felé fordított, és szorosan magához húzott a derekamnál fogva.

- A-a.-ráztam a fejem.

- Akkor csak figyelj! -rácsapott a fenekemre, majd erősen, mégis óvatosan, hogy ne fájjon, belemarkolt.

- Zaaaaaayn! -felsikítottam, majd iszonyatosan elnevettem magam.-Hülye vagy! -belecsaptam a mellhasába.

- Most mi van? Nem hazudtam. Tényleg volt rajta egy fűszál.-nevetett, majd egy fűszálat lobogtatott a szemem előtt.

- És ezért most megkellet markolni? -még mindig nevettem.

- Féltem, hogy több is van és nem akartam, hogy égesd magad az utcán a füves seggeddel.-vigyorgott.-Na meg azért az élvezet is közrejátszott.-ismét kanos vigyor ült ki az arcára.

- Idióta.

- Nekem füves amúgy? -kérdezte, majd ő is megfordult.

- De még mennyire, hogy az.-én is rácsaptam az ő hátsójára.

- És még én vagyok a hülye meg a perverz igaz?! -nevetett.

- Naná.

- Nem vagy te olyan angyali, mint amilyennek látszol.-mosolygott, majd megcsókolt.

Mikor beléptünk a házba, mindenki a nappaliban ült és csak bámultak ki a fejükből. Amikor észrevették, hogy besétálunk, Ben rögtön odarohant hozzám.

- Jól vagy? Minden oké? -nézett végig rajtam.

- Nyugi, nincs semmi bajom.-mosolyogtam.

- Akkor jó. Veled meg majd még elbeszélgetek.-mutatott Zaynre.

- Ben, nyugi már. Csak összevesztünk egy picit, de már minden oké.-védtem Zaynt.

- Megmondtam, ha még egyszer megbánt, akkor neki vége lesz.

- Ja.... csak ha őt bántod, akkor engem bántasz...

- Jó.... nem nyúlok hozzá.

- És légy szíves, ne legyetek rosszban, miattam oké?!

- Oké.-mondták.