31. rész - Egy őrült este.

 Sziasztoook! :) Meghoztam a 31. részt is:) Kinek, hogy tetszik? :)

Mindenki elhelyezkedett a szobában. Liam beült az egyik fotelba, Kathy pedig az ölébe, Bence és Cher a földön ültek, Cher mellett Niall, Bence mellet Louis, Louis mellett Harry, én és Zayn pedig felfeküdtünk a kanapéra úgy, hogy Zayn mögöttem volt a támlának dőlve az oldalára fordulva, én pedig előtte ugyanúgy és Zayn az egyik kezét a csípőmön pihentette a fejét pedig a vállamon.
Arról szólt a film, hogy New Orleansban brutálisan meggyilkolnak egy fiatalt. Az áldozat barátai egy videojátékot találnak nála: a túlélő-horrorjátékok legújabbját, amelyet a lenyűgöző grafika, ellenállhatatlan hangulat és ultrarealisztikus halálesetek jellemeznek. A Stay Alive! (Ezt éld túl!) a XVII. században élt sorozatgyilkos, a hírhedt Báthory Erzsébet grófnő rémtetteit eleveníti fel a szó szoros értelmében... A helyzet ugyanis a következő: ha meghalsz a játékban, az életed is véget ér. A játékosok száma rohamosan fogy, és csupán egyetlen esély mutatkozik a túlélésre: ha megtalálják és legyőzik a Véres Grófnőt... Nem volt valami ijesztő, bár mi lányok sokszor a fiúkba fúrtuk magunkat és ők mindig szóltak, hogy mikor nézhetünk oda.
Amikor vége lett a filmnek, elkezdtünk beszélgetni, viccelődni egymással, játszani stb... Amikor ezt is meguntuk, mindenki elkezdett kóvályogni a házban. Szana-szét voltunk. Én egyszer csak gondoltam egyet és kimentem az udvarra. Ahogy kiléptem az udvarra, megcsapta az arcomat egy kis szellő, az orromat pedig egy kis esőszag. Nem esett az eső, de gondoltam, hogy majd később fog. Felnéztem az égre és gyönyörű, tiszta volt az égbolt. Az összes csillagot lehetett látni. Leültem a fűbe és bámultam a csillagokat. Mindent és mindenkit kizártam magam körül. Eltöprengtem azon, hogy hogy fogom összehozni Sárát és Harryt. Nem sokat gondolkoztam rajta. Inkább csak az égboltot figyeltem és a gyönyörűen villogó csillagokat. Hirtelen leült mellém valaki.
- Szia.-oldalra néztem és Zayn gyönyörű szemeivel találtam szemben magam.

- Szia! -mosolyogtam, majd visszanéztem az égboltra.

- Hogyhogy kijöttél? -kérdezte.

- Nem tudom. Csak kiakartam jönni.-még mindig az eget bámultam.-Annyira gyönyörű.

- Igen... Az...-suttogta és a szemem sarkából láttam, hogy engem néz.

- Én a csillagokról beszélek.-mosolyogtam.

- Jó, mert én nem.-mosolygott és éreztem, hogy elpirulok. Még mindig képes zavarba hozni...
Elég sokáig, csak ültünk egymás mellett és csak néztük a csillagokat. Mivel már elfáradt a kezem a támaszkodásban, jobbnak láttam, ha ledőlök a fűbe. Zayn is követte a példám.

- Kérdezhetek valamit? -néztem rá picit félénken.

- Ühüm.-dörmögte az orra alatt.

- Miért pont én? Miért pont engem választottál? Hiszen rajtam kívül még több százezer vagy akár több millió lányt megkaphattál volna. Sőt, még most is megkaphatsz....-az utolsó mondatomnál picit elhalkultam és a hasamon pihenő kezemet kezdtem el bámulni.

- Őszintén? Fogalmam sincs.... Amikor legelőször megláttalak Kathyvel sétálni a suli előtt, valahogy megfogtál. Tudtam, hogy nekem te kellesz. Aztán, amikor egy osztályba kerültünk nagyon megörültem. Amúgy Niall és Louis direkt nem melléd ültek, mert ők akkor már tudták, hogy te nekem nagyon tetszel és hogy megakarlak szerezni.-nevetett.-És, ahogy beléptünk a terembe, megláttam, hogy nézel és hogy elvörösödsz, picit megkönnyebbültem, mert ezzel azt jelezted, hogy én is tetszem neked.-mosolygott.-Bár attól nagyon féltem, hogy csak azért mert, hogy ,,Fhúúú a One Direction egyik tagja'' stb.... De aztán amikor elkezdtünk beszélgetni már azt éreztem, hogy te is érdeklődsz irántam. Azelőtt csak a külsőd érdekelt, meg a külsődbe szerettem bele, de aztán amikor pl a parkban beszélgettünk, már nem csak a külsődre voltam kíváncsi.-mondta, és megigazította a hajam.

- De édes vagy.-mosolyogtam, majd adtam neki egy csókot.

- És te miért vagy velem? -visszakérdezett.

- Mert nagyon szeretlek.-mosolyogtam.-Én már ugye több ideje voltam beléd zúgva, de az elején, csak ilyen plátói szerelem volt, vagy hasonló. Amikor legelőször megláttalak a TV-ben, amikor még az X-Factorban voltatok, akkor azt gondoltam, hogy milyen helyes és cuki ez a srác. Aztán a neten nézegettem a videónaplótokat és, akkor már azt éreztem, hogy ebben a srácban van valami, ami engem nagyon vonz. Valahogy megfogott az, amilyen kis hülye vagy.-nevettem.-De aztán ez a kis rajongói szerelem tovább ment egy tényleges szerelemmé. Tudom, hogy hülyeség, mert egyáltalán nem ismertelek, nem tudtam, hogy ki vagy, nem beszéltem még akkor veled egy szót sem, de valahogy mindig úgy feküdtem le, hogy mindig te jártál az eszemben. Mindig nézegettem a telefonomban a képeidet, meg mindig úgy feküdtem le, hogy bámultalak a posztereken... Tudom, talán beteges, de most na.-éreztem, hogy elpirulok, amin ő csak mosolygott.-Aztán, amikor megláttalak, hogy belépsz a terembe, rögtön lefagytam. Nem akartam elhinni, hogy tényleg te vagy az. Amikor pedig mellém ültél, azt hittem, hogy meghalok. Már a jelenlétedtől majdnem elájultam. Aztán egyre jobban kezdtem melletted feloldódni és már nem a One Direction-os Zayn érdekelt, hanem Zayn Jawadd Malik az átlag életből. Amikor meg megcsókoltál.... nahát akkor azt hittem, hogy tényleg menten meghalok.-nevettem.

- Ilyet sem hallottam még egy lánytól sem.-mosolygott.-És egyáltalán nem tartom betegesnek azt, hogy mindig rám gondoltál. Szerintem aranyos. Bár furi, de azért nagyon aranyos.-közelebb hajolt, majd ismét megcsókolt.
Egyszer csak hallottuk, hogy valakik tapsolnak mögöttünk és ,,Húúúúúú!''-znak. Megfordultunk és mindenki az ajtó előtt állt és minket nézett. Nagyon zavarba jöttünk... Én belefúrtam az arcom Zayn mellhasába és csak mosolyogtam.

- Mióta álltok itt? -kérdeztem, még mindig vörös fejjel.

- Elég rég óta.-mosolygott Niall.-Mindent hallottunk.

- Igen és annyira édesek voltatok.-szaladt hozzám Kathy.

- Kathy te sírsz? -néztem a lány szemébe.

- Igen.-mosolygott.

- Miért mi a baj?

- Semmi, csak annyira szépek vagytok együtt és annyira megható volt, amit egymásnak mondtatok.-törölte meg az arcát.

- Jaaaaajj te csaj...! -halkan felnevettem, majd szorosan megöleltem.

- Tényleg aranyosak voltatok.-mondta Cher.

- A kemény, kőszívű répa tud puha is lenni.-mondta Lou, miközben odajött hozzánk és összeborzolta a hajam.

- De ha ezt még egyszer megteszed, megint az a kőkemény répa leszek.-nevettem.

- Figyelj Zayn! -jött oda hozzánk Ben is.-Bocs, hogy kiakadtam rád. Tudod, nekem Sandra nagyon fontos és nagyon féltem.

- De tőlem nem kell féltened.-mondta Zayn.-Nekem is ugyanolyan fontos, és készakarva soha nem bántanám meg.

- Tudom, de erre még csak most jöttem rá. Most vettem észre, hogy tényleg szereted őt. Eddig is gondoltam, de most már biztos vagyok benne.

- Akkor most már nem akarsz kicsinálni? -nevetett Zayn.

- Nem.-mosolygott Ben.

- Nnnna! Ennek örömére mi lenne, ha elmennénk sétálni? -kérdezte Liam.
Mindenki hevesen bólogatott, majd bementünk a házba. A felvettünk egy kapucnis pulcsit és egy napszemüveget, hogy senki ne ismerjen fel minket.
Elől ment Niall, Louis és Harry, mögöttük Cher és Bence kézen fogva, mögöttük Liam és Kathy szintén kézen fogva, aztán pedig én és Zayn és mi is kézen fogva.

- Merre menjünk Liam? -kérdezte Harry.

- Nézzünk el a London Eye-hoz.-válaszolt a srác.

- Király ötlet.-mondta Niall.

- Ja-ja.-kontrázott Lou.

Útközben szerencsére senki nem ismert fel minket, úgyhogy zavartalanul sétálgattunk London utcáin. Egyszer csak Bence összehívta a srácokat és lemaradtak, mi lányok pedig előre mentünk.
- Miről sugdolóznak ezek? -kíváncsian nézett hátra Kathy.

- Nem tudom, de itt valami nem tetszik.-néztem én is hátra.

- Nekem sem.-csatlakozott hozzánk Cher.

- Na de mindegy. Had beszélgessenek.-fordultam vissza, majd tovább indultunk a csajokkal.
Hirtelen annyit hallottunk, hogy Bence elordítsa magát és elkezd felénk rohanni az összes srác. Nem tudtuk, hogy mit akarnak, de tudtam, hogy nem tiszta szándékkal rohannak felénk, úgyhogy én is elkezdtem futni.
 - Futás csajok! -szóltam a lányokra és elkezdtünk rohanni a fiúk elől.
Kb 10 percen át csak rohantunk, mire a srácok nagy nehezen utolértek minket. Zayn hátulról átkarolt, majd hirtelen felkapott a vállára és úgy rohant velem tovább. Ahogy láttam, Bence és Liam is felkapták Kathyéket, Harryék pedig csak futottak utánunk.
- Zaaaaaaayn! Tegyél le! -sikoltoztam.-Nem hallod?! Tegyél már le.-nevettem.

- Nem teszlek.-nevetett.

- Zayn Jawadd Malik tegyél le! Most! -lehet, hogy nem kellett volna kikiáltanom  a nevét, mert épp egy csapat tinilány mellett mentünk el, akik rögtön elkezdtek sikoltozni és utánunk futottak.

- Futás! -sikoltozott Cher.
Nagyon vicces volt. 3 lány csüng 3 srác vállán, mögöttük még 3 srác és azok mögött pedig egy tucat tinilány.
- Nézzétek! Ott egy kis sötét sikátor.-mutatott Louis a kis utca felé.

- Gyerünk! Gyorsan menjünk be! -mondta Harry.

Szerencsére nem látták meg a lányok, hogy hova fordulunk be, így csak simán elmentek mellettünk. Nagyon nevettünk, főleg mi lányok.
- Ilyen sem történt velem.-nevettem.

...

Amikor felszálltunk a nagy kerékbe, nagyon féltem. Szó szerint halálfélelmem volt.
- Meghalunk! Meg fogunk halni! -mondtam full komoly arccal, miközben kinéztem a tájra.

- Dehogy halunk.-nevetett Zayn, majd hátulról megölelt.

- De... Tiszta végső állomás.... Amekkora mákom van, most fognak kiesni a csavarok a helyükről és elkezdünk gurulni ezzel a valamivel.-mondtam, mire mindenki csak röhögött rajtam.

- Nyugi már! Nem lesz semmi baj.-maga felé fordított Zayn, majd megcsókolt.

- Ha ezt csinálod akkor nem félek.-kuncogtam.... és amúgy tényleg így volt. Amikor megcsókolt egyáltalán nem féltem. Biztonságban éreztem magam mellette.

...

Miután hazaértünk Niall megtámadta a hűtőt, mi pedig még beszélgettünk egy keveset.
- Jó volt ez a mai nap.-mondta Harry.

- Aha. Szerintem is.-helyeseltem.

- Holnap, akkor kijön velem Sára elé? -kérdeztem.

- Én.-emelte fel a kezét Zayn és Ben.

- Te nem akarsz jönni Harry? -kérdeztem.

- Végülis... miért ne?! -mondta a srác.

- Na akkor holnap reggel 8-ra mindenki legyen kész, mert 9-re ér ide Sára.

- Oké.-mondták a fiúk.

- Akkor szerintem menjünk is aludni, mert már 11 óra van.-mondta Zayn.

- Szerintem is.-mondta Harry.

- Na akkor sziasztok! Jó éjt! -köszöntem a többieknek, majd megfogtam Zayn kezét és elindultunk felfelé.

Mikor beértünk a szobába, Zayn rögtön levette a pólóját, majd levágta magát az ágyra. Nem tudom, hogy miért, de még mindig zavarba jöttem csupasz felsőteste látványától. Igaz, hogy nincs kigyúrva és nincs kockás hasa, de nekem mégis tökéletes.... És a tetoválásai valahogy még vonzóbbá teszik.
- Mit nézel annyira? -nevetett Zayn.

- Nem láttam még ma majmot.-viccelődtem.

- Igen?! Tényleg nem? -nézett rám szúrós tekintettel (persze csak viccből).

- Tényleg nem.-az ágy oldalához léptem és fölé hajoltam.

- Akkora egy kis szemét vagy.-nevetett és magára rántott.

- Tudom.-nevettem.-Na de én most megyek... lefürdök.-kimásztam kezei közül, majd előkotortam egy hosszított pólót és egy rövidnadrágot.

- Mehetek veled? Jó leszek....-nézett rám kölyökkutya szemekkel és sűrűn pislogott.

- Hát nem.-vigyorogtam, majd adtam neki egy csókot és elindultam fürödni.
Gyorsan lefürödtem, majd visszamentem Zaynhez. Még mindig póló nélkül feküdt az ágyon és a plafont bámulta. Szerintem valamin nagyon elgondolkozott, mert nem vette észre, hogy befekszek mellé az ágyba. Elkezdtem simogatni a hasát, amire felfigyelt és csak elkezdett mosolyogni.
- Nem vagyok csikis.-mondta.

- Nem baj.-válaszoltam.-De akkor is jó ezt csinálni.-mosolyogtam.

- Áááh, szóval tetszik a hasam?! -vigyorgott.

- Nagyon.-nevettem, mire ő is elkezdett nevetni.

- Nekem, nem csak a hasad tetszik.-mosolygott, miközben benyúlt a pólóm alá és ő elkezdte simogatni az én hasam, majd megcsókolt.-Na de én inkább, most elmegyek fürödni, mielőtt még beindulnék és életre kelni a kisebbik Malik.-nevetett, majd adott egy csókot és a fürdő felé vette az irányt.

- Borotválkozz meg, mert szúrsz.-szóltam utána.

- Meglesz.-emelte fel a kezét, majd becsukta az ajtót.
Nem vártam meg amíg végez, mert már nagyon álmos voltam, úgyhogy inkább elaludtam. Még éreztem, ahogy befekszik mellém az ágyba és a fülembe súgja, hogy: ,,Jó éjszakát kicsim! Szeretlek!'', majd megpuszilta az arcom, hátulról átölelt és ő is aludt.