20.rész - Békülés és Bence.

Sziasztok! Íme a huszadik rész :). Kíváncsian várom, hogy mi a véleményetek róla :). Jó olvasást ♥!:) Ja és ma még hozok legalább egy részt:) Puszi mindenkinek <3

- Nem tudom Kathy. Az a baj, hogy már nem tudok 100%-osan megbízni benne.-mondtam, miközben ledőltem az ágyra.

- Szereted? -kérdezte és ő is ledőlt mellém.

- Teljes szívemből.

- Akkor hagy, hogy megmagyarázza.

- Jó. De most inkább összeszedem magam, mert nemsokára leszáll Bence gépe is.

- Anyudék már a reptéren vannak.-közölte velem a lány.

- Akkor sietek, mert bármelyik pillanatban itt lehetnek.

Miközben zuhanyoztam, hallottam, hogy valaki csengetett.

- Maradj csak! Majd én kinyitom.-szólt be a fürdőbe Kathy.

Gyorsan felöltöztem, bekötöttem a sebesült kezemet és kisiettem a fürdőből. Az ágyamon megpillantottam Liamet , mellette Kathyt és láttam, hogy Liam olvassa a levelet. Láttam a szemén, hogy picit ő is megkönnyezett.

- Jól vagy? -Liam felállt az ágyról és felém sietett.

- Már jobban vagyok.-mosolyogtam. Igaz, hogy nem őszinte mosoly volt, de legalább sikerült.

Elmesélte, hogy beszélt Zaynnel és, hogy tényleg nem szereti a lányt. Hogy csak egy félreértés történt. Ahogy hallgattam, arra jutottam, hogy adok egy esélyt Zaynnek. Megengedem neki, hogy megmagyarázza a dolgokat, de nem hiszem, hogy rögtön visszafogadnám. Megbocsájtanék neki, de lehet, hogy kelleni fog még egy kis idő.
Miközben beszélgettem Liammel, ismét csengettek. Megint Kathy nyitott ajtót, hogy mi hagy beszélgessünk nyugodtan Liammel. Miközben beszélgettünk, két ember lépteit hallottuk a lépcsőn. Egyre közelebbről hallatszottak a léptek, amikor is Kathy beszólt a szobába.

- Sandra! Van itt valaki, aki beszélni szeretne veled.-mondta a lány.

- Oké. Engedd be.-válaszoltam neki.

- Menj be. Vár téged.-csak ennyit hallottam és láttam, hogy egy bőrdzsekis, kb 180cm magas srác fordul be a szobámba lehajtott fejjel. Még meg sem néztem teljesen a srácot, de tudtam, hogy Zayn lesz az, mert már a jelenlététől elkezdett remegni a lábam és kiszáradt a szám is.

- Szia Sandra! -köszönt a srác még mindig lehajtott fejjel.

- Zayn...-mondtam halkan, miközben felálltam az ágyról.

- Mi most magatokra hagyunk titeket. Beszéljétek meg a dolgaitokat. Gyere Liam.-megfogta Kathy Liam kezét és kimentek a szobából.

Zaynnel elég sokáig csak bámultuk egymást, amikor is én törtem meg a csendet.

- Mit akarsz? Mit keresel itt? -kérdeztem picit flegmán, bár majd megszakadt a szívem.

- Beszélhetnénk? -kérdezte, miközben közelebb lépett hozzám.

- Csak gyorsan ha lehet.-vissza leültem az ágyamra.

- Tudod én iszonyatosan sajnálom ami történt. Nem érzek Vanessa iránt semmit. Ő volt az, aki nekem esett. Én próbáltam magamról lelökni, de ő elkezdte leszedni rólam a ruhát és csak csókolt, de nem csókoltam vissza, majd te beléptél az ajtón. Mondtam neki, hogy hagyja abba, mert én nem érzek iránta semmit. Én téged szeretlek.-mesélte és leült mellém.- Meg tudsz nekem bocsájtani? -kérdezte miközben megfota a kezeimet.

Gyorsan kihúztam a kezeimet a kezei közül, mert nem akartam, hogy meglássa a bekötött kezem. De már késő volt.

- Mit csináltál a kezeddel? -kérdezte eléggé ijedten.

- Semmit.-mondtam miközben megszorítottam a csuklómat.

- Ne hazudj! Mutasd! -elkezdte leszedni a kötést a kezemről.

- Ne Zayn! Kérlek ne szedd le! -szóltam rá, de hiába, mert gyorsan sikerült neki leszednie.

- Mi a szart csináltál? -nézte a sebes kezemet.-Miért kellett ezt?

- Miattad. Amikor megláttalak azzal a Vanessával vagy kivel, egy világ omlott össze bennem. Te vagy a mindenem Zayn. Azt hittem, hogy te tényleg szeretsz, de rájöttem, hogy csak játszottál velem. Én is csak egy név vagyok a listádon.-ismét elkezdtem sírni.

- Ez nem igaz. Egyáltalán nem. Én teljes szívemből szeretlek, hát nem fogod fel?! Vanessát is rögtön kidobtam a házból, amikor láttam, hogy Harry a karjaiban hoz be téged. Megkérdezheted Harryt is vagy akárkit, mindenki megmondja, hogy rohadtul sírtam miattad. Semmi életkedvem nem volt. Már azt tervezgettem én is, hogy végzek magammal, De elhatároztam, hogy visszaszerezlek. Legalábbis megpróbállak visszaszerezni. -az utolsó mondatát már halkan mondta és lehajtotta a fejét.-Tudom, hogy már sosem fogsz visszafogadni, de legalább maradjunk barátok.

- Olvasd el azt a levelet ami melletted van. -mutattam a ''búcsúlevelemre''.- Látod az utolsó szót, amit leírtam? Nem megszokásból írtam azt, hogy szeretlek. Én tényleg szeretlek Zayn.-még mindig sírtam.

Pár másodpercig csak nézte a levelet és láttam, hogy kezd csillogni a szeme.

- Meg tudsz nekem valaha bocsájtani? -kérdezte.

- Zayn. Én már rég megbocsájtottam neked.-pici mosolyra eresztettem számat.

Láttam, hogy ő is mosolyog.

- Kezdjük előröl az egészet.-mondtam.

Egyszer csak közeledett felém és megcsókolt. Annyira jó volt újraérezni puha ajkait. Kegyetlenül hiányzott. Ismét olyan tűzzel csókolt, mint legelőször. Hirtelen elkezdett remegni minden porcikám. A pillangók újra előjöttek a hasamban és össze-vissza repkedtek. Fantasztikus érzés volt.

- Nagyon szeretlek.-mondta.

- Én is téged.

Gyorsan vissza bekötöttem a kezem és elindultunk lefelé a lépcsőn kézen fogva.

- Kathy merre vagytok? -kérdeztem, miközben leértünk a lépcsőn.

- Nappaliban.-szólt vissza.

Amikor beértünk a nappaliba Kathy rögtön felugrott és odasietett hozzánk és megölelt minket.

- Srácok annyira örülök nektek! -sikítozott.

- Soha többet ne veszekedjetek! -szólalt meg Liam.

- Nem fogunk.-mosolygott Zayn.

- Úristen mennyi az idő? -kérdeztem.

- Fél kettő.-mondta Liam.-De miért?

- Egy óra múlva száll le Bence gépe és ott akarok lenni, mikor megérkezik.

- Akkor gyorsan csináld meg a hajad és menjünk.-mondta Zayn.

Felszaladtam a fürdőbe, megfésülködtem, majd már rohantam is le a többiekhez.

- Mehetünk? -kérdezte Zayn.

- Persze.-mondtam.

- Ti menjetek csak. Nekünk még van egy kis dolgunk.-mondta Kathy.

- Oké. Majd hívlak ha megérkezett Bence.

- Jó jó. Sziasztok! -köszöntek.

- Sziasztok! -köszöntünk vissza miközben ők is elmentek és mi is.

A reptéren anyuékat kerestem. Nagy nehezen sikerült őket megtalálnunk.

- Sziasztok! -adtam nekik 1-1 puszit.

- Sziasztok! -köszöntek vissza.

- Mit csináltál a kezeddel? -nézett apu a bekötött kezemre.

- Ja semmit. Csak meghúztam.-hazudtam.-Mikor érkezik Bence?

- Már csak 10 perc.-nézett apu az órájára.

Már nagyon izgultam, hogy mikor száll le a gépe. Már majdnem egy éve, hogy nem láttam. Nagyon hiányzott. Miközben vártuk Bencét, találkoztunk néhány rajongóval is. Zayn gyorsan kiosztott pár autógrammot meg néhány képet, majd udvariasan elvált a lányoktól.
Egyszer csak megpillantottam Bencét. Rögtön elkezdtem felé rohanni és a nyakába ugrottam. Ő ledobta a csomagjait és megpörgetett a levegőben.

- Benceeeeeee! -sikítoztam.-Annyira hiányoztál.-szorosan megöleltem.

- Te is nekem, de kérlek ne szoríts ennyire, mert nem kapok levegőt.-nevetett.

- Ne haragudj.-vigyorogtam.

- Szia kisfiam! -anyuék is megölelték. Anyu egy picit még el is pityeredett. Nagy volt az öröm.

- Sziasztok! -ölelte meg Bence anyuékat.

- Beszeretnék neked mutatni valakit.-húztam magam mellé Zaynt.-Bence, ő itt a barátom Zayn Malik. Zayn, ő itt a bátyám Bence.

- Helló.-köszöntötték egymást és kezet fogtak.

- Te csak nem annak a híres fiúbandának vagy az énekese? -kérdezte Bence.

- De.-vigyorgott Zayn.-A One Direction-nak vagyok az egyik tagja.

- Sandra nem mondod, hogy az akiről folyton beszéltél nekem, most a pasid?! -fordult hozzám.

- Ugye milyen hihetetlen? -nevettem.

- És hogy jöttetek össze? -kérdezte.

- Először is menjünk haza és utána majd mesélek.-mosolyogtam.

Betettük Bence cuccait a kocsiba, majd elindultunk hazafelé. Én Bence és Zayn között ültem hátul. Ahogy megfigyeltem a két srác nagyon jól kijött egymással. Sokat viccelődtek útközben és persze engem is piszkáltak.

- Amúgy mit csináltál a kezeddel? -mutatott a sérült kezemre.

- Meghúztam.-megint hazudtam, amit Bence észre is vett, mert felhúzta az egyik szemöldökét.

Mikor kiszálltunk a kocsiból, Zayn megfogta Bence két bőröndjét, apu pedig a másik kettőt, majd bevitték azt a nappaliba. Mikor letették a cuccokat, Zayn megszólalt.

- Na de én most megyek. Hagyom hagy legyen együtt a család.-mosolygott.

- Ne butáskodj! Te is családtag vagy.-ölelte át a srác vállát anyu.

- Bizony.-bólogatott apu.

- Tényleg nem akarok zavarni. Majd később visszajövök.

- Ahogy gondolod.-mosolygott anyu.

Lekezelt Bencével és apuval, anyut megölelte, nekem pedig adott egy csókot.

- Majd még jövök. Szeretlek.-súgta a fülembe és kiment az ajtón.