18.rész - Vanessa.

Sziasztok (megint:D)! Már itt is van a tizennyolcadik rész is. Ez elég izgalmasra sikeredett szerintem... :) Véleményeket kérek!! ;) Puszi mindenkinek <3

Zaynnel elindultunk kéz a kézben hazafelé. Mikor a ház elé értünk, Zaynnel még pár percig csak csókolóztunk. Annyira jól éreztem magam a karjaiban. Bárcsak így maradhatnánk örökre! Nagy nehezen elváltunk és ő elindult haza én pedig felmentem a szobámba.
Befeküdtem az ágyamba és azon gondolkoztam, hogy vajon igazat mondott-e Zayn. Tényleg nincs már semmi közte és az exe közt? Biztos, hogy csak engem szeret? Tuti, hogy nem akar mást? Egyszerűen nem tudtam megnyugodni. Mindig ezen kattogott az agyam és persze Zayn-en, mert hiányzott. Felhívtam Kathy-t, hogy ráér-e, de Liammel volt kint a parkban. Mondta, hogy menjek ki hozzájuk, de én nem akartam őket zavarni. Mikor már nem tudtam mit csinálni felkaptam a holmimat és Zaynék háza felé vettem az irányt. Hirtelen rossz érzés fogott el. Nem tudtam, hogy mi ez és hogy mivel/kivel kapcsolatosan jött elő. De nagyon rossz volt.
Mikor a ház elé értem, Harry nyitott ajtót.

- Szia! -köszönt előre és adott 3 puszit.-Gyere beljebb.

- Szia! -beléptem az ajtón és csak Niallt találtam a környékünkön.-Többiek?

- Liam Kathyvel, Lou a nappaliban, Zayn pedig a szobájában.-mondta Harry.

- Napot répa! -haladt át Lou a folyosón a nappaliból a konyhába.

- Cső Tomlinson! -köszöntem vissza.

- Szerintem menj fel Zaynhez. Amúgyis beakarja mutatni a ''havernőjét''.-mondta fintorogva Niall.

- Nem bírod a csajt vagy mi? -kérdeztem.

- Egyikünk sem bírja.-mondta Harry.

- De miért?

- Mert egy kis kurva. Már bocsi a kifejezésért.

- Ezt hogy érted?

- Zaynt többször megcsalta.

- De nekem azt mondta Zayn, hogy jóban van a csajjal és hogy nem haraggal váltak el.

- Ez így is volt. De csak azért, mert Zayn nem hitt nekünk. Hiába mondtuk el, hogy mi van/volt, tett az egészre.

- Aha. Értem.

- De azért menj fel hozzájuk. Köszönj be Zaynnek.-mondta Lou.

A lépcső felé vettem az irányt és a lépcső alján csak erősödött az a rossz érzés. Mi a franc van velem? Mi ez? Nem értem....
Mikor már a lépcső tetején voltam, már csak pár lépésnyire jártam Zayn szobájától. Gondolkoztam pár másodpercig, hogy tényleg bemenjek-e hozzá vagy ne. De aztán kinyitottam az ajtót, kopogás meg minden nélkül, amit nem kellett volna. Amikor beléptem a szobába, nem láttam mást, csak annyit, hogy Zayn egy másik lánnyal csókolózik az ágyon. Rögtön lefagytam. Azt hittem, hogy ott abban a pillanatban összeesek. Nem tudtam mit csinálni. Csak álltam az ajtóban és néztem Zaynre, miközben a szememből eső szerűen potyogtak a könnyek. Sarkon fordultam és lerohantam az emeltről. A táskámat elejtettem a lépcsőn, de nem foglalkoztam vele. Csak rohantam le sírva a lépcsőn és kirohantam a házból. Hallottam, hogy Harry utánam szól, hogy: - Sandra! Mi a baj? Mi történt? - de most nem foglalkoztam senkivel. Csak futottam és futottam, majd hirtelen összecsuklottak a lábaim és a földre rogytam, majd minden elsötétült.


*Zayn szemszöge*

Fantasztikus érzés volt reggel Sandrát ébreszteni. Nem nagyon akartam felkelteni, mert olyan édesen aludt. Jót nevettem rajta amikor mosta a fogát... Tudom, picit beindult a fantáziám.... Mikor elmondtam neki, hogy ma meglátogat Vanessa, szomorúságot láttam a szemében. Vagy inkább nem is szomorúságot, hanem inkább félelmet. Gondolom attól fél, hogy még mindig szeretem Vanessát, pedig ez nem igaz. Barátként szeretem, de semmi több. Nekem csak Sandra kell, senki más.
Miután hazakísértem, még jó pár percig csak csókolóztunk. Annyira szeretem, hogy azt nem tudom szavakba önteni. Imádom az illatát, imádom a hangját, imádom selymes bőrének tapintását... egyszerűen imádom.
Mikor hazaértem már mindenki otthon volt csak Liam nem. Gondolom Kathyvel volt.

- Harry! -kiáltottam a nevét.

- Mondjad! -kiáltott vissza az emeletről.

- Van itthon valami kaja vagy Niall mindent felzabált?

- Nézz be a hűtőbe!

Kinyitottam a hűtőt és még találtam egy kis pizzát. Leültem a konyhába és elkezdtem enni, miközben Lou leült velem szembe.

- Cső! -köszönt.-Jó étvágyat.

- Csácsá.-köszöntem vissza.-Köszi.

- Vanessa mikor jön? -kérdezte és egy kis flegmaságot véltem felfedezni a hangjában.

- Nem tudom.

- Király.-fintorgott.

- Most mi bajod van?

- Semmi. Csak tudod, hogy nem bírjuk a csajt.

- De miért?

- Mondtuk már. Rengetegszer megcsalt téged Zayn. De te soha nem hittél nekünk.

- Mert biztos vagyok benne, hogy nem így volt.

- Nem a szart.-emelte fel picit a hangját. Tudod, hogy hányszor láttuk más csávókkal?

- Jó, figyelj! Ezt inkább hagyjuk, mert nem akarok veled összeveszni egy csaj miatt sem. Meg amúgy is már elfelejtettem Vanessát. Most már csak Sandrát szeretem.

- Tényleg. Vele mi a helyzet?

- Semmi. Jól van. Már várja a holnapot.-mosolyogtam.

- Ja, a tesója miatt igaz? -mosolygott Lou is.

- Aha. Ahogy észrevettem, nagyon szereti a bátyját.

- Szerintem ő mindenkit nagyon szeret. Mármint így barátok és családtagok közül.

- Szerintem minket is megszeretett.

- Téged biztosan.-nevetett.

- De titeket is.-mosolyogtam.

- Mi is őt. Bármit megtennénk érte.

- Én is.

Még beszélgettünk pár percig, aztán csengettek. Louis nyitott ajtót.

- Sziaaa Louiiiiis! -megszólalt egy ismerős hang.

- Szia Vanessa! -köszönt vissza Lou elég közömbösen. Én is felálltam az asztaltól és az ajtóhoz mentem, majd megláttam Vanessát.

- Zayneeeee! Te Úr Isten milyen régen láttalak! -köszönt nekem is.

- Szia Vanessa! -futott felém a lány és megölelt.-Hogy vagy?

- Jól köszi.-mosolygott.-Jól nézel ki.-kacsintott.

- Köszönöm.-nevettem.

- Ne feledd Sandrát.-mondta Lou, miközben elsétált mellettünk.

- Ki az a Sandra? -kérdezte Vanessa.

- A barátnőm.-válaszoltam.

- Szerencsés kis csaj.

- Gyere beljebb! -megfogtam a csomagjait és bevittem a nappaliba őket. Mi is leültünk, majd a többiek is levánszorogtak az emeltről.

- Liam merre van? -kérdezte.

- A barátnőjével. -válaszoltam.

- Van barátnője?

- Aha. A barátnőm legjobb barátnője.

- Az király.

Még beszélgettünk elég sokáig, aztán felmentünk a szobámba. Ott folytattuk a beszélgetést.

- Emlékszel még arra, amikor még együtt voltunk? -kérdezte mosolyogva.

- Persze, hogy emlékszek.

- Soha nem fogom elfelejteni az első randinkat.

- Na igen... a mozi....-nevettem.

- Pontosan.-mosolygott.

Még beszélgettünk aztán valahogy kezdett közeledni felém.

- Tudod Zayn... Fantasztikusan nézel ki. Helyesebb vagy, mint régen. És én még nem tudtalak elfelejteni. Én még mindig szeretlek.-mondta, miközben megfogta a kezem.

- Nézd Vanessa! Én is kedvellek, de csak úgy mint egy barátot. Én már mást szeretek. Ne haragudj.

- Ugyan már! Ne mond, hogy nem érzel irántam semmit.

- Tényleg nem. Csak úgy tekintek rád, mint egy jó barátra.

- És kihagynád ezt? Ezt a tökéletes testet? Tudod, hogy bármikor megkaphatnád.-felállt és végig mutatott magán.

- Nagyon csinos vagy, de mint már mondtam én mást szeretek.

- Azt azért megnézném.-erre nem is tudtam mit reagálni, mert egyszerűen rám mászott a csaj. Lelökött az ágyra, felém hajolt és vadul elkezdett csókolni. Utáltam ezt. Én nem akartam.

- Vanessa megőrültél?! -löktem el magamtól.

- Pssszttt! -tette mutatóujját a számra és folytatta a csókot, miközben kigombolta az ingemet.

- Vanessa ebből már tényleg elég! -kiabáltam, de nem hatott rá. Mintha meg sem hallotta volna. Majd egyszer csak hallottam, hogy kinyílik az ajtó. Az ajtó felé fordultam és láttam Sandra lefehéredett arcát, amin épp könnycseppek gördülnek végig, majd eltűnt.

- Várj Sandra! -lelöktem magamról Vanessát és Sandra után indultam, de Vanessa megfogta a kezem és visszahúzott.

- Ő nem érdemel meg téged.-kirántottam a kezemett a kezei közül, majd rohantam ki a szobából. A lépcsőn megtaláltam a kedvenc táskáját. Mikor leértem a lépcsőn Harry kétségbeesett kiáltását hallottam.

- Zayn! Niall! Louis! Valaki jöjjön ki! MOST! -hallottam Harry hangját az udvarról.

Mikor megláttam, hogy Harry az ölében hozza be Sandrát nagyon megijedtem. A szemeimbe könnyek szöktek és mindenem elkezdett remegni.

- Mi a szar történt? -kiabáltam.

- Nem tudom. Futott, majd hirtelen összeesett.-válaszolt Harry.

- Mi történt? -jöttek le a srácok a lépcsőn.-Vanessa megcsókolt, Sandra pont akkor nyitott be, kirohant a házból, összeesett.-hadartam el.

- Nem megmondtam, hogy mekkora egy.... Áhh mindegy.-mondta Lou.

Ezt nem hiszem el. Szegény itt fekszik full fehéren a kanapén. Miattam. Hogy lehettem ekkora hülye, hogy beengedtem a házamba azt a nőszemélyt? Hinnem kellett volna a többieknek. Tényleg csak azért kellettem neki, hogy kihasználjon. Ha valami komolyabb baja lesz én azt soha nem bocsájtom meg magamnak.

*Sandra szemszöge*

Mikor felébredtem nagyon gyengének éreztem magam. A szemeimet sem tudtam kinyitni, csak egy kis résnyire. Amennyire kitudtam nyitni a szemem láttam Zayn arcát és éreztem, hogy simogatja az arcom.

- Ne érj hozzám! -húztam el a fejem a kezétől.

- Sandra! Jól vagy? -kérdezte kétségbeesetten.

- Nem. Nem vagyok jól, mert a közelemben vagy.-nagyon nehéz volt ezt kimondanom, de tényleg így éreztem magam. Most nem akartam látni.

- Sandra kérlek! -láttam, hogy könnyes a szeme.

- Zayn! Ennek vége. Tudtam, hogy ez lesz.-mondtam, miközben ismét könnyek szöktek a szemembe.

- De kérlek bocsájts meg! -szinte már sírt és a homlokát a homlokomra nyomta.

- Ne érj hozzám! -próbáltam felülni, de megszédültem és visszaestem.

- Harry! Hozzatok vizet! -kiáltott és Harry már ott is termett mellettünk.

- Sandra, jól vagy? -kérdezte Harry.

- Nem Harry. Nem vagyok jól. Addig nem fogom jól érezni magam, ameddig ő itt van.-biccentettem a fejemmel Zaynre.

- Haver! Szerintem most jobb lenne, ha felmennél a szobádba.-mondta Harry Zaynek.

- Jól van.-láttam, hogy szemei még mindig csillognak, majd felkelt a kanapéról, felvette a dzsekiét és elment.