27.rész - Költözés

 Sziasztok! Íme a 27. rész:) Vélemény?:)

Elég sokáig, csak feküdtünk egymás mellett és játszottunk egymással. Csikiztük egymást, verekedtünk - persze, csak óvatosan és viccből - meg csak bámultuk egymást.
Annyi minden kavargott a fejemben. Picit elgondolkoztam a Vanessás ügyön, hogy most már tényleg vége van-e?! Bízok Zaynben, és elhiszem azt, amit mond, csak attól félek, hogy majd megpróbál keresztbe tenni a csaj és akarva-akaratlan Zayn elhagy. De én abba belehalnék, az már biztos.... Akkor eszembe jutott Harry is... Sajnálom szegény srácot, meg lelkiismeret furdalásom is van, mert miattam szenved és ezt rossz látni. Nem szeretem, ha valamelyik barátom szomorkodik, azt meg főleg nem, ha miattam.
A nagy gondolkodásban el is feledkeztem Zaynről.

- Sandraaa! Itt vagy? -suhant át szemeim előtt Zayn keze.

- Persze. Bocsi.-megráztam a fejem.

- Min gondolkoztál?

- Semmin, csak elbambultam.-hazudtam. Nem akartam se Vanessáról, se Harryről beszélni előtte, mert, akkor, tuti, hogy kiakadna vagy valami.

- Azt látom.-nevetett.-Bamba.-fölém hajolt, majd megcsókolt.

- Önimádó.-visszavágtam neki, és én is megcsókoltam.

Egyszer csak kopogtak az ajtón.

- Gyere! -mondtam.

- Kicsim, beszélnünk kellene.-jött be anyu a szobába, és láttam, hogy valami nagyon komoly dologról van szó.

- Baj van? -kérdeztem.

- Mondhatni.-válaszolt, miközben leült az ágyamra.

- Na én, akkor magatokra is hagylak titeket.-kelt fel Zayn az ágyról.

- Maradj csak. Már te is családtagnak számítasz.-mondta anyu Zaynek.

- Oké.-mondta Zayn, majd vissza leült mellém.

- Mi a baj? -kérdeztem.

- Holnap Magyarországra kell utaznunk.

- Mi? Mégis miért? -megfogtam Zayn kezét.

- A nagymamád nagyon beteg.

- Mi baja van? -a torkomba gombós keletkezett, és egyre jobban szorítottam Zayn kezét.

- Kiderült, hogy rákos, és már nem sok van neki hátra.-láttam, hogy anyu szemébe könnyek szöktek. Gyorsan átmásztam az ágy végébe anyuhoz és szorosan megöleltem, majd mind a ketten elkezdtünk sírni. Zayn nem szólt semmit, csak leütötte fejét és csendben ült egy darabig, majd ő is odajött hozzánk és megölelt minket.

- És most akkor hogy lesz? -töröltem le a könnyeimet.

- Épp ezt szeretném tőled megkérdezni, hogy most te is jönni akarsz-e velünk vagy nem?!

- Mennék is meg nem is.

- Nézd! Azt beszéltük apáddal, hogyha még nem szeretnétek holnap velünk jönni Bencével, akkor nem muszáj. De ha már rosszabbul lenne mama, akkor utánunk kell jönnötök.

- Biztos, hogy nem lenne baj, ha én így döntenék?

- Nem, mert titeket is megértünk. Itt vannak a barátaitok... Neked itt van Zayn, Bencének pedig Cher és tudjuk, hogy nem szívesen hagynátok őket itt.

- És Bence, hogy döntött?

- Nem tudom. Most beszéltem vele telefonon és azt mondta, hogy már hazafelé tart. De szerintem ő is maradna.

- Oké, akkor szerintem én maradok. De mindennap beszélni akarok a nagyival.

- Rendben.-bólintott anyu.-És itt akarsz majd maradni ebben a házban?

- Hát nem tudom. Egyedül nem merek itt maradni. Igaz, hogy itt lesz velem Bence, már ha nem megy el veletek, de akkor sem vagyok kész rá, hogy egyedül lakjak vele. De szerintem ő is így van ezzel.

- Mi lenne, ha hozzánk költöznétek? -adta az ötletet Zayn.

- De nem akarunk zavarni titeket. Meg szerintem a srácok sem örülnének neki, meg hely sincs.

- Most viccelsz? -megfogta mind a két kezem és rám mosolygott.-Imádnak a srácok... Bencét is bírják... Hely van elég. Te bejössz az én szobámba, Bencének meg odaadjuk a vendégszobát.

- Tuti, hogy nem leszünk a terhetekre?

- Tuti.-mosolygott.

- Mit gondolsz anyu? -fordultam anyuhoz.

- Hát... Jó ötletnek tűnik, mert teljesen megbízok a fiúkban és tudom, hogy vigyázni fognak rád, meg így legalább közelebb lennél Zaynhez is és ha valami baj van, akkor nem kell telefonálgatni stb.

- Jó. Akkor ha hazaért Bence, majd még vele is megbeszéljük.-ahogy ezt kimondtam, Bence már a szobámban is volt.
Anyu neki is elmesélte, hogy mi van és megkérdezte tőle, hogy ő menni akar-e, de ő is úgy döntött, ahogy én. Megbeszéltük, hogy holnap átköltözünk a ''One Direction lakba''  és, hogy majd Zayn beszél a srácokkal, hogy segítsenek költözködni.

Bencével már ma este elbúcsúztunk anyuéktól, mert holnap hajnali 4-kor indul a gépük és nem akartak minket olyan korán felkelteni.
Miután elköszöntünk anyuéktól, ők elmentek aludni, Bence bement a szobájába, én pedig kikísértem Zaynt.

- Akkor holnap 10-kor jövünk, segítünk összecuccolni, aztán pedig Louis elviszi a cuccaitokat kocsival a házhoz.-mondta, miközben kilépett az ajtón.

- Oké. Köszönöm, hogy itt vagy nekem.-ismét könnyek gyűltek a szemembe, nagyi miatt.

- Ne sírj! -magához húzott és szorosan megölelt.-Én mindig itt leszek melletted, meg Kathyék is.-két kezébe fogta az arcom és mélyen a szemembe nézett.

- Nagyon szeretlek.-suttogtam.

- Én is téged.-mondta, majd egy hosszú és forró csókot lehelt ajkaimra.-Ha valami baj van, vagy, ha csak nem tudsz aludni, vagy valami, akkor csak hívj oké?!  Ha kell az éjszaka közepén, de akkor is hívj!

- Rendben.-bólintottam.

- Na akkor holnap 10-re itt leszünk.

- Oké.

- Szia kicsim. Szeretlek.

- Szia süni. Én is téged.-adott még egy utolsó csókot, majd elment.

Miután kikísértem Zaynt, felmentem Bencéhez.
Bekopogtam a szobájába és hallottam egy ''Gyere''-t. Épp telefonált, de intett, hogy menjek beljebb.

- Figyelj baba! Most le kell tennem, mert beszélni akar velem. Majd visszahívlak. Szia! Szeretlek.-mondta a telefonba. Tudtam, hogy Cherrel beszélt.

- Zavarlak? -kérdeztem.

- Nem, dehogy. Ülj csak le.-mondta, miközben letette a telefonját az ágyára.

- Csak azért jöttem, hogy szóljak, hogy holnap 10-re jönnek Zaynék és segítenek költözködni.

- Oké. Rendes tőlük.

- Az....-még párpercet beszélgettünk, aztán elmentünk zuhanyozni és aludni.

Másnap reggel arra keltem, hogy valaki óvatosan simogatja az arcom és a nevemen szólít. Kinyitottam a szemem és Bencével találtam szemben magam.

- Jó reggel húgi.-mosolygott.

- Jó reggelt.-köszöntem vissza.

- 9 óra... mindjárt itt lesznek a pasijaid.

- Oké. Köszi, hogy szóltál.-mosolyogtam.

- Na hagylak is készülődni.-mondta, majd kiment a szobámból.

Gyorsan megmostam az arcom, megfésülködtem, majd felöltöztem. Egy világoskék rövidnadrágot vettem fel, hozzá pedig egy fekete pólót, amin 4db színes kis figura volt. Még gyorsan feltettem egy kis alapozót meg szempillaspirált, aztán lementem Bencéhez. Ahogy leértem a lépcső aljára épp csengettek.

- Hagyd! Megyek én.-szóltam Bencének.

Kinyitottam az ajtót és Zaynék álltak az ajtóban.

- Sziasztok srácok.-köszöntem nekik.-Gyertek beljebb.-mosolyogtam.

- Szia szépség! -köszöntött Zayn egy csókkal.

- Szia répa! -köszönt Lou is.

- Minden oké? -jött be Niall, Louis után.

- Persze.-mosolyogtam.

Ahogy bementünk a házba a fiúk már kérdezték is, hogy mit segítsenek. Harry és Liam Bencének segítettek, Zayn, Niall és Louis pedig nekem. Elég sokáig csak pakoltunk.

- Hogy neked mennyi cuccod van.-nevetett Louis.

- Nincs is olyan sok.-nevettem.

- Tényleg nem. Eddig csupán 4 bőrönd és 2 doboz van tele CSAK a ruháiddal.-mondta Niall.

- Hát most na...

- Lányból van.-mosolygott Zayn.

Ahogy a ruhákkal végeztünk, kezdtük összeszedni a sminkcuccokat meg a körömlakkokat. Elég vicces volt azt látni, hogy 3 srác tanulmányozza a sminkcuccokat elég érdekes fej kíséretében.

- Szájfééééééény! -kiáltott fel Louis.

- Tedd le, most!! -néztem rá szúrós tekintettel.

- Hol egy tükör? -nézett körbe.

- Louis! -szóltam a srácra.

Bement a fürdőbe is kikente magát szájfénnyel. Amikor kijött, mindenki elkezdett rajta röhögni, mert elég röhejesen nézett ki. Aztán egyszer csak gondolt egyet és bevitt a fürdőbe egy csomó sminkcuccot.

- Ez meg hova ment? -kérdezte Niall.

- Szépítkezik.-mondtam.

- Jézus! -mondta Niall.

Egyszer csak megjött hozzánk Mr. Tomlinson. Vagyis inkább Mrs. Tomlinson.

- Te Atyaúristen! -mondta Zayn.

- Szép vagyok? Mondd, hogy szép vagyok! -mondta kislányos hangon, miközben rebegtette a szempilláit.

- Gyönyörű vagy.-viccesen fintorgott Niall.

- Mutatkozz be Harrynek. Hátha rád mászik.-nevettem.

- Oké.-elkezdett szökdelni az ajtó felé, majd kiment.-Harold drágám merre vagy?

- Azt a rohadt.-kegyetlenül nevettem.

- Hozzá kell szoknod. Mindig ilyen.-mondta Niall.

- Oké. Megpróbálok.-nevettem.

Gyorsan összepakoltuk a cuccaimat, majd megkerestük Tomlinson királylányt, és megnéztük, hogy Bencéék hol tartanak. Amikor leértünk az emeletről Bence, Harry, Liam és Louis a nappaliban ültek.

- Királylány, miért nem jöttél vissza segíteni? -néztem Louisra.

- Mert a hercegemmel voltam.-mondta, miközben átkarolta Harryt.

- Hát oké.-mindenki elkezdett nevetni.

- Gyorsan mosd le azt a gyönyörű sminkedet, aztán meg felőlem mehetünk is.-mondtam.

- Oké.-mondta Louis, majd felment lemosni a sminket.

Miután visszatért Louis, bedobáltuk a csomagjainkat Bencével, majd Louis elindult velük autóval. Mi a többiekkel pedig gyalogoltunk, mert nem fértünk volna már be a kocsiba.