28.rész - Harag.

Sziasztok! Meg is hoztam a következő részt:) Mostanában valahogy lejjebb csúszott az olvasók száma, ami eléggé elszomorít, mert így azt érzem, hogy nem jó, amit kiírok :/ Persze nagyon köszönöm, azoknak, akik folyamatosan olvassák a történetemet, és mindig írják a pozitív kommenteket:) Imádlak titeket :)♥ És lehetne felétek egy giga nagy kérésem? Megosztanátok az oldalt, ha nagyon szépen megkérlek titek? Nagyon boldog lennék:) Előre is köszönöm, azoknak akik megosztják, és olvassák a blogom :)♥

Útközben sok mindenről beszélgettünk. Szóba jött Kathy és Liam.... Cher és Bence.... Bencével elmeséltük, hogy hogy is kötődünk Magyarországhoz stb.
Amikor félúton tartottunk, hirtelen úgy éreztem, mintha egy hatalmas kést döftek volna a bokámba.
- Bakker! -felszisszentem, majd megálltam.

- Mi az? Mi a baj? -fordultak felém a többiek.

- A bokám.... Nagyon fáj.-mondtam, miközben leültem a járdára. Nem érdekelt, hogy mennyire fognak hülyének nézni az emberek.

- Lábra tudsz állni? -kérdezte Harry.

- Megpróbálok.

- Segítek.-nyújtotta a kezét Zayn, és megpróbált felhúzni a földről, de a fájdalom annyira erős volt, hogy visszaestem.

- Nem megy.-ráztam a fejem.

- Akkor majd én hazaviszlek.-mondta Zayn, majd a kezeimet a nyaka köré helyezte, az egyik kezével a hátamat tartotta, a másikkal pedig a combom alá nyúlt.
Útközben elég sokan megbámultak minket, de ez sem érdekelt. Csak leakartam már feküdni és pihentetni a bokám.
Amikor megérkeztünk a srácokhoz, láttok, hogy Lou már bevitte a holmijainkat.

 - Várj Zayn! Majd én kinyitom.-szólt Niall és kinyitotta az ajtót.

- Olyanok vagyunk, mint a friss házasok.-nevettem

- Miért? -kérdezte mosolyogva Zayn.

- Hát, mert az öledben viszel be az ,,új'' közös házunkba.-mosolyogtam.

- És még nem is vagy a menyasszonyom sem.-nevetett, és a ,,még'' szócskát picit megnyomta.

- Még? Miért az leszek? -felhúztam az egyik szemöldököm és féloldalas mosolyra görbítettem a szám.

- Hát én szeretném, ha az lennél majd egyszer.-mosolygott, majd megcsókolt.
Ettől a kijelentésétől a fellegekben jártam. Annyira jó volt ezt hallani... Bárcsak így is lenne egyszer!

- Nem korai még erről beszélni? -kérdezte picit mogorván Harry, miközben kikerült minket és bement a házba.

- Már megint mi baja van? -nézett rám Zayn.

- Nem tudom.-válaszoltam, miközben vállat vontam.
 Ahogy Zayn belépett velem a házba, megcsapta az orromat az a nagyon pasi illat. Picit émelyítő volt, mert a parfümök illatai keveredtek egymással, de mégis nagyon jó volt. 

- Jó erős vagy.-nevettem, miközben Zayn letett a kanapéra.-1 tonnát cipelni ilyen nagy távon....

- 1 tonna? -húzta fel mind a két szemöldökét.-Jó, ha van benned 20 kiló vasággyal együtt.-nevetett.

- Louis! Megjöttünk! -kiáltott fel Liam a srácnak.

Miközben elhelyezkedtünk észrevettük, hogy Harry elindul felfelé a lépcsőn.
- Hova mész Harry? -kérdeztem, de mintha meg sem hallotta volna. Csak ment tovább.-Most mi van? -néztem a srácokra és Liam tekintetéből egy ,,Szerinted?''-et vettem ki.

Nagy nehezen felálltam a kanapéról és elindultam Harry után.
- Hova mész? -kérdezte Zayn.

- Megnézem Harryt.-válaszoltam és felbicegtem a lépcsőn.

Mikor felértem az emeletre, találkoztam Louissal, aki épp lefelé indult.
- Hát, te répa? -kérdezte Lou, miközben kilépett a szobájából.

- Harryhez megyek.-mutattam Harry szobája felé.

- Miért, mi van vele?

- Épp ezért jöttem utána, mert fogalmam sincs.-tudtam, hogy az ajtós ügy miatt ilyen, de nem akartam elmondani Louisnak.

- Oké. Na de én lementem a többiekhez. A cuccaidat bevittem Zayn szobájába, mert gondolom ott fogsz aludni.-kacsintott.

- Igen.-mosolyogtam.-És köszönöm.

- Nincs mit.-mosolygott.-Ja és répa!

- Hm? -húztam fel a szemöldököm.

- Üdv itthon, új családtag.-mosolygott.

- Köszönöm.-visszamosolyogtam rá, majd ő elindult lefelé a többiekhez, én pedig bekopogtam Harryhez.

- Gyere! -szólt ki.

- Bejöhetek? -kérdeztem és az ajtót kinyitottam egy kicsit, hogy a fejem épp beférjen.

- Persze.-mondta kedvtelenül.-Ülj le.-mutatott az ágyra.

- Mi a baj? -kérdeztem, miközben leültem az ágyra.

- Semmi.-válaszolt, miközben a telefonjával babrált.

- Nekem elmondhatod.

- Ja... Mintha annyira érdekelne téged, hogy én mit érzek.-fintorgott.

- Mi van?

- Tudom, hogy egyáltalán nem érdekel az, hogy mi van velem. Te is csak magaddal törődsz, akárcsak a többi kis....

- Kis mi? Kurva....? Esetleg ribanc....? -már a könnyeimmel küszködtem.

- Nem.-mondta halkan.

- Hát akkor mi?

- Mindegy..... Hagyjuk.

- Mi van veled Harry? Ez nem te vagy.-szinte már suttogtam.

- De Sandra.... ez is én vagyok.

- Nem. Nem az vagy, akit én megismertem. 

- Miattad lettem ilyen.-emelte fel picit a hangját.-Te tettél ilyenné! Hát nem érted? Én tényleg szeretlek Sandra... és tudod, hogy mennyire fáj azt látni, hogy Zayn karjaiban vagy és őt csókolgatod? Egyszerűen már belefáradtam ebbe az egészben.

- Ne mondd ezt Harry! -mondtam nagyon halkan, becsuktam a szemem és éreztem, hogy néhány könnycsepp gördül le az arcomon.

- Mi van? Fáj az igazság? -gúnyosan felnevetett.

- Hogy lehetsz ennyire szemét? -sírtam. Nagyon fájt, amit mondott. Fogtam magam, kirohantam a szobájából, és becsaptam magam után az ajtót, majd leültem a lépcső legfelső fokára és csak sírtam.

Egyszer csak lépteket hallottam a lépcsőn. Gyorsan abbahagytam a sírást, megtöröltem az arom és vártam az illetőt, hogy felérjen a lépcsőn. Liam volt az.
- Veled meg mi történt? -kérdezte.

- Semmi.-válaszoltam.

- Te sírtál.-jelentette ki, miközben a szemembe nézett.

- Dehogy sírtam.-hazudtam.

- Ne hazudj! Mi történt?

- Tényleg semmi.-ismét megszólalt Harry hangja a fejemben, és az, amit a szobájában beszéltünk, majd elkezdtem sírni.

- Hé! Mi a baj? -kérdezte Liam, miközben megölelt, de én nem tudtam egy szót sem kinyögni, csak sírtam.-Harry? -kérdezte halkan, hogy ne hallja senki.

- Igen.-bólogattam.

- Gyere! Menjünk be a szobámba és meséld el szépen, hogy mi történt.

Felálltunk a lépcsőről és bementünk Liam szobájába.