25.rész - Egy apró sérülés

Sziasztok! Meghoztam a 25. részt :). Még pont időben vagyok, úgyhogy most büszke vagyok magamra:D Komikat kérek:$ Puszi mindenkinek:) Ja és ha valaki most olvassa ezt a részt, akkor már jó 1D-s álmokat is:D♥

Másnap én voltam az első, aki felkelt. Mivel még nem volt fent senki, ezért halkan átmentem a konyhába. Kerestem valami ennivalót a hűtőben, majd egy tányért szerettem volna kivenni a szekrényből, ami nagy csörömpöléssel járt. Reméltem, hogy nem kelt fel rá senki, úgyhogy folytattam tovább a reggelim -vagy inkább késői ebédem - elkészítését. Ismét kinyitottam a hűtőt, hogy kivegyek onnan egy kis narancslevet. Amikor becsuktam a hűtő ajtaját, kisebb szívrohamot kaptam. Ott állt velem szemben Harry, egy szál alsógatyában.

- Jézusom! Harry! Megijesztettél.-tettem a kezem a szívemre.

- Bocsi.-mosolygott.

- Felébresztettelek? -kérdeztem, miközben lettem az innivalót az asztalra.

- Ami azt illeti, igen.-nevetett.

- Ne haragudj!

- Semmi gond.-mosolygott.

- Jól aludtál egyébként?

- Aha. Louis mellett mindig jó aludni.-viccelődött.

- A nagy szerelem mi? -nevettem.

- Ja.-nevetett ő is.-És te, hogy aludtál?

- Én is jól.-mosolyogtam, miközben leültem az asztalhoz.

- Gondolom Zayn mellett jó helyed volt.-mondta és láttam az arcán egy erőltetett mosolyt.

- Igen.-mosolyogtam.

- Szerencsés srác.-ütötte le a fejét, és még mindig lehetett az arcán látni azt a bizonyos erőltetett mosolyt.

- Harry...!

- Ne Sandra! Nem kell sajnálni.-mosolygott.-Örülök, hogy boldogok vagytok.

Erre nem tudtam mit mondani, csak kedvesen rámosolyogtam. Pár percig csak szótlanul ültünk az asztalnál.

- Nem vagy éhes? -törtem meg a csendet.

- Egy szendvicset most betudnék tolni.-mosolygott.

- Akkor mindjárt összedobok neked valamit.-mosolyogtam, és megint meglátogattam a hűtőt.-Inni mit kérsz? -kotorásztam a hűtőben.-Van ásványvíz, cola, almalé, akkor ott van a narancslé...?! -hirtelen megfordultam és Harryvel találtam szemben magam. Az ajkaink kb 2cm-re voltak egymástól.

- Én egészen mást szeretnék.-suttogta.

- Tudod, hogy nem szabad.

- Tudom, de Sandra én szeretlek. Tudom, hogy ez nem helyes, hiszen van barátod, méghozzá az egyik legjobb haverom, de egyszerűen nem tudok uralkodni magamon. Tegnap pedig ahogy megláttalak abban a ruhában... na meg persze reggel...

- Kérlek Harry, ne csináld ezt.-mondtam picit kábultan.

- El sem tudod képzelni, hogy mennyire fáj az nekem, hogy más ölelget, csókolgat és vigyáz rád. Az ilyen pillanatoknál mindig meghalok egy kicsikét.-mondta, és már készült megcsókolni, de én gyorsan elrántottam a fejem és így az arcomra ment a csókja.

- Ne haragudj Harry! Tényleg nagyon szeretlek, de csak mint egy barátot, vagy mint Bencét. És hidd el, hogy a következő barátnőd nagyon szerencsés lány lesz..

- Miért nem lehetsz te az a lány?

- Mert én Zaynt szeretem, és mert én az övé vagyok.-mondtam, miközben becsuktam a hűtőt.-De kérlek, zárjuk le ezt a témát.

- Rendben. És bocsi.-szomorúan lehajtotta a fejét, mire én megsajnáltam és adtam az arcára egy puszit, amitől egy halvány mosoly ült ki az arcára.

Miután Harry megette a reggelijét, amit készítettem neki, elkezdtünk mindenféléről beszélgetni, majd egyszer csak bejött Zayn is a konyhába.

- Jó reggelt! -köszönt még kicsi kómásan.

- Neked is.-szólalt meg Harry.

- Szia süni! -köszöntem neki, miközben odajött hozzám és adott egy csókot. Az egyik kezével az asztalon támaszkodott, a másikkal pedig a székem háttámláján.

- Olyan álmom volt...-vigyorgott.

- Mit álmodtál? -kérdeztem.

- Majd megmutatom, ha csak ketten leszünk.-elővette rossz fiús mosolyát, majd ismét megcsókolt.

- Én úgy is megyek zuhanyozni.-jelentette ki Harry, majd kiment a konyhából.

- Ennek meg mi baja van? -nézett a srác után Zayn.

- Csak bal lábbal kelt fel.-hazudtam.

- Na mindegy. Érdekel még, hogy mit álmodtam? -sunyin mosolygott.

- Ha akarod elmondhatod.-mosolyogtam.

- Mutatni élvezetesebb.-mondta, majd megcsókolt. Ahogy csókolóztunk, hirtelen felkapott a székről, a lábaimat a dereka köré fonta, a kezeimet pedig a nyaka köré, és a combomnál fogva tartott. Óvatosan a falnak döntött, miközben végig csak csókolóztunk és éreztem, hogy kezd beindulni, mert hát a kis Malik életre kelt....

- Zayn! A kis barátod...-nevettem.

- Tudom. Agyvérzést kapott.-vigyorgott, és ez miatt a mondat miatt kitört belőlem a röhögőgörcs.

- De hülye vagy.-nagyon nevettem.

- A te hibád.-ő is nevetett.

- Inkább menjünk fel.-suttogtam.

- Biztos, hogy te is akarod? -kérdezte.

- Biztos.-bólintottam.

- Akkor kapaszkodj! -elemelt a faltól, majd felrohant velem az emeletre.

Miután felértünk a régi szobámba, gyengéden letett az ágyra, majd ismét elkezdtünk csókolózni. Ahogy csókolóztunk, egyre kevesebb ruha maradt rajtunk, ami miatt ismét megtörtént a dolog, már másodjára.

Miután lementünk az emeletről, már mindenki fent volt. Liam, Kathy, és Naill tévéztek, Harry és Louis beszélgettek a konyhában, Bence kint cigizett a teraszon, miközben Cher az ölében ült.

- Hali! -köszöntem a többieknek.

- Sziasztok! -köszöntek vissza.

- Hát ti? Merre voltatok? -kérdezte Niall.

- Fent pihentünk a szobámba.-azért mégsem mondhattam meg az igazat.

- Tudod Niall... pihentek.-mondta Louis, miközben felállt és elkezdte előre-hátra lengetni a csípőjét, ami miatt mindenki elkezdett röhögni.

- Hülyeee! -nevettem, miközben éreztem, hogy elpirulok.

- Mondom én! Sandra már tök vörös.-vigyorgott.

- Na jóóóóól van.-nevettem, majd a terasz felé vettem az irányt.

- Hova mész? -kérdezte Zayn.

- Bencéékhez.

- Nem bírja elviselni, hogy rájöttem a titkukra.-dörzsölte össze mind a két tenyerét Lou.

- Na most már elég Tomlinson! -felvettem a földről egy párnát és hozzávágtam.

- Még csak most kezdek belejönni.-vigyorgott.

- Örülök neki.-nevettem, miközben kiléptem a teraszra.

- Cső húgom! -köszönt Bence.

- Sziasztok! -köszöntem vissza.

- Fhúú de kis kócos valaki.-mosolygott Cher.-Merre voltatok, hogy nem találtunk titeket?-kérdezte.

- Fent voltunk a szobában.-mondtam, miközben leültem az egyik székre.

- Akkor már értem, hogy miért vagy ennyire kócos.-kacsintott Cher.

- Ne kezd te is! -nevettem.-Elég volt Louistól hallani a baromságait.

- Jól van, nem piszkállak.-mosolygott.

- Hallottátok a hírt? -jött ki Louis is.

- Csak emlegetni kellett.-szólaltam meg.

- Mit kellett volna hallanunk? -kérdezte Bence.

- Hát, hogy répa és Zayn fent voltak az emeleten.

- Most meghalsz! -felugrottam a székről, majd elkezdtem Louist kergetni.

- Zaaaaayn!!! Szólj az asszonyra! -kiabált Lou.

- Kicsim.-szólt nyugodtan Zayn, miközben elrohantunk előtte.

- Ne erőlködj süni.-szóltam neki vissza.

- Én megpróbáltam.-mondta Zayn Louisnak.

Össze-vissza rohangáltunk. Kimentünk a kertbe, fel az emeletre... mindenhová, és annyira szaladtam, hogy hirtelen elestem a konyhában.

- Bakker.-mérgelődtem, hogy hogy lehetek ekkora pancser.

- Na mi van répa? -fordult vissza Lou.

- Semmi, csak elestem.-duzzogtam.

- Várj! Segítek felkelni.-nyújtotta a kezét, amit meg is fogtam, de annyira fájt a bokám, hogy nem tudtam felállni.

- Ne! -szóltam rá.

- Mi a baj? -láttam, hogy picit megijedt.

- Nem tudom. Szerintem kiment a bokám.-megfogtam a lábam, és valami forróság öntötte el meg még szúrt is egy kicsit.

- Felbírsz állni? -kérdezte.

- Nem hiszem.-ráztam a fejem.

- Akkor majd én beviszlek a nappaliba.-mondta, majd felkapott az ölébe és besétált velem a nappaliba.

- Mi történt? -ugrott fel Zayn a kanapéról és odajött hozzánk.

- Semmi komoly, csak kiment a bokám.-próbáltam nyugtatni.

- Szerintem meg kellene mutatni valami dokinak.-átvett Zayn Louis öléből, majd letett a kanapéra.

- Dehogy kell.-tiltakoztam.

- De-de.-mondta Zayn.

- Nem fogok dokihoz menni.

- Kinek kell dokihoz menni? -jöttek be Cherék.

- Sandrának.-szólalt meg Niall.

- De nem kell.

- Miért? Mi történt? -jött oda hozzám Bence.

- Kiment a bokám.

- Tudod mozgatni? -kérdezte Cher.

- Nehezen, de igen.

- Oké. Akkor irány a kórház.-jelentette ki Bence.

- De nem megyek.

- Dehogyisnem.-mondta Bence, miközben felkapott az ölébe, majd elindult velem az ajtó felé.

- És te most komolyan az öledben fogsz cipelni, ameddig a kórházba be nem érünk? -húztam fel az egyik szemöldököm.

- Nem, mert az én kocsimmal megyünk.-mondta Lou, miközben elővette kocsikulcsokat.

- Én is megyek.-mondta Zayn, majd levette a fogasról a pulcsiját.

Mikor beértünk a kórházba, egy elég szimpatikus doki ''fogadott'' minket. A neve Dr. Parker volt, ha jól emlékszem.

- Jó napot doktor úr! -köszöntem a kb 30-as éveiben járó férfinak.

- Szia! Hogy hívnak? -kérdezte.

- Sandra Good vagyok.-válaszoltam.

- És ki a fiatalember? -nézett Zaynre.

- Ő a barátom.

- Rendben. Mi a panaszod Sandra?

- Kergettem egy fiút otthon és szerintem kiment a bokám.

- Egy fiút kergettél, miközben van barátod? Micsoda dolog ez? -viccelődött a doki.

- Csak játszottunk.-nevettem.

- Jól van.-mosolygott. Megvizsgált, hogy mennyire bírom mozgatni a lábam meg hasonlók, majd elküldött röntgenre. Zayn egész végig mellettem volt és fogta a kezem. Egy percre sem ment el mellőlem, pedig nem is volt valami nagy a sérülés.
 Miután végeztünk a röntgennel, leültünk a folyosóra és vártuk a dokit az eredményekkel.

- Nos, Sandra van egy jó és egy rossz hírem. Melyikkel kezdjem? -ült le mellém a férfi.

- Kezdje a jóval.-mondtam.

- A jó hír az, hogy nem tört el a bokád.

- És mi a rossz?

- A rossz pedig az, hogy megrepedt a bokád, úgyhogy pár hétig pihentetned kell.

- Akkor táncolni sem fogok tudni meg semmi ilyesmi?

- Sajnos nem.

- Ezt megint megcsináltad Sandra.-dünnyögtem az orrom alatt.

- Még gyorsan bekötöm a bokádat, adok rá egy kenőcsöt, aztán már mehetsz is.-így is tett. Bekötötte a bokám, adott valami kenőcsöt rá, amivel 2 héten át folyamatosan kennem kell, majd utunkra engedett. -Lábra tudsz állni? -kérdezte az orvos.

- Hát...-próbálkoztam, de nem sikerült.-Nem nagyon.

- Akkor mindjárt hozok egy mankót.-már kelt volna fel, de Zayn rászólt.

- Hagyja csak doktor úr. Majd én kiviszem.-mondta, miközben az ölébe vett.

- Milyen lovagias barátod van.-nevetett a doki.

- Az biztos.-mosolyogtam, majd adtam egy csókot Zaynnek.

- Szia Sandra! Vigyázz rá! -kacsintott egyet az orvos Zaynre.

- Viszlát doktor úr!

Mikor hazaértünk a többiek otthon vártak minket.

- Na mi van? Mit mondtak? -jöttek oda hozzánk.

- Csak megrepedt a bokám, de semmi komoly.-mondtam.-Úgyhogy nincs tánc egy jó darabig.-néztem Kathyre.

- Semmi gond. A fő, hogy nem lett komolyabb bajod.-odajött hozzám és adott egy puszit az arcomra.

- Viszont nekünk mennünk kellene.-mondta Harry.

- Mert? -kérdezte Zayn.

- Most hívott Jake, hogy 2 óra múlva interjút kell adnunk egy újságnak, meg valami műsort is emlegetett.

- Én nem megyek. Sandra mellett maradok.-mondta Zayn.

- Dehogy maradsz. Te is elmész szépen az interjúkra.-mondtam.

- Neked most nagyobb szükséged van rám.

- Nem vagyok halálos beteg.-nevettem.-Menj csak el nyugodtan. El leszek Cherékkel.

- Biztos? -kérdezte.

- Tuti.-mosolyogtam.

- Szeretlek.-fölém hajolt, majd megcsókolt.

- Én is téged. Na de menjetek, mert elkéstek.

- Jól van. Na sziasztok! -köszöntek el.

- Sietek vissza.-súgta Zayn, majd ismét megcsókolt.