Sziasztok! Meghoztam a 25. részt :). Még pont időben vagyok, úgyhogy most büszke vagyok magamra:D Komikat kérek:$ Puszi mindenkinek:) Ja és ha valaki most olvassa ezt a részt, akkor már jó 1D-s álmokat is:D♥
Másnap én voltam az első, aki felkelt. Mivel még nem volt fent senki, ezért halkan átmentem a konyhába. Kerestem valami ennivalót a hűtőben, majd egy tányért szerettem volna kivenni a szekrényből, ami nagy csörömpöléssel járt. Reméltem, hogy nem kelt fel rá senki, úgyhogy folytattam tovább a reggelim -vagy inkább késői ebédem - elkészítését. Ismét kinyitottam a hűtőt, hogy kivegyek onnan egy kis narancslevet. Amikor becsuktam a hűtő ajtaját, kisebb szívrohamot kaptam. Ott állt velem szemben Harry, egy szál alsógatyában.
- Jézusom! Harry! Megijesztettél.-tettem a kezem a szívemre.
- Bocsi.-mosolygott.
- Felébresztettelek? -kérdeztem, miközben lettem az innivalót az asztalra.
- Ami azt illeti, igen.-nevetett.
- Ne haragudj!
- Semmi gond.-mosolygott.
- Jól aludtál egyébként?
- Aha. Louis mellett mindig jó aludni.-viccelődött.
- A nagy szerelem mi? -nevettem.
- Ja.-nevetett ő is.-És te, hogy aludtál?
- Én is jól.-mosolyogtam, miközben leültem az asztalhoz.
- Gondolom Zayn mellett jó helyed volt.-mondta és láttam az arcán egy erőltetett mosolyt.
- Igen.-mosolyogtam.
- Szerencsés srác.-ütötte le a fejét, és még mindig lehetett az arcán látni azt a bizonyos erőltetett mosolyt.
- Harry...!
- Ne Sandra! Nem kell sajnálni.-mosolygott.-Örülök, hogy boldogok vagytok.
Erre nem tudtam mit mondani, csak kedvesen rámosolyogtam. Pár percig csak szótlanul ültünk az asztalnál.
- Nem vagy éhes? -törtem meg a csendet.
- Egy szendvicset most betudnék tolni.-mosolygott.
- Akkor mindjárt összedobok neked valamit.-mosolyogtam, és megint meglátogattam a hűtőt.-Inni mit kérsz? -kotorásztam a hűtőben.-Van ásványvíz, cola, almalé, akkor ott van a narancslé...?! -hirtelen megfordultam és Harryvel találtam szemben magam. Az ajkaink kb 2cm-re voltak egymástól.
- Én egészen mást szeretnék.-suttogta.
- Tudod, hogy nem szabad.
- Tudom, de Sandra én szeretlek. Tudom, hogy ez nem helyes, hiszen van barátod, méghozzá az egyik legjobb haverom, de egyszerűen nem tudok uralkodni magamon. Tegnap pedig ahogy megláttalak abban a ruhában... na meg persze reggel...
- Kérlek Harry, ne csináld ezt.-mondtam picit kábultan.
- El sem tudod képzelni, hogy mennyire fáj az nekem, hogy más ölelget, csókolgat és vigyáz rád. Az ilyen pillanatoknál mindig meghalok egy kicsikét.-mondta, és már készült megcsókolni, de én gyorsan elrántottam a fejem és így az arcomra ment a csókja.
- Ne haragudj Harry! Tényleg nagyon szeretlek, de csak mint egy barátot, vagy mint Bencét. És hidd el, hogy a következő barátnőd nagyon szerencsés lány lesz..
- Miért nem lehetsz te az a lány?
- Mert én Zaynt szeretem, és mert én az övé vagyok.-mondtam, miközben becsuktam a hűtőt.-De kérlek, zárjuk le ezt a témát.
- Rendben. És bocsi.-szomorúan lehajtotta a fejét, mire én megsajnáltam és adtam az arcára egy puszit, amitől egy halvány mosoly ült ki az arcára.
Miután Harry megette a reggelijét, amit készítettem neki, elkezdtünk mindenféléről beszélgetni, majd egyszer csak bejött Zayn is a konyhába.
- Jó reggelt! -köszönt még kicsi kómásan.
- Neked is.-szólalt meg Harry.
- Szia süni! -köszöntem neki, miközben odajött hozzám és adott egy csókot. Az egyik kezével az asztalon támaszkodott, a másikkal pedig a székem háttámláján.
- Olyan álmom volt...-vigyorgott.
- Mit álmodtál? -kérdeztem.
- Majd megmutatom, ha csak ketten leszünk.-elővette rossz fiús mosolyát, majd ismét megcsókolt.
- Én úgy is megyek zuhanyozni.-jelentette ki Harry, majd kiment a konyhából.
- Ennek meg mi baja van? -nézett a srác után Zayn.
- Csak bal lábbal kelt fel.-hazudtam.
- Na mindegy. Érdekel még, hogy mit álmodtam? -sunyin mosolygott.
- Ha akarod elmondhatod.-mosolyogtam.
- Mutatni élvezetesebb.-mondta, majd megcsókolt. Ahogy csókolóztunk, hirtelen felkapott a székről, a lábaimat a dereka köré fonta, a kezeimet pedig a nyaka köré, és a combomnál fogva tartott. Óvatosan a falnak döntött, miközben végig csak csókolóztunk és éreztem, hogy kezd beindulni, mert hát a kis Malik életre kelt....
- Zayn! A kis barátod...-nevettem.
- Tudom. Agyvérzést kapott.-vigyorgott, és ez miatt a mondat miatt kitört belőlem a röhögőgörcs.
- De hülye vagy.-nagyon nevettem.
- A te hibád.-ő is nevetett.
- Inkább menjünk fel.-suttogtam.
- Biztos, hogy te is akarod? -kérdezte.
- Biztos.-bólintottam.
- Akkor kapaszkodj! -elemelt a faltól, majd felrohant velem az emeletre.
Miután felértünk a régi szobámba, gyengéden letett az ágyra, majd ismét elkezdtünk csókolózni. Ahogy csókolóztunk, egyre kevesebb ruha maradt rajtunk, ami miatt ismét megtörtént a dolog, már másodjára.
Miután lementünk az emeletről, már mindenki fent volt. Liam, Kathy, és Naill tévéztek, Harry és Louis beszélgettek a konyhában, Bence kint cigizett a teraszon, miközben Cher az ölében ült.
- Hali! -köszöntem a többieknek.
- Sziasztok! -köszöntek vissza.
- Hát ti? Merre voltatok? -kérdezte Niall.
- Fent pihentünk a szobámba.-azért mégsem mondhattam meg az igazat.
- Tudod Niall... pihentek.-mondta Louis, miközben felállt és elkezdte előre-hátra lengetni a csípőjét, ami miatt mindenki elkezdett röhögni.
- Hülyeee! -nevettem, miközben éreztem, hogy elpirulok.
- Mondom én! Sandra már tök vörös.-vigyorgott.
- Na jóóóóól van.-nevettem, majd a terasz felé vettem az irányt.
- Hova mész? -kérdezte Zayn.
- Bencéékhez.
- Nem bírja elviselni, hogy rájöttem a titkukra.-dörzsölte össze mind a két tenyerét Lou.
- Na most már elég Tomlinson! -felvettem a földről egy párnát és hozzávágtam.
- Még csak most kezdek belejönni.-vigyorgott.
- Örülök neki.-nevettem, miközben kiléptem a teraszra.
- Cső húgom! -köszönt Bence.
- Sziasztok! -köszöntem vissza.
- Fhúú de kis kócos valaki.-mosolygott Cher.-Merre voltatok, hogy nem találtunk titeket?-kérdezte.
- Fent voltunk a szobában.-mondtam, miközben leültem az egyik székre.
- Akkor már értem, hogy miért vagy ennyire kócos.-kacsintott Cher.
- Ne kezd te is! -nevettem.-Elég volt Louistól hallani a baromságait.
- Jól van, nem piszkállak.-mosolygott.
- Hallottátok a hírt? -jött ki Louis is.
- Csak emlegetni kellett.-szólaltam meg.
- Mit kellett volna hallanunk? -kérdezte Bence.
- Hát, hogy répa és Zayn fent voltak az emeleten.
- Most meghalsz! -felugrottam a székről, majd elkezdtem Louist kergetni.
- Zaaaaayn!!! Szólj az asszonyra! -kiabált Lou.
- Kicsim.-szólt nyugodtan Zayn, miközben elrohantunk előtte.
- Ne erőlködj süni.-szóltam neki vissza.
- Én megpróbáltam.-mondta Zayn Louisnak.
Össze-vissza rohangáltunk. Kimentünk a kertbe, fel az emeletre... mindenhová, és annyira szaladtam, hogy hirtelen elestem a konyhában.
- Bakker.-mérgelődtem, hogy hogy lehetek ekkora pancser.
- Na mi van répa? -fordult vissza Lou.
- Semmi, csak elestem.-duzzogtam.
- Várj! Segítek felkelni.-nyújtotta a kezét, amit meg is fogtam, de annyira fájt a bokám, hogy nem tudtam felállni.
- Ne! -szóltam rá.
- Mi a baj? -láttam, hogy picit megijedt.
- Nem tudom. Szerintem kiment a bokám.-megfogtam a lábam, és valami forróság öntötte el meg még szúrt is egy kicsit.
- Felbírsz állni? -kérdezte.
- Nem hiszem.-ráztam a fejem.
- Akkor majd én beviszlek a nappaliba.-mondta, majd felkapott az ölébe és besétált velem a nappaliba.
- Mi történt? -ugrott fel Zayn a kanapéról és odajött hozzánk.
- Semmi komoly, csak kiment a bokám.-próbáltam nyugtatni.
- Szerintem meg kellene mutatni valami dokinak.-átvett Zayn Louis öléből, majd letett a kanapéra.
- Dehogy kell.-tiltakoztam.
- De-de.-mondta Zayn.
- Nem fogok dokihoz menni.
- Kinek kell dokihoz menni? -jöttek be Cherék.
- Sandrának.-szólalt meg Niall.
- De nem kell.
- Miért? Mi történt? -jött oda hozzám Bence.
- Kiment a bokám.
- Tudod mozgatni? -kérdezte Cher.
- Nehezen, de igen.
- Oké. Akkor irány a kórház.-jelentette ki Bence.
- De nem megyek.
- Dehogyisnem.-mondta Bence, miközben felkapott az ölébe, majd elindult velem az ajtó felé.
- És te most komolyan az öledben fogsz cipelni, ameddig a kórházba be nem érünk? -húztam fel az egyik szemöldököm.
- Nem, mert az én kocsimmal megyünk.-mondta Lou, miközben elővette kocsikulcsokat.
- Én is megyek.-mondta Zayn, majd levette a fogasról a pulcsiját.
Mikor beértünk a kórházba, egy elég szimpatikus doki ''fogadott'' minket. A neve Dr. Parker volt, ha jól emlékszem.
- Jó napot doktor úr! -köszöntem a kb 30-as éveiben járó férfinak.
- Szia! Hogy hívnak? -kérdezte.
- Sandra Good vagyok.-válaszoltam.
- És ki a fiatalember? -nézett Zaynre.
- Ő a barátom.
- Rendben. Mi a panaszod Sandra?
- Kergettem egy fiút otthon és szerintem kiment a bokám.
- Egy fiút kergettél, miközben van barátod? Micsoda dolog ez? -viccelődött a doki.
- Csak játszottunk.-nevettem.
- Jól van.-mosolygott. Megvizsgált, hogy mennyire bírom mozgatni a lábam meg hasonlók, majd elküldött röntgenre. Zayn egész végig mellettem volt és fogta a kezem. Egy percre sem ment el mellőlem, pedig nem is volt valami nagy a sérülés.
Miután végeztünk a röntgennel, leültünk a folyosóra és vártuk a dokit az eredményekkel.
- Nos, Sandra van egy jó és egy rossz hírem. Melyikkel kezdjem? -ült le mellém a férfi.
- Kezdje a jóval.-mondtam.
- A jó hír az, hogy nem tört el a bokád.
- És mi a rossz?
- A rossz pedig az, hogy megrepedt a bokád, úgyhogy pár hétig pihentetned kell.
- Akkor táncolni sem fogok tudni meg semmi ilyesmi?
- Sajnos nem.
- Ezt megint megcsináltad Sandra.-dünnyögtem az orrom alatt.
- Még gyorsan bekötöm a bokádat, adok rá egy kenőcsöt, aztán már mehetsz is.-így is tett. Bekötötte a bokám, adott valami kenőcsöt rá, amivel 2 héten át folyamatosan kennem kell, majd utunkra engedett. -Lábra tudsz állni? -kérdezte az orvos.
- Hát...-próbálkoztam, de nem sikerült.-Nem nagyon.
- Akkor mindjárt hozok egy mankót.-már kelt volna fel, de Zayn rászólt.
- Hagyja csak doktor úr. Majd én kiviszem.-mondta, miközben az ölébe vett.
- Milyen lovagias barátod van.-nevetett a doki.
- Az biztos.-mosolyogtam, majd adtam egy csókot Zaynnek.
- Szia Sandra! Vigyázz rá! -kacsintott egyet az orvos Zaynre.
- Viszlát doktor úr!
Mikor hazaértünk a többiek otthon vártak minket.
- Na mi van? Mit mondtak? -jöttek oda hozzánk.
- Csak megrepedt a bokám, de semmi komoly.-mondtam.-Úgyhogy nincs tánc egy jó darabig.-néztem Kathyre.
- Semmi gond. A fő, hogy nem lett komolyabb bajod.-odajött hozzám és adott egy puszit az arcomra.
- Viszont nekünk mennünk kellene.-mondta Harry.
- Mert? -kérdezte Zayn.
- Most hívott Jake, hogy 2 óra múlva interjút kell adnunk egy újságnak, meg valami műsort is emlegetett.
- Én nem megyek. Sandra mellett maradok.-mondta Zayn.
- Dehogy maradsz. Te is elmész szépen az interjúkra.-mondtam.
- Neked most nagyobb szükséged van rám.
- Nem vagyok halálos beteg.-nevettem.-Menj csak el nyugodtan. El leszek Cherékkel.
- Biztos? -kérdezte.
- Tuti.-mosolyogtam.
- Szeretlek.-fölém hajolt, majd megcsókolt.
- Én is téged. Na de menjetek, mert elkéstek.
- Jól van. Na sziasztok! -köszöntek el.
- Sietek vissza.-súgta Zayn, majd ismét megcsókolt.
de jó*-------------* kövit!:$
VálaszTörlésjááj siess azzal a köviveel ♥
VálaszTörlésNagyon jó lett!Hamar kövit!!♥.:)
VálaszTörlésNagyon jó!!!*.* köviiit:p
VálaszTörlésNagyonjó lett! Légyszi siess a kövivel. Tudom hogy neked is van magánéleted, de hát imádom a sztoridat! :) ♥
VálaszTörlésköszi mindenkinek :) ígérem, hogy sietek a következővel is :D
VálaszTörlés